2016. március 12., szombat

Az árnytrón

A Hatalom-trilógia befejező része.
Az első könyv (A hamis herceg) zseniális volt és azóta is ajánlom mindenkinek. A második kötet (A szökött király), bár nem ütött úgy mint az első, szintén remek élményt nyújtott. Ilyen impozáns kezdés után tehát joggal vártam repesve a lezárást.
A borító ezúttal is mutatós és tökéletesen passzol a korábbi részekhez. Oldalszámra is szokványos 340 lapjával. Ehhez jön az írónő könnyed stílusa és az olvasó azt veszi észre, már megint befalt egy könyvet.
Fülszöveg:
"A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni"
Valószínűleg túlságosan magas elvárásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe és talán el is felejtettem, hogy ez egy ifjúsági könyv, méghozzá az alacsonyabb korhatáros fajtából, mert jóval ütősebb lezárásra számítottam.
Mielőtt azonban úgy tűnne, hogy csalódtam a könyvben, gyorsan összegzem, miért lett jó ez a kötet is.
Egyrészt Jennifer A. Nielsen stílusa még mindig könnyed és gördülékeny, szinte olvastatja magát. Másrészt Jaron még mindig egy remek főhős. Nagyon szimpatikus fiú és mind az esze, mind a szíve a helyén van, ráadásul még humora is akad. Tehát örömmel olvastam ismét róla és drukkoltam neki.
Harmadrészt ez a könyv gyakorlatilag egy háború összefoglalása. Egyik csata követi a másikat, tervek alakulnak ki és buknak el, ahogy a seregek mozognak. Az olvasó ezért egy pillanatra sem unatkozik, egyik kalandból a másikba cseppen.
Negyedrészt és talán ez a legfontosabb pont, összességében méltó az előzményekhez, hű a besorolásokhoz és szépen lezár mindent. Tehát jó könyv, szerettem olvasni és igen, itt jön az a DE.
Véleményem kevésbé pozitív részét azonban nem tudom virágnyelven összefoglalni, vagyis innentől SPOILER veszély, továbbolvasás csak saját felelősségre.
Ahogy már említettem, bizonyára elfelejtettem az ifjúsági besorolást, mert nekem ez a rész most kicsit vérszegénynek (szó szerinti értelemben véve is) hatott. A könyv gyakorlatilag egy háború leírása és a tét elméletileg hatalmas, mégis mindenki, aki számít, túléli. Legalább egy áldozat kellett volna, hogy súlya is legyen ennek az egésznek.
Az események túlságosan gyorsan haladnak. Jaron vagy hatszor körbejárja lóháton az országot, míg Roden pár hét alatt nemcsak megnyer magának egy komplett sereget, hanem hadászati mesterré is válik. Mindez pedig szintén rontotta a háború hitelességét.
Jaron persze ezúttal is bebizonyította, hogy mindenki előtt jár legalább öt lépéssel, csakhogy ez már senkit sem lep meg. Az olvasó tudja, hogy van terve, tudja, hogy megoldja, így pedig nem tud izgulni érte, még láncban, félholtra verve sem, mert úgyis megoldja. A végén a "nagy csavar" ezért elvárt és cseppet sem meglepő, ezzel pedig elmarad a katarzis.
A legnagyobb problémám mégsem ezzel könnyed vagy inkább gyermeteg háborúskodással volt, hanem a szerelmi szállal. Eddig sem voltam ennek a vonalnak a rajongója, de most szabályosan megutálta,. Ahogy a lezárás, úgy a románc minden mozzanata kikövetkeztethető alig három sor után. Tudtam, hogy a végére mindenki boldog és undorítóan szerelmes lesz, de azért reménykedtem benne, hogy mégsem lesz ennyire papírforma szerinti. Tévedtem. Cukormérgezést kaptam, pedig Jaron személyéhez nem annyira passzolt ez a rózsaszínmagvas romantika.
Apropó Jaron, nagyon keveset mutatott. Tud ő ennél humorosabb, szabad szájúbb és szarkasztikusabb is lenni, ám a fent említett dolgok elborították, élen a szerelemmel, így ő sem hozott olyan sokat, mint vártam volna.
Oké, ifjúsági könyv, oké, kell az a happy end, de miért kell ennyire tökéletesnek lennie? Mert itt aztán minden van győzelemtől, túlélésen át, egymásra talált szerelmespárok és egymásra talált rokonok ömlengéséig. Túl sok a cukor!
SPOLER vége.
Összességében tehát, ha az előzményeket és a célközönséget nézem, azt kell mondanom jó könyv. Szépen lezár, szépen megadja egy könnyedén kalandos ifjúsági regény hangulatát. Csak én vagyok már túlkoros, túl tüskés és antiromantikus, hogy agyondicsérjem, mint az első részével tettem. Ez azonban senkit se riasszon vissza, mert jó könyv, remek sorozat és bárkinek megtetszhet.

Kiegészítés:
Nagyon szívesen olvasnék még az írónő tollából. Van is egy másik sorozata (Mark of the Thief), amely felkeltette érdeklődésemet. Remélem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó erre is lecsap előbb vagy utóbb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése