Vámpíréhség

Többször belefutottam már ebbe a sorozatba, de a borító mindig elrettentett. Aztán a nagy rajongótábor és a "régen olvastam már hasonlót" érzés megadta a szükséges löketet, így tettem vele egy próbát.

438 oldal, de ebből csak 410 maga  történet, a többi köszönetnyilvánítás, értelmező szótár a természetfeletti elemekhez és egy könyvajánló. Mindezt pedig ebbe a taszító borítóba csomagolták. 

Fülszöveg:

"Lachlain, a klán félelmetes fejedelme több ezer éve keresi azt a nőt, aki a legenda szerint lecsillapítja forrongó dühét. Lachlain maga a tökéletes férfi: gyönyörű, okos, szenvedélyes, de elátkozott, aki minden teliholdkor vérfarkassá változik. Egy nap Párizsban rátalál egy diáklányra, aki szülei halálának ügyében nyomoz, és bár ösztönei azt súgják, hogy Emma az igazi, mégis minden porcikája tiltakozik ellene. A titokzatos lány ugyanis vámpír, a vérfarkasok ősi ellensége. Lachlain mégsem bírja legyőzni a vér szavát, elrabolja a lányt, és ősi birtokára viszi. Útjuk során nemcsak Emma szerelmét kell kivívnia, hanem az őket üldöző vámpírokat is le kell győznie, akik maguknak követelik a lányt mint fajtájának utolsó képviselőjét…"

Mondhatnám, hogy nem annyira ponyva ízű, mint amilyennek látszik, de hazudnék. Ez bizony egy szokványos hölgyek szórakoztatására íródott ponyva.

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire az erotikán lesz a hangsúly. Olvastam már ebben a műfajban nem is egyet, mégis ez az első eset, hogy köntörfalazás nélkül megmutatta az író, hogy ez egy erotikus könyv és pont. (Azért az első 20 oldalon szembesülni vele félkómásan reggel a metrón, miközben a mellettem ülő megpróbált belesasolni a könyvembe, nem volt épp felemelő érzés.)

A sztori tehát így néz ki: nagy erős férfi ágyba akarja vinni gyenge nőt. Megtette. Vége.

Oké, mielőtt lealáznám a könyvet, néhány pozitívum:

- nem próbál többnek látszani

- nagyon változatos a fantasy világ

- igyekszik egy kis humort belecsempészni

Mindebből adódik, hogy bár nem nekem íródott, nem akartam falhoz csapni. Csak egy kicsit csalódtam és sajnálkoztam, mert ebből a háttérből kevesebb hormonnal és kidolgozottabb karakterekkel kifejezetten jó sztori tudott volna kikerekedni. Nekem tehát kevés volt.

Egyrészt borzalmasan bugyutának és bosszantónak találom az erőszakos férfi és mimóza hölgy románcát. Nem érdekel mennyit szenvedett valaki, nem érdekel hogy belül szereti, egy férfi akkor se erőszakoskodjon egy nővel. Erre nincs mentség. Lachlain ezért számomra inkább taszító figura volt.

Emma az elején hozta a kívül szende, belül dögös figurát, ahogy az elvárt ebben az alaphelyzetben. Szóval kezdetben butácska, esetlen és közömbös volt. Aztán, ahogy megízlelte az említett férfiember ajkát, illetve egyéb testrészeit, metamorfózison esett át. Na, és itt kezdett el bosszantani a hölgyike. Megpróbált kemény csaj lenni, de olyan görcsösen, hogy az már nevetséges. Ráadásul a fizikai vonzalom volt az egyetlen, ami fűtötte a románcot, a többi meg bumm, megjelent.

A szereplők, akikből meglehetősen sok van, ha a természetfeletti vonatkozást nézem, változatosak, ha viszont ettől eltekintek, nagyon egyformák. Mindenki logikátlan és forrófejű. Egyik szereplő sem mutatott egy szikrányi hajlamot sem arra, hogy meghallgasson valakit, vagy csak megálljon egy pillanatra gondolkodni. Igen, a könyv összes konfliktusát meg lehetett volna oldani egy rövid beszélgetéssel...

Apropó konfliktushelyzet. Nos, mivel az "akarlak, megszerezlek, enyém vagy" felállás nem elegendő egy könyv cselekményének, az írónő rakott bele néhány "csavart". Ezeket a fordulatokat pedig szappanoperából merítette. A kötet végére már mindenki mindenki rokona lett vér vagy házasság útján. Ráadásul, ha már halhatatlanokról van szó, muszáj volt akciót is belepréselni, legalább egy csipettel. Ez azonban nem hogy segített volna a helyzeten, hanem inkább rontott. A szememet forgattam az egy kis hentergéstől amazonná változó főhősnő és a hősszerelmessé átalakuló ősférfi fináléján, a fő gonosz nevetséges viselkedéséről nem is beszélve.

Összességében tehát egy tipikus fantasy ponyva, ami pörgős cselekményre vágyók számára unalmas és klisés. Nekem kevés volt, épp ezért csak azoknak ajánlom, akik kifejezetten erotikára építkező olvasmányra vágynak és nem zavarja őket, ha a szereplők az ágyban nem csak csókolnak, hanem harapnak is.

Kiegészítés:

Természetesen ez a könyv egy sorozat része. A Halhatatlanok alkonyat után jelenleg 15 kötetre rúg. Minden kötet új szereplők románcát mutatja be, továbbra is a tiltott szerelem vizén evezve. A fülszövegek alapján mindegyiknél ugyanaz a felállás, mint ebben a kötetben, így nem hiszem, hogy folytatni fogom a sorozatot. Az erotikus könyvek világa távol áll tőlem, fantasynak pedig ez bizony nekem rettentően kevés. Illetve Kresley Cole stílusa sem fogott meg. (A könyvek borítói pedig egyre rosszabbak...)