A korábbi merényletekből már látszott, hogy a napló tényleg elkísér mindenhová. Ez kapóra is jött, mikor azt az utasítást kaptam, hogy borítsam be irodaszerekkel. Szerencsére irodában dolgozom, így az asztalom is be van borítva irodaszerekkel, tehát könnyű a feladat.
Egy másik korábbi merénylet miatt az is egyértelmű, nem okoz gondot leinnom vagy leennem a naplót. Ezért, mikor az itasd át valamilyen itallal feliratot megláttam, nem azt gondoltam, hogy ugyan miért, hanem, hogy ugyan most mivel. Végül nagymamám zseniálisan finom fekete ribizli szörpjét választottam. Kellően élénk a színe, finom és egészséges. Ennyi kínzás után a naplónak is jár némi vitamin.
 |
| Házi szörp, nyamm! |
Hogy egy kicsit nagyobb kihívást is hozzon ez a nap, megpróbáltam szájjal írni. Mindig csodáltam azokat a rendkívül kitartó embereket, akik valamilyen fizikai korlátozás miatt a szájukkal festenek gyönyörű képeket. Most, ezek után nem egyszerűen csodálom őket, hanem leborulok előttük. Ők igazi művészek!
Kézzel persze minden sokkal egyszerűbb, főleg ha akad célszerszám is. A karcoló merénylethez egy hétköznapi körzőt használtam eredeti rendeltetéséhez viszonyítva pont fordítva. Az eredmény kissé halvány, de azért látható:
 |
| Peace! |
Amennyit gyötröm ezt a könyvet, igazán megérdemel némi revansot. Visszavágónak legalábbis elmehetne a következő merénylet, amelyben saját fényképemet kellett összefirkálnom. Igaz, régi képet választottam (az instrukció szerint olyat, amit nem igazán szerettem) és a szokásos karikatúra helyett kissé idealizáltam a dolgokat. Kíváncsi voltam, milyen lennék vikingnek...
 |
| Viking! |
Habár a magyar válogatott kiesésével lement rólam a fociláz, igazán szívesen hajtottam végre a mai utolsó feladatot, amiben fociznom kellett a naplóval. Lelkesedésem viszont pont addig tartott, míg rá nem jöttem, a napló focimeccsen sem adja könnyen magát. Vagy csak én vagyok rettentően béna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése