Egyszerű dal

A magyar cím nem hazudik, ez egy egyszerű történet. Egyszerűen olvasmányos, egyszerűen leköti az embert és végig egyszerű is marad. Ráadásul minden magyar olvasó rögtön asszociál a Tankcsapda dalára, amely a Nirvana előtt tiszteleg. Az alaphangulat tehát adott és bár a borító nem ad hozzá sokat - aranyos, de például egy óriáskerék jobban mutatott volna - az olvasó tökéletesen tudja, mire számíthat a következő 240 oldalon.

Fülszöveg:

"1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”

Ez a történet azért is egyszerű, mert már mindenki olvasott, látott, hallott hasonlót. A főszereplő helyzete teljesen tipikus a kissé problémás családi hátterével, a kamasz gondjaival és a mindenkit érintő szituációval, mikor valaki be akar illeszkedni. A cselekmény ezért teljesen kiszámítható.

Az egyszerűség így könnyen középszerűvé válhatott volna, ha az írónő nem 1993-ba helyezi a történtet. Tehát minden, ami miatt nem mondhatom tucat tinikönyvnek, a dátumválasztásban rejlik. Kevin zenei ízlése és a tény, hogy a szereplőkben felmerülhet a kérdés, hogy elmenjenek egy Nirvana koncertre, van annyira hangulatos, hogy minden tipikus vonást élvezhetővé tegyen.

Nehéz azonban a cselekmény részletezése nélkül írni róla, ezért vigyázat, innentől kisebb spoilerek előfordulhatnak.

Az alaptörténet kellemes és leköti az olvasót, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindennel elégedett is lesz. Maggie-t például nem sikerült megkedvelnem. Ő tipikusan az a karakter, akivel együtt kellene érezned, de nem tudsz, mert van benne valami idegesítő. A határozottság vádjával sajnos senki sem illetheti és ezért olyan lett, mint egy szappanbuborék. Csak sodródott, de nem volt elég merész, hogy ki is pukkanjon. Kisebb lázadásit nem éreztem lázadásnak, csak beletörődésnek és ettől néha felbosszantott.

Az írónő azonban elérte, hogy a szemén át lássuk a többi szereplőt, így Kevin és Eoin kifejezetten szimpatikussá vált. A kellemes pillanatokért tehát ők feleltek, még úgy is, hogy már az első oldalon tudtam, mi lesz Kevin sorsa. Mikor pedig megtörtént, Maggie megpróbált kicsit merészebb szappanbuborék lenni, de sajnos nem igazán sikerült neki. Ettől függetlenül imádtam a zarándoklatát.

Apró tények rólam: Róma életem városa és Nirvana rajongó vagyok. A római Nirvana koncertet ezért imádtam! Oda és vissza voltam a hangulatért, ami átjárt olvasás közben és már majdnem kaptam a kalapomat, hogy elhúzzak az örök városba Nirvana dalokkal a fülemben... Ez a pár fejezet tehát megvett kilóra és elkezdtem drukkolni a románcnak is.

Csakhogy aztán jött a befejezés, kezdve a tipikus romantikus buktatóval és folytatva Kurt Cobain halálával, amitől kezdett giccsbe hajlani a történet.

Ráadásul végig úgy éreztem, hogy szókimondó szóhasználat ide vagy oda, annyival többet lehetett volna kihozni ebből az egészből. Az írónő nem használta ki igazán a dráma nyújtotta lehetőségeket vagy az utazás hétköznapi spiritualitását (bár a zarándoklatos hasonlatok végig kitartottak) és a szereplőket sem formálta eléggé. Maggie ezért legfeljebb fényesebben csillogó szappanbuborék lett, sok jellemfejlődés azonban nem érte.

No, de mindez talán nem is probléma, mert ez egy egyszerű történet egyszerű emberekről különleges helyen és időben. Összességében tehát azt mondom, tetszett, végig lekötött és a hangulatok miatt megérte elolvasnom.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik az egyszerű történeteket, hallgatnak Nirvanát és bírják, ha egy lázadó, kissé szétcsúszott nagybácsi megmondja nekik a frankót.

Kedvenc idézetem a könyvből:

"A felvétel totál okafogyottá teszi a koncertlátogatást. Elveszi a megélt élmény értékét. Megtörtént. Ott voltál. És most a te felelősséged emlékezni rá, ahelyett, hogy megpróbálnád újrateremteni egy vacak felvétellel, amelyik megpróbálja megőrizni."