A hollófiúk

Maggie Stiefvater nagyon tehetséges, mint író, mint művész és mint autómániás kecskeimádó. Ráadásul az egyik sorozata (Mercy Falls farkasai) a kedvenc könyveim között szerepel. Ezért kíváncsi voltam, más története is ennyire megfog-e. Azonban tartottam is tőle, hátha nem hozza a nagyon magas elvárásaimat. Szóval halogattam kicsit ezt a könyvet és most, pont a megfelelő pillanatban, kézbe vettem.

A borító gyönyörű. Ez a festett holló - ami egyébként szintén az írónő keze munkája - meseszép a fehér háttérrel és a címe is figyelemfelkeltő.

Fülszöveg:

"Nem ​​látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában."

Szeretem a boszorkányos történeteket, tehát valóban voltak bőven elvárásaim, de a könyv többnyire megugrotta őket.

Az írónő most nem bánt olyan művészien a szavakkal, de így is remek hangulatot teremtett. Megvolt a szükséges mágikus légkör és a sok-sok sejtelem, amelyet elejtett itt is és ott is. Ehhez az alaphoz jól passzoltak a remek karakterek.

Maggie kifejezetten jó a személyiségek ábrázolásában. Minden karaktere egyéniség és nem feltétlenül szimpatikus az olvasónak, azonban, ahogy halad a történet és az ember hozzászokik a stílusukhoz, a gondolkodásukhoz és egyre több apróságot megtud róluk, megszereti őket. Ez a fokozatosság pedig pont olyan kellemes, mint a hangulat. Lépésről lépésre kedveltem meg a Holló Fiúkat egyiket a másik után.

Tetszett, hogy a főhősök kifejezetten különbözőek és mindegyik épp annyi teret kapott, amennyi kellett és így egyik sem tudta elnyomni a másikat. Oké, Noah el volt nyomva, de ennek jó oka volt. A boszorkányokat már egy fokkal nehezebb volt követni, mivel a jellemük nem volt olyan élesen elválasztható, mint a fiúké. Ráadásul a hölgyek képességeikhez képest meglehetősen kevés vizet zavartak és Blue sem igazán törte magát, hogy bármiféle információt kicsikarjon belőlük. Pedig a kezdő jóslat pont elég okot szolgáltatott volna rá. A könyv tehát egyértelműen a Holló Fiúk könyve, ők az érdekesek, miattuk érdemes olvasni a lapokat.

A cselekmény kellemes tempóban halad, semmit sem siet el. Néhány csavart leszámítva teljesen kiszámítható és becsukva a könyvet hiányosnak tűnik. Mintha valaki egy horgolt takaróval kívánna elrejteni egy macskát. Nem teljesen sikerül, de arra jó, hogy az ember ne tudja megállapítani a cica pontos színét, fajtáját és nemét. A felvetett kérdések hálója így burkolta be a cselekményt és ettől az olvasóban hiányérzet ütheti fel a fejét. Annyi itt a kérdés, titok, rejtély, hogy az ember azt sem tudja, mihez nyúljon, a könyv mégsem ad rájuk választ. Ennek persze oka van, de attól még bosszantó.

A hollófiúk ezért csak egy ízelítő, amolyan kedvcsináló a folytatásra. Ez írói szempontból okos húzás, olvasóiból viszont idegesítő. A kötet lezárása ezért olyan, mint egy huszárvágás, hirtelen vége szakad a nyomozásnak, pedig még csak kezdtünk belejönni. A záró katarzis így lemarad és a végső "nagyjelenet" meglehetősen lapos. Az említett kérdések tömege azonban még mindig ott kaparászik a lapok szélén, hogy a második kötetre felhívja a figyelmet.

Összességében tehát azt mondom, tetszett, megkedveltem a fiúkat, de még nem tudom eldönteni, zseniális lesz vagy csak rám akaszkodott a mézes madzag. Önmagában kevés, de egy ütős folytatással igazán jó lehet.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a boszorkányos történeteket és szívesen tartanának otthon egy hollót. Az írónő rajongóinak is meleg szívvel ajánlom, ám javaslom, legyen már betárazva a folytatás, mert ez a kötet tényleg csak meghozza az étvágyat egy finom fogáshoz.

Kiegészítés:

A sorozat négy kötetből áll és szerencsére a második rész, Álomrablók már a polcomon várja, hogy lecsapjak rá. A harmadik könyv, Kék liliom szintén elérhető magyarul, míg a befejező kötet, The Raven King megérzéseim szerint csak jövőre várható.

Rettentően kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a Holló Fiúk sorsa és megtalálják-e, amit keresnek.