A szoba

Sok pozitív értékelést hallottam erről a filmről és a téma is újra és újra felbukkan, sajnos nem csak fikciókban. Ennyi épp elég is volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet.

Könyvadaptáció és bár Emma Donoghue regénye kitalált történet kitalált szereplőkkel, nagyon sok valós eseménnyel párhuzamba húzható. Emberrablás sajnos van, szóval mindez akár meg is eshetett volna.

Ismertető:

"Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jack-nek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel."

Lehetne írni jó néhány cifra mondatot arról, hogy milyen beteg elme rabol el fiatal lányokat és zárja be őket apró cellákba, miközben a környezet ebből semmit sem vesz észre.  Arról is lehetne beszélni, milyen könnyen lehet eltűnni a világban és mennyire tehetetlennek érzi magát az, aki megpróbál megtalálni egy eltűnt személyt, de nem teszem. Nem erről írok, mert a film sem erre helyezi a hangsúlyt és talán pont ettől érdekes ez a megközelítés.

A film narrátora Jack, egy ötéves kisfiú, akinek világa egyetlen helyiségből áll. A történet ezért azt meséli el, milyen szűk lehet a világ és mi történik, ha mindez kitágul. Ezt filmvásznon bemutatni nem könnyű, ám a filmnek többnyire sikerült. Valószínűleg könyvben bővebb kifejtést kapott minden benyomás, de 118 perce is beletettek mindent, amit csak tudtak.

Tehát megvan benne a limitált világ teljessége, a kreativitás, amivel elviselhetőbbé lehet tenni a bezártságot, a beletörődés és a lázadás, a szeretet és a változások problematikája. Ezért, bár a film nagyjából fele egy picike szobában játszódik és a másik felében sem lesz tömérdek új helyszín, nagyon sok gondolatot felvet. Szeretem az ilyen elgondolkodtató filmeket.

A legérdekesebb talán a különbség volt egy gyerek és egy felnőtt reakciója között. Míg, bár Jack számára a hirtelen megnövekedett világ ijesztő volt, kíváncsi lelkesedéssel kezdte el felfedezni, ezzel szemben, anyja sokkal nehezebben tért vissza a külvilágba. Tekintve, hogy utóbbi helyében én bediliztem volna, ez talán nem is csoda. Tetszett, hogy bevonták a médiát annak minden hatásával (undorítónak találtam az erőszakosságot, amivel ismeretlen emberek letámadták a főhősöket), de szerencsére nem vitte el a film irányát. Megmaradt egy színesítő mellékszálnak, mert ez a film, ahogy már írtam, Jack-ről szól.

Nagyon tetszett az anya-fia szoros kapcsolat és ahogy Jack fokozatosan nyitott más emberek felé is. Itt is jól tetten érhető volt, mennyire máshogy éli meg egy gyerek és egy felnőtt az emberi kapcsolatokat. A készítők elejtett mondatai a külvilág megdöbbentő veszélyeiről - mert burokban élni is veszélyes lehet - piros pontot érdemelnek. Az apró részletek tették kerekké a történetet.

Összességében tehát egy remek alkotás elgondolkodtató mondanivalóval és bár az alaphelyzet nyomasztó (mert a bezártság maga is nyomasztó) a pozitív dolgok felemelik kicsit. Ha úgy tetszik, az anyai szeretet felülír mindent és nem lehet egy fészer falai közé szuszakolni.

Elsősorban drámakedvelőknek ajánlom és mindazoknak, akik szeretik az elgondolkodtató filmeket. Aki akciót vár, vagy emberrablás részleteit, az csalódni fog, ám aki kíváncsi rá, mitől lehet teljes egy szobányi világ és mi történik, ha elhagyjuk, garantáltan érdekesnek fogja találni.