Egy naplógyilkosság naplója VII.

Egy gyilkosság piszkos munka. Most nem a krimifilmek gyilkosainak fekete kesztyűjére gondolok, hanem arra, mikor az ember egy kissé undorító dolgot is megtesz a cél érdekében. Valószínűleg mindenki látott már darabolós filmeket. Nos, én is hasonló helyzetbe kerültem.

A naplóban szereplő feladatok némelyike cseppet visszataszító, ez azonban nem gátol meg abban, hogy teljesítsem őket. Lássuk azokat a gusztustalan merényleteket:

mai menü

Az első feladatom egy gondosan dokumentált vacsora volt. Ahogy a mellékelt képen is látszik, letelepedtem az asztalhoz enni és vittem magammal a naplót is. Sőt, nem csak vittem, hanem "meg is etettem" vagy legalábbis dobtam neki néhány falatot. A falatokat pedig gondosan rögzítettem cellux segítségével és a pontos írásos dokumentáció sem maradt el. Most már csak azt remélem, hogy a lapok között nem fogja kiszimatolni egy hangya, mert akkor bajba kerülök...

Az emberek egy része irtózik az elhullajtott hajszálaktól, pedig ez egy teljesen természetes folyamat. Engem csak az ételben talált szálak tudnak teljesen és gyomorforgatóan kiborítani, de egyéb esetben nem különösebben zavarnak. Főleg, ha a saját hajszálaimról van szó. Ezért sem okozott gondot rajzot készíteni a hajszálammal.

hajszálcsiga

Szerencsére nem minden merénylet igényelt ilyen hajszálpontos koncentrációt. Az egyik feladat konkrétan a figyelem teljes hiányát követelte meg:

Hát igen, teljesen mindegy, hogy odafigyelek-e vagy sem, így is-úgy is rendkívül csúnya az írásképem...

Még jó, hogy nem kellett többet írnom, mert áttérhettem a ceruzára, hogy kiéljem szadizmusomat és összeszurkáljam a naplót:

A lyukakon átsüt a fény...

Visszatérve a napi témához, vagyis a gusztust mellőző feladatokhoz, akadt egy, amit élve a szabadon értelmezés jogával, kissé másképp hajtottam végre.

Csúnya madár és a szemétdomb

Nem vagyok az extrémen modern művészetek híve, ezért taszított a gondolat, hogy a kukából szerzett holmikkal alkossak bármit is. A hányadékot pedig inkább nem is minősíteném...

A madár ötlete viszont tetszett, így rajzoltam egy ronda madarat (Elnézést kérek minden keselyűtől, de sajnos tényleg elég csúnyák vagytok, amin az étrendetek sem segít sokat.) és egy komplett szemétdombot. Az ocsmány kép így lényegében megvan és mindenki olyan szemetet és végterméket képzel a kupacba, amilyet akar. A madár úgysem hagyja senkinek, hogy közelebbről is megvizsgálja.

Ezzel azonban még nincs vége a kissé gusztustalan merényleteknek, mert a napló egyik oldalát konkrétan komposztálnom kellett. Mutatom a folyamatot:

A feladat ráadásul azt is tartalmazta, hogy kövessem nyomon, ahogy elrohad. A giliszták és egyéb földben élő lények békességét szem előtt tartva, ezt is egy kicsit szabadabban értelmeztem és csak elképzeltem, mi történhet a napló komposztált oldalával:

Giliszták eledele