Az elmúlt hónapban csupán két filmre futotta szabadidőmből. Ez azonban nem rettent el a rovatírástól. Sőt, inkább motivál, hogy kicsiben is folytassam.
A szerelem útján
"Egy nő lekési az 1:30-as New Yorkból Bostonba tartó vonatot. A várakozás közben megismerkedik egy utcazenésszel, aki megpróbál segíteni neki, hogy még a férje előtt hazaérjen. Az éjszaka folyamán egyre többet tudnak meg egymásról, és fellángolnak bennük az érzelmek."
A magyar cím nem épp szerencsés, mivel jóval romantikusabbnak állítja be a filmet, mint amilyen. A középpontban ugyanis nem két idegen románca áll, hanem kapcsolatok és érzelmek teljes kuszasága.
A film kezdete aranyos, mert bármennyire is valószínűtlen ez a találkozás két ismeretlen között, a néző elégedett vele. Én legalábbis az voltam, mert mindig megnyugtat, ha látom, hogy az emberek, főleg ha idegenekről van szó, törődnek egymással. Szóval szokványos a kezdet, a folytatás viszont rettentő lassú. Értem én, hogy a karakterek kibontakozásához idő kell, de ezt a történetet még egy csiga is leelőzné. Ráadásul amennyi gondolatba belekap a vánszorgás közben, elveszik mindezek érdekessége. Kicsit úgy éreztem, mintha a készítők nem tudták volna pontosan eldönteni, mit is szeretnének.
A romantikus szál, nos, nem hagyott maradandó nyomot, a végét pedig inkább nem kommentálom. Nem, nem örültem a befejezésnek.
Összességében tehát egy vérszegény romantikus film. Ha valaki nagyon ráér és könnyed esti filmre vágyik, megnézheti, de senkinek se legyenek magas elvárásai.
Csipke és lapát
"Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják."
A címválasztás itt is pocsék. Az eredeti, "Egy kis káosz" kifejező és tökéletesen passzol a történethez, míg a magyar cím rettentően hatásvadász és nem mond sokat.
Ezt a filmet a színészek miatt néztem meg. Kate Winslet és Alan Rickman neve olyan, mint egy mézes madzag, főleg hogy utóbbi nem csupán szereplője, hanem készítője is ennek a filmnek.
Kosztümös és romantikus alkotás. Kicsit lassú, megfontoltan halad előre, de a látványvilág pótolja mindezt. A néző kedvet kap tőle egy kis kerti munkához, vagy legalább egy hosszabb sétához zöld övezetben. Ehhez képest a zene meglehetősen visszafogott volt. A színészek hozták az elvártakat, és bár a cselekmény kiszámítható, kellemes alkotás.
Kosztümös filmek rajongóinak ajánlom és elsősorban hölgyeknek.
Értékelés:
Csipke és lapát -> 8
A szerelem útján -> 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése