2016. április 27., szerda

Owari no Seraph

Meglehetősen régen írtam anime sorozatról. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem néztem volna bele sorozatba, hanem azt, hogy bár belenéztem néhányba, egyik sem fogott meg igazán. Így néhány rész után jegeltem őket és vagy folytatom majd valamikor (Például a Death Parade egész jó.) vagy soha többet nem nézek bele (Például Dance with Devils, mert bár a sztori nem olyan rossz, énekelnek benne. Igen, ez egy musical anime és épp olyan bizarr, mint amilyennek hangzik. Énekelnek benne!). 
Szóval, ha találok valami különlegeset, valami igazán jót, akkor elkap a vágy, hogy meg is osszam a világgal. Na, meg hogy egy délután alatt kivégezzek egy évadot, de erről próbálok leszokni.
Az Owari no Seraph vagy magyarul A Vég Szeráfja pont ilyen.
Rövid leírás AnimeAddictsról:
"Évekkel ezelőtt, az emberiséget egy titokzatos vírus támadta meg, ami kis híján kipusztította. Ez a vírus lehetővé tette a városban élő vámpíroknak, hogy fellázadjanak és uralmuk alá hajtsák a megmaradt emberi fajt. Hyakuya Yuuichirou és barátai, egy árvaházból kerültek a vámpírok karmai közé. Szabadságvággyal vezérelve, Yuuichiro és legjobb barátja Mikaela, kieszelnek egy tervet, hogy hogyan tudnának feltűnés nélkül megszökni, csakhogy a szökési kísérlet hatalmas tragédiába torkollik."
A cselekményről nem érdemes többet elárulni, mert azzal elrontanám a meglepetés erejét. Inkább összefoglalom a főbb paramétereit.
Takaya Kagami mangája alapján készült és eddig két évadra rúg, vagyis kétszer 12 epizód. A manga azonban még fut, a sztori pedig kapott jó néhány kiegészítést (light novel, special és egyebek) illetve egyre nagyobb népszerűségnek örvend, így esélyes a további folytatás is.
Ha be kellene skatulyáznom, azt mondanám rá egy poszt-apokaliptikus világban játszódó misztikus shounen. A fő konfliktushelyzetet a vámpírok és emberek harca adja, amelyet mágikus fegyverekkel vívnak, így minden részben adva van a csata lehetősége. A történet így folyton mozgásban van, a szereplők mindig kapnak egy új akadályt, vagy egy új vérszívót, amin túl kell jutni, engem mégsem ez fogott meg, hanem a karakterek kapcsolati hálója.
Egyébként a csihi-puhiban nincs semmi extra, bár a látványvilágot kicsit felturbózták a második évadra. Elvan vele a néző, de ennél nem több. A zene hasonlóan felejtős kategória. A varázs tehát a szereplők környékén keresendő.
Ichinose Guren
A két főhős kapcsolata nyomokban egy zseniális animére (Aldonah.Zero) emlékeztetett. Félreértés ne essék, nincs párhuzam közöttük, csak a hangulat, ahogy a két ellentétes világot két valójában hasonló mégis körülmények miatt ellentétes oldalra került szereplő szimbolizálja. Illetve Mika belső vívódása kicsit Slaine problémáira emlékeztetett. Persze a két eset ettől függetlenül teljesen más és más is lesz a végkifejlet.
A főbb szereplők tehát rendben vannak, szerethető figurák és a mellékszereplőket is könnyű megkedvelni. Ott van például Guren, aki egyértelműen sántikál valamiben, mégsem lehet nem kedvelni a hanyagságával. Ráadásul a negatív szereplők között is lehet találni néhány kedvelhető alakot.
Nagyon tetszett, hogy az éremnek itt bizony két oldala van. A készítők sem az emberek, sem a vámpírok mellett nem foglaltak állást, hanem kölcsönösen bemutatták jó és rossz döntéseiket. Ettől pedig hitelessé és jóval szövevényesebbé vált a konfliktus. Csak az a baj, hogy az előzményeket, a vámpírok mikéntjét és a sokat emlegetett vírust nem igazán magyarázták meg. Ez azonban a személyes drámák mellett elsikkad.
A történetben nagyon sok a személyes drámai elem. Minden szereplő múltjában találni egy-egy horrorisztikus pillanatot - a fél szereplőgárda vámpír, tehát nem spóroltak a vérrel - csipet önmarcangolással fűszerezve. Ezektől a  belső démonoktól (na, meg a valódi démonoktól) lesz igazán érdekes a karakterek egymáshoz való viszonya. Mondanivalót illetően a család kapta a fő hangsúlyt, ám a barátság is legalább annyira fontosnak van feltüntetve és ez azért egy kifejezetten pozitív üzenet.
Nagyon tetszett még, ahogy a vámpírok neveivel játszottak, akad itt Tepes (Drakula után szabadon) és Bathory is magyar nézők gyönyörűségére. Az is tetszett, ahogy fokozatosan kibontakoztak a háttérben megbúvó érdekek és korábbi események összefüggései. A szerelmi cérnafoszlány mértékletes mivolta szintén üdítő volt. Bosszúvággyal és néhány éhes vérszívóval az ember nyakán nehéz romantikázni, ezért csak néha tűnik fel a szereplőknek, hogy "Jé, te fiú vagy, én meg lány!" illetve fordítva. Pedig nyakszirtet csócsáló bandánál ez szinte elkerülhetetlen.
Összességében remek anime. A történet izgalmas, a szereplőket könnyedén meg lehet kedvelni és akad benne néhány jó csavar. Nekem tetszett, kikapcsolt és végig fenntartotta a figyelmemet.
Elsősorban a shounen műfaj kedvelőinek ajánlom, illetve azoknak akik még nem unják a vámpírokat, de bárki tehet vele egy próbát, mert megéri belenézni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése