Horgonyhely

Nagyon sok pozitívat hallottam erről a regényről. A gender téma is megfogott és amikor először vettem kézbe a kötetet az egyik könyvesboltban, rögtön beleszerettem a borítóba. Minden elismerésem Marcela Bolíváré, mert ez a kép egyszerűen gyönyörű. Tökéletes választás volt!

440 oldalával nem egy könnyed délután átlapozható olvasmány, főleg  mert a történet sem épp könnyed.

Fülszöveg:

"Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja."

Nem igazán tudnám meghatározni, milyen elvárásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe, de az biztos, teljesen mást kaptam. Ennek egyrészt örültem, mert szeretem, ha egy történet meglepetést okoz, másrészt viszont néha nem tudtam hová tenni azt, amit kaptam. No, de megpróbálom szavakba önteni gondolataimat, mert belőlük aztán sok futkározott a fejemben olvasás közben.

Moskát Anita szépen ír. Nagyon tetszett a stílusa, mert egyszerre volt irodalmian kifejező és realisztikusan naturalista. Jó volt olvasni a sorokat, akár tetszett a jelentésük, akár nem. A fantáziájára sem eshet panasz, mert egy kifejezetten kreatív világot alkotott és nem hanyagolta el a részleteket sem. A problémafelvetés egyedi, földtől elrugaszkodott, mégis elképzelhető. Szeretem ezt a kombinációt. Az olvasási élmény tehát adva van. Az ember elkezdi és azt viszi észre, hogy beszippantja a szöveg és ez a furcsa világ.

Azonban akadtak problémáim is a könyvvel. Ezek mind szubjektív gondok és nem vonnak le a tényből, hogy szépen összerakott, kerek egész történet ez.

Számomra nagyon lassan indult be a cselekmény. Sokáig csak sodródtam a szereplőkkel, helyszínekkel és próbáltam összerakni merre vagyok és mire kell figyelni. Ezért igazán csak a felétől kötött le, onnan vált számomra izgalmassá.

A férfiak és nők között húzódó ellentéteket remekül mutatja be. Sőt, tekintve hogy a való világ még mindig férfiak által uralt, kifejezetten érdekes megnézni, milyen lehetne radikálisan az érem másik oldalán. A két nem összeütköztetése ezért tetszett és örültem, hogy a kötet végére fény derült a miértekre és kicsit megbillent a könyvbeli érem. Azonban nem örültem a terhesség központi szerepének. Nem épp meglepő, hogy egy terhes nők uralta világban a terhesség állandóan előtérben van, nem is kellene panaszkodnom miatta, ha nem egy naturalisztikusan leírt problémás szülés lenne az, amivel ki lehet billenteni a komfortzónámból. Jöhetnek a hentelős horrorok, csak véres szülést ne! Például Justin Cronin könyvében is egyedül ez borzongatott meg. Ráadásul a terhességet megelőző szex ebben a kötetben kerül minden intimitást. A könyv tehát tele van a terhesség kellemetlen velejáróival és kötelességszerű közösülésekkel, de nem ad semmit a kisbabák puha bőréből vagy egy intim érintésből, így az egész még ridegebb lesz.

A könyv egyébként sem egy vidám hangulatú darab, sőt, inkább borongósnak mondanám, amihez az említett ridegség egy adag melankóliát is ad. Ezen pedig sajnos a szereplők sem segítettek.

Az egy dolog, hogy nem rajongok a terhesség hosszú ecseteléséért és távolságot tartok az intimitás hiánya miatt, mert ha egy szereplő megfog, közelebb kerülök a nem kifejezetten vonzó témákhoz is. Csakhogy egyik karaktert sem tudtam megkedvelni. Mindegyik emberi, esendő és akadt egy-egy tulajdonság, ami miatt szimpatikussá válhattak volna, mégsem történt meg. Kívülállóként szemléltem őket, így pedig nem tudtam igazán beleélnem magam a helyzetükbe. Ráadásul Merma kifejezetten idegesített.

Mindezen okokból az én horgonyhelyem meglehetősen távol került a könyvtől, így külső szemlélőként tudtam csak értékelni a világ felépítését, a mágia szabályait és a finálét, amikor minden összeállt egy nagy röggé.

Összességében tehát azt mondom, szépen felépített és remekül megírt történet, de valahogy engem mégsem horgonyzott magához.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges könyveket, mert ez a kötete egy igazi ínyencség a könyvpiacon. Illetve tehet vele mindenki egy próbát, ha nem fut ki a világból egy naturalista szülés olvasása közben és kíváncsi a gender téma földmágiával átszőtt megközelítésére.

Kiegészítés:

Moskát Anitára érdemes figyelni, ezért megjegyzem, lehet tőle olvasni más könyvet is. A Bábel fiai a vallás kérdéskörét feszegeti és hasonlóan szerepet kap benne a mágia is. Remélem, valamikor a kezembe kerül, mert kíváncsi vagyok, más témához hogyan nyúl az írónő.

Aki pedig még több benfentés információra vágyik, kérdezze közvetlenül a szerzőt ITT.