Galambok őrizői

Nagyon sok jót hallottam már az írónőről és ez eléggé felkeltette kíváncsiságomat ahhoz, hogy olvassak valamit a tollából. Ez a könyve pedig többször szembejött velem, így nem volt kérdés, melyik kötetet válasszam elsőnek.

A borító mutatós és tökéletesen passzol a történethez. 536 lapjával és kemény fedelével meglehetősen vaskos darab. Meg is lepődtem kicsit, mikor először vettem kézbe, bár hozzá vagyok szokva a téglaméretű olvasmányokhoz.

Maxim Kiadó History válogatásába került teljes joggal, hiszen történelmi ihletésű regényről van szó.

A fülszöveg kicsit sokat árul el a szereplőkről, így önkényesen megkurtítottam:

"Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába.
Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek."

Az elején nem tetszett ez a könyv. Olvastam, és bár a szöveggel semmi problémám nem volt és szinte világított a történetet megelőző alapos kutatómunka, nem tudtam belemerülni. Csak sodródtam, mint szakadt kendődarab a pusztában.  Pedig Jean M. Auel könyvei után olyan szinten edzett vagyok a vándorlások és hosszú táj- és élővilág leírások terén, hogy kétszáz oldalnyi növényhatározással sem lehet engem untatni vagy elrettenteni. Van azonban valami, ami bármikor képes kizökkenteni egy könyvből, az unszimpatikus főhős.

A regény négy nő életét mutatja be cirka száz oldalanként váltva a nézőpontot. Az első nézőpont pedig sehogy sem tetszett. Yael egyszerre volt szánni való és bosszantó, a gondolatvilága és tettei nagyon távol álltak tőlem. Az ő nézőpontja tehát kissé kedvemet szegte.

A másik három nőt ellenben érdekesnek találtam, így amint túljutottam az önmarcangoló, oroszlánimádó hölgyön, elkezdtem élvezni a könyvet. Revka kitartása meghatott, mert vele teljesen együtt tudtam érezni, míg Shirah megbűvölt kicsit, mert minden hibája ellenére erős asszony, akit nem lehet elítélni. A kedvencem azonban Aziza volt, vele tudtam a leginkább azonosulni. A négy főhősből tehát hármat szerettem és ez összességében nem is rossz arány.

Történeteik és életük szépen összefonódik, bár a kötet végére cseppet sok lett az egybeesésből. Ettől azonban csak még bonyolultabbá vált a cselekmény, amely olyan volt, mint egy darab sivatag. Kopár és kietlen, de amint elered az eső, buja oázis kel életre, hogy a felhők elvonultával ismét forró homok maradjon csak utána.

A könyv nők sorsát mutatja be, méghozzá nem épp könnyű sorsokat. Ehhez jön a helyszín, az ókori Júdea, a vallás és a veszély, valamint egy csipet mágia. Nagyon tetszett, ahogy az írónő igyekezett minél pontosabban bemutatni, hogyan éltek és miben hittek az akkori emberek. A háttértudás kitűnik a sorokból, akár új információkat kap az olvasó, akár nem. Az is tetszett, hogy a mágia inkább a vallást kiegészítő hiedelemvilágként volt jelen, mint konkrét boszorkányságként. A rengeteg jel és álom, amelyet követtek, mind-mind a babona és a sors összefonódásának tekinthető, míg Shirah tudása, maga az a tudás, amelyet az ókorban egy olvasott és okos nő összeszedhetett.

Habár a könyvet áthatja a szerelem, hiszen mindegyik nő a szívét követi, nem romantikus ez a történet. Nincs benne cukorszirup, csak egy kis vakító vágy és az emberi kapcsolatok összetett és rendkívül bonyolult hálója, ami független a korszaktól. A cselekmény így lett hiteles a sok véletlen egybeesés ellenére is, és ezt a komor események csak fokozták.

A kötet végkifejlete kifejezetten sötét, bár egy támadó római légióval a közelben, nem csoda. Valahogy mégis minden szenvedés ellenére, amelyen keresztül kellett menniük ezeknek a nőknek, nem lehangoló ez a történet. Mindig van benne valami a jóból is, talán mert a szereplői nem adják fel és a ciszterna mélyén is látnak egy kis fényt.

Kezdeti ellenszenvem ellenére tehát tetszett ez a könyv. A különleges helyszín és a remekül megalkotott háttérvilág megfogott. Habár Yaelt a könyv végére sem kedveltem meg, örülök, hogy megismertem ezeknek a nőknek a küzdelmes életét.

Elsősorban női olvasóknak ajánlom, azonban bárki belekezdhet, ha érdekli az ókor, a zsidó vallás vagy egyszerűen csak erős női főszereplőkről kíván olvasni. Nem biztos, hogy mindegyik hölgy szimpatikus lesz, de biztosan lesz köztük legalább egy, aki megragadja az olvasót.

Kedvcsináló idézet a könyvből:

"Ha így látnak minket az angyalok, amikor világunkra lenéznek, hogy meggyilkoljuk egymást, és kínszenvedést okozunk másoknak, akkor úgy sajnálom őket, ahogy senki mást."