Oscar Wilde-tól eddig csak a leghíresebb regényét (Dorian Gray arcképe) olvastam és mivel az kifejezetten tetszett, kíváncsi lettem más művére is. A cím alapján választottam végül ezt a kötetet. (Nem meglepő módon kedvelem a kísérteteket, én is valami hasonló szerzet vagyok...) A cím azonban csalóka, mert ez nem csupán egy szellemes mese.
Fülszöveg önkényesen megvágva:
"Oscar Wilde (1854-1900), az angol századvég világhírre emelkedett írója. Kötetünk válogatást nyújt meséiből, novelláiból. A címadó írás, A CANTERVILLE-I KÍSÉRTET, Szerb Antal szerint a világirodalom legmulatságosabb kísértet-története."
Egyetértek Szerb Antallal, valóban rendkívül mulatságos ez a kísértetsztori. Olvasás közben prüszkölve kuncogtam és muszáj volt a legközelebbi embernek elmondanom, min nevetgélek. Szóval a kötetben szereplő hat történetből az első azonnal levett a lábamról, mielőtt azonban rátérnék a miértekre, még néhány infó.
A mellékelt borítójú változathoz volt szerencsém a Pán Kiadó gondozásában. Ez a változat 114 oldalra rúg, de a többi kiadás ennél valamivel vastagabb és talán a borítók is mutatósabbak.
Ahogy említettem, hat történet szerepel ebben a vékony könyvecskében, sorra is veszem őket.
A canterville-i kísértet
Tényleg nagyon szórakoztató történet, igazi rémregény paródia. A kísértet és a házába beköltöző új lakók csatái rendkívül viccesek és bár nem csak erről szól ez a mese, még azt sem bántam volna, ha csak ennyi az egész. A modern, üzleties világ kritikája jól illett bele. Nagyon tetszett.
Lord Arthur Savile bűne
Habár ebben a történetben is fontos szerepet kap a humor, igaz meglehetősen abszurd módon, érezhetően komolyabb, mint az előző. Kicsit éreztem rajta Dorian Gray illatát, ám ez csak emelte szememben a fényét. Ugyanúgy tetszett, mint a kísértetsztori, sőt talán egy hajszállal még jobban is.
A Boldog Herceg és Az önző óriás
Egy kalap alá veszem ezt a két történetet, mert mindegyik egy igazi mese. Nagyon szeretem a meséket, elsősorban abból a fajtából, amelyeken felnőttem. Vagyis igényem van a pozitív mondanivalóra és a történet végén a tanulságra. Ebben a két mesében pedig megvan mindkettő a fantasztikus elemeket is beleértve. Az egyetlen dolog, amit nem igazán tudtam hová tenni bennük, az a vallásos töltet volt. No, nem mintha ez rontott volna a mondanivalón, csak ettől nekem kicsit konkrétabb lett, mint a kedves mesék általánosítása. Összességében mindkettő tetszett.
Az önfeláldozó jó barát
Szintén egy mese, mégis más kicsit. Ez ugyanis egy konkrét tanmese, konkrét céllal. Okos, tanulságos, rendben van. Persze csak akkor, ha az olvasó nem olyan, mint a történetben szereplő vízipatkány...
Az ifjú király
Az utolsó történetnek is bőven vannak mesés elemei. Itt is megvan a tanító szándék, de erőteljes társadalomkritikába ágyazva, csipet kiábrándultsággal fűszerezve és a végén vallással koronázva. Ez volt a legkiszámíthatóbb történet, így ha rangsorolnom kellene, nálam is ő lenne az utolsó. Ettől függetlenül cseppet sem volt rossz.
Oscar Wilde tehát továbbra is pozitív értékelést kapott tőlem. Ez a kötete is tetszett, mindegyik meséjét kedveltem és nagyon örülök, hogy elolvastam. Bátran ajánlom mindenkinek, aki klasszikus olvasmányra vágyik, szereti a meséket és csak egy-egy rövidebb történetre van ideje. Illetve mindazoknak, akik nem elégszenek meg Dorian Gray arcképével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése