2016. július 12., kedd

Egy naplógyilkosság naplója X.

Szegény napló, valószínűleg folyamatosan a céltáblámnak érzi magát, ahogy egyik merényletet követem el ellene a másik után. Most pedig konkrétan azzá is vált. Igaz, csupán pattogatott kukoricával dobáltam meg, mintha csak moziban hangoskodott volna.


Néha tehát úgy vagyok vele, mint egy társsal, akit lehet ide-oda vinni, akivel megoszthatok dolgokat, néha azonban egyszerű tárgyként kezelem. Például, ha a feladat úgy kívánja, cipőnek használom:


A merényletek többségében azonban konkrét és látható módosítások is történnek a könyvvel. A mostani firka például egy folytonos vonal lett.

Ezt bogozza ki valaki!

A firkálás azonban nem csak vonalakat jelenthet, mert egy-egy pecsétnyomóval is kusza mintákat lehet alkotni. Ez a módszer viszont nehézkesebb, mert nem minden ember hord a nadrágzsebében pecséteket...


Persze nem minden merénylet ennyire radikális, vagy ha úgy tetszik, a naplóra nézve durva. Akadnak itt kifejezetten aranyos vagy kissé kalandos feladatok is.
Például elajándékozni egy oldalt belőle kedves gesztus. Igaz, csak akkor, ha nem az ételmaradékos oldallal teszi az ember...


Ugyanilyen bohókás feladat volt mai utolsó tettem, mikor elrejtettem egy másik oldalt a szomszéd kertjében. Kissé izgalmas volt a merénylet, mert otthon voltak, mert a jó időre való tekintettel épp az udvaron pancsoltak a medencében, míg én a kerítésen át hozzájuk csempésztem az egyre megviseltebb könyvem egyik oldalát. Pszt, ők még nem tudják!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése