Warcraft - A kezdetek

Habár a számítógépes játékok világa nagyon távol áll tőlem, rettentően kíváncsi voltam erre a filmre. Erre a kíváncsiságra pedig két nyomós okom volt. 

Egy, a játékhoz írt könyvek közül négyet olvastam (Halálszárny és Az Ősök Háborúja trilógia) Richard A. Knaak tollából és nagyon imádtam ezeket a könyveket. Ez volt az első fantasy sorozat, ami beszippantott, tehát nem túlzás azt mondani, miattuk szerettem bele ebbe a műfajba.

Kettő, Travis Fimmel. Nőből vagyok, na. Mióta nézem a Vikingek sorozatot, oda és vissza vagyok a srácért. Vikingnek tökéletes és olyan szép szeme van, hogy ez már merénylet.

Szóval nagy volt a lelkesedésem, de picit tartottam is tőle. Féltem, hogy nem adja vissza azt a hangulatot, amit várok és bár a játék grafikája gyönyörű, egy filmnél a látvány még fontosabb. Azt azonban rögtön eldöntöttem, moziban nézem meg, mert a griffek és Travis kék szeme széles vászonra kívánkoznak. Illetve azt is elkönyveltem, hozzáértő partnerre van szükségem, mert ha néhány barátomat elrángatom rá (mondjuk hat lóval és egy rámenős medvével) abból nem lesz köszönet. Meg is kérdeztem egyik kissé kocka haveromat, nevezzük Bondnak, hogy eljönne-e velem. Válasza, idézem: Hogy a viharba ne!

Beültünk hát az esti vetítésre és rettentően jól szórakoztunk, ahogy előadtuk a játékos és a könyvmoly moziba megy figurát. Néhány részlet a beszélgetésünkből:

"- Ez most akkor ennek a rokona? Vagy honnan kellene ezt tudnom?

- A harmadik játékban benne volt.

- Oké, és abban az is benne van, mitől őrült meg?

- Gondolom. Ez játékfüggőknek készült, ők vágják, nekünk meg hosszú lenne elmagyarázni.

- Vagy elmagyarázzák a folytatásban, már ha nem kaszálják el.

- Biztosan lesz folytatás. Ha csak minden tizedik játékos elmegy moziba a harmincötmillióból, garantált a kasszasiker."

Közben pedig szakértői megjegyzéseket is tettünk, például: "Ez meg fog halni. Ő is biztos meghal. Tuti beleolvas valamibe, amibe nem kellene. Szerelmi szál? Na, ne már! Ő most zöld vagy nem zöld?" Szóval tényleg remekül szórakoztunk. Na, és hogy milyen a film?

Ismertető:

"Azeroth eddig békés birodalma a háború szélére sodródik, civilizációjuk egy félelmetes megszálló fajjal néz szembe: ork harcosok menekülnek haldokló országukból, hogy új hazát foglaljanak maguknak. Amikor megnyílik egy átjáró a két világ között, az egyik seregre a pusztítás vár, a másikra a pusztulás. A szemben álló felek közül két hős összeütközése fogja eldönteni a családjuk, népük, hazájuk sorsát. Így kezdődik a látványos eposz a hatalomról és áldozatról, amelyben a háborúnak sok arca van, és mindenki harcol valamiért."

A film érezhetően a rajongóknak készült. A sztori akkor is összeáll, ha a néző köszönő viszonyban sincs a játékkal, azonban olyan sok a lyukacska, értem például a szereplők motivációira, hogy a lényeg nem jön át. A Warcraft egy komplett, izgalmas világ és értem én, hogy nem lehet egy filmben elmesélni, de ha már a kezdeteknél járunk, illene picit jobban kibontani a szálakat. Úgy éreztem, a készítők túl sokat akartak beletenni. Kicsit sok lett a főhős, akik nem tudtak kellően kibontakozni. Ezen pedig a tábortűz melletti lelkizés sem segített...

Anduin Lothar

No, de ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen az egész film egy nagy epikus csata. Hát, nagy meg csata, de nem kifejezetten epikus. Több drámai jelenet van benne, de mivel a néző alig húsz perce ismeri a szereplőket és nem tud róluk szinte semmit, nem igazán vérzik a szíve, ha elhullanak. 

Sokáig nem értettem, miért nem hat meg úgy szinte semmi, aztán rájöttem mi az, ami rettentően hiányzik, a zene. Nem tudom, Ramin Djawadi figyelme hol járt, mikor összerakta a film muzsikáját, de hogy valahol egészen máshol, az biztos. A zene egyszerűen semmitmondó, pedig egy epikus harchoz az epikus zene nélkülözhetetlen.

Ami a látványt illeti, rendben volt, de itt is jóval többet vártam volna. A város és épületek nagyon szépek, a főbb orkok, főleg közelről, szintén, azonban az összes többi ork nem egyszerűen csúnya, hanem gagyi. Mintha csak a játék bizonyos részeiből emelték volna át őket és ez széles vásznon nagyon kevés. Illetve Bond segített rávilágítani, hogy a készítők túlságosan is ragaszkodtak az eredetihez, hogy látványra egyezzen a játékkal. Például ezért kapott az ember hadsereg jó néhány számmal nagyobb páncélszkafandert. Ez egy játékban valóban jól mutat, de hús és vér embereken nagyon komikus. Egy középkori csicsa nélküli páncélban is alig mozog valaki, hát még egy ilyen csupa vért, csupa lemez művészi konzervdobozban.

A szövegíró sem volt épp a helyzet magaslatán. Meg is állapítottuk, hogy jobb, ha a szereplők csak verekednek, mert a párbeszédek nem segítenek az összhatáson. Pedig akadt néhány laza szó (nem, nem mondat, csak pár szó) és jelenet Anduin Lothar körül. A szerelmi szálat pedig inkább hagyjuk, mert indokolatlan, mert Bond szerint gázabb, mint a Hobbit filmekben, mert csak felhúzom magam.

Ezek a szemek...

Mielőtt azonban úgy tűnne, szörnyűnek tartom ezt a filmet, ismét meg kell jegyeznem, nagyon jól szórakoztam. Az elvárásaim egyértelműen túl magasak voltak és ezt képtelen volt megugrani. Kezdeti próbálkozásnak azonban nem rossz. A készítőknek bele kell jönni, a zeneszerző tud ennél százszor jobbat, a rendező bizonyára sokat tanult ebből a filmből és olyan sok potenciál van a folytatás lehetőségében és szerencsére olyan sok a rajongó is, aki megnézni, hogy bizakodó vagyok. Mert bár a film nem nyűgözött le, itt-ott grimaszoltam és értetlenkedtem, azért tetszett. Tetszett, mert eszembe juttatta, mennyire szerettem a Warcraft könyveket, tetszett, mert végre egy újabb fantasy film, amiért izgulhattam és tetszett, mert Travis Fimmel.

Szóval ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a Warcraft világa. Senkinek se legyen magas elvárása, csak értékelje a szándékot és a benne rejlő lehetőséget, hogy egy remek fantasy eposz így vagy úgy, de még több emberhez eljuthat általa.