Bento

Nem vagyok egy konyhatündér típus. Ritkán főzök, mert:

1. Lusta macska vagyok.

2. Este 8-kor kinek van kedve főzőcskézni? Nekem nem sűrűn...

3. Ha főzök, minimum két napig ehetem és mire elfogy, úgy megunom, hogy el is megy a kezdem az egésztől.

4. Túl precíz vagyok, ezért a gyorsan összedobok valamit, nálam kivitelezhetetlen. (Talán nem kellene mindent mértani pontossággal felvágnom? De akkor nem lesz szép...)

Néha mégis elkap a késztetés, hogy vigyek magammal munkába ebédet és ne a közeli éttermekből és egyéb helyekről vadásszak össze valamit, ami nem is mindig nyeri el a tetszésemet. Szóval, mikor ismét beszippantott egy anime (Orange), eszembe jutott, hogy mindig ki akartam próbálni a bento-t.

A bento ötvözi a hatékonyságot a kreativitással. Szóval egy háziasabb japán este vagy reggel összedobja a maradékokból és mindenből, amit otthon talál, az ebédjét, ízlésesen elrendezi egy gyönyörű lakkdobozban és délben a munkahelyén vagy az iskolában, csak előkapja a táskából és élvezi a gusztusos finomságokat. Hát, ez a bento.

Az ötlet zseniális és precizitásomból adódóan pont nekem találták ki. A kreativitás ugyanis szinte mindig meghozza a kedvemet mindenhez. Ráadásul a doboz kérdése adva volt a képen látható uzsonnás dobozom miatt. Aranyos a fekete cicával, de alig használtam, mert ritkán készítek szendvicseket. 

Tehát készítettem magamnak bento ebédet, eddig kétszer és mivel igazán jól sikerültek, megosztom a világgal, hátha más is kedvet kap a maradékok kreatív felhasználására.

Tamagoyaki bento

Elsőre szerettem volna igazi japán ebédet készíteni, így körbenéztem az interneten, miket szoktak bento alapnak használni. Így esett választásom a tamagoyakira. Ez lényegében egy rántotta tekercs. Nagyon mutatós, igazán finom és rém egyszerű elkészíteni.

Nem kell más hozzá, mint 3 tojás, egy kis tej, néhány zöldség (én hagymát és retket használtam, mert épp az volt otthon) só, csipet bors.

A tojást jól el kell keverni a tejjel és a zöldségeket nagyon apróra vágva hozzáadni. Ízlés szerint fűszerezni, én sóztam és fehér borsoztam, majd kisütni.

A sütés adja meg igazán a tamagoyaki lényegét. Palacsintasütőben a legkönnyebb megsütni, mivel a keverékből egy merőkanálnyi adagot sütünk a serpenyő közepén, majd mikor félig megsült jobbról elkezdjük feltekerni. Csak félig tekerjük, középre húzzuk és a serpenyő szélén újabb merőkanálnyi adagot adunk hozzá. Mikor ismét félig megsült, újra tekerünk rajta, megint megtoldjuk és ezt addig játsszuk, míg el nem fogy. Az eredmény így egy vastag, palacsintaszerű tojástekercs lesz.

kész tekercs

Nem jó ha sok olajat teszünk a serpenyőbe, mert akkor megéghet és nagyon óvatosan kell tekerni, mert könnyen törik. Akkor készült el, ha szép aranybarnára pirult. Óvatosan kell kivenni a serpenyőből és várni kell kicsit, míg hűl, csak utána lehet felszeletelni.

Igazán mutatós tekercsek jönnek így létre és nem csak nagyon finomak, hanem laktatóak is. Ők adták a bentóm alapját.

Mivel a bento lényege a mindenből egy kicsit, abból amink épp van, a tamagoyaki mellé igyekeztem olyan dolgokat tenni, amelyek kiegészítik. Megtoldottam hát még néhány zöldséggel, retekkel és koktélparadicsommal. Illetve, mivel a tojás mellé jól jön valami kenyérszerű is, csomagolt bruschetta került még a dobozva. Ebéd mellé illik desszert is, ez nálam két sárgabarackot jelentett. 

Mindent szépen elrendeztem a dobozban, mellé csaptam az evőpálcikámat, mert ha tamagoyaki, akkor legyen valóban keleties az ebéd és betettem a táskámba.

Igazán jó volt ebédszünetben kinyitni a dobozt és válogatni a finomságok között. Plusz, hála az evőpálcikáknak, kaptam néhány kíváncsi pillantást a kollégáimtól. Nem tűnik hatalmas adagnak, de nagyon jóllaktam vele.

felszeletelt tamagoyaki

az első bento

Áltavaszi tekercses bento

Felbuzdulva az első bentóm sikerén, úgy döntöttem, folytatom, méghozzá pont abból, amit a hűtőben találok. 

pesto és zöldségek

Volt még egy kis pestóm és sokáig töprengtem, mire tudnám felhasználni. Közben rám tört a tavaszi tekercset akarok enni érzés, ami újra és újra felüti a fejét, mert oda és vissza vagyok a friss tavaszi tekercsekért. Hát, gondoltam egyet és elkészítettem az áltavaszi tekercset.

A pestót összekevertem apróra vágott paradicsommal, retekkel és paprikával. Aztán betekertem őket rizspapírba és kisütöttem. Így az áltekercsek meglehetősen zöldek lettek és az ízük sehogy sem hasonlított az igazi tavaszi tekercsekhez, mégis elégedett voltam velük, mert beletehettem őket a bentómba.

tekercsek sütés előtt

Néhány tipp a tekercsekhez:

1. Dupla rizspapírt használj, mert könnyem kipukkannak.

2. Szorosan tekerd be, nehogy sok levegő maradjon belül, mert attól is kipukkan.

3. A rizspapírt egy tálba töltött meleg vízbe merítsd bele. Nem kell áztatni csak beletenni, majd kivenni és már formázható is.

4. Sütés után az olajat mindig itasd le a tekercsekről.

5. Forrón a legfinomabb.

Pestós tekercs mellé kicsit nehéz volt passzoló kiegészítőket találni, de végül mégis sikerült összevadászni a maradékokat.

Szóval tettem mellé paradicsomot, mert még mindig volt és mert nagyon szeretem. Desszertnek ismét sárgabarackot választottam és az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy árválkodik néhány szelet füstölt sajt a hűtőben. A második bento így nem lett annyira mutatós, mint az első, sőt a zöld tekercsektől kissé bizarr, de finom volt és ismét éreztem, hogy milyen jó saját készítésű ebédet enni, még akkor is, ha kissé alternatív.

a második bento

Tamagoyakit azóta még egyszer készítettem és biztosan fogok még. Aki kíváncsi az eredeti receptre, ITT megtalálja. Mivel még maradt rizspapírom, valamikor újra megpróbálkozom egy alternatív tekerccsel és ahogy lelkesedésem adja, bentót is viszek majd néhányszor ebédre.

Ha valaki kedvet kapott, ne habozzon kipróbálni. Szórakoztató kísérletezni és a bento ebéd igazán mutatós.