Csavargások IV.

Szó szerint állati helyekre csavarogtam mostanában és ezeket a remek helyeket muszáj megosztanom a világgal, vagy legalábbis olvasóimmal. 

Korábban már írtam a Cat Caféról, ám nem ez az egyetlen állatos hely a fővárosban.

Zoo Cafe

Első ránézésre ez is egy olyan kávézó, mint a már említett macskás, de nem, egészen más. Nem csak azért, mert a cicákon kívül több más állattal találkozhat az ember, hanem mert ez egész légkör és mentalitás más.

Leopárdgekkó

Az első dolog, amit a látogatónak tudnia kell, hogy érdemes asztalt foglalni. Olyan sok a vendégük, hogy szinte minden nap minden asztal be van táblázva, így az utcáról betévedve nem biztos, hogy tudják fogadni az embert.

A másik fontos információ az állatok osztálya. Itt ugyanis nem csak pihe-puha emlősökkel barátkozhat a látogató, hanem hüllőkkel is. Szóval, aki mondjuk irtózik a kígyóktól, megijed egy gyíktól, inkább maradjon a kifejezetten cicákra szakosodott helyeknél. Azonban, ha valaki kifejezetten egzotikus állatkákat szeretne tapizni, tökéletes helyen jár!

Egy kávézás vagy teázás a következőképpen néz ki:

A vendég jól teszi, ha pontosan érkezik, bár lehet, hogy pár percet így is várnia kell, míg az asztala felszabadul. Addig körbenézhet a három helyiségből álló kávézóban, megsimogathatja a bóklászó cicákat és megcsodálhatja a terráriumokban pihenő lakókat.

Görög teknős

Miután helyet foglalt, nincs más dolga, mint várni a pincéreket. Az egyik felveszi a rendelést ételről és italról, míg a másik leszállítja a kisállatot.

Mikor ott jártam, az állatokért felelős pincér kissé merészen, minden asztalhoz mindenféle állatot vitt. Ez az említett hüllőktől való esetleges borzongás függvényében nagyon bátor dolog. Nekem persze nem volt ilyen problémám, mert imádom a hüllőket.

Először megkaptuk a teánkat, aztán érkezett asztalunkhoz a fenti pöttyös jószág, egy tündéri leopárdgekkó. Kicsit talán fura, hogy helyes kis szőrmókok helyett főleg hüllőket tartanak, de állatok szempontjából nem az. A hüllők kifejezetten békés, nyugodt természettel vannak megáldva, vagyis nem zavartatják magukat, ha lelkes vendégek tapizzák őket. A kis gekkó is elvolt az asztalon, bár egyszer megunt minket és megpróbált a a teáscsészém alatt elbújni. Vagy csak az italom melege vonzotta.

Minden állatka rövid ideig tartózkodik egy-egy asztalnál, aztán jön a pincér, visszaviszi a társai közé és hoz helyette egy másikat. Így került hozzánk egy kaméleon. Róla nem hoztam képet, mert asztalra letenni nem lehet, hiszen ő fán él, így a lába nem alkalmas sík felülethez. Ezért a pincér szépen átmászatta a kezemre, ahol jól megkapaszkodott a felfelé tartott ujjaimban és vígan nézett körbe mindenfelé. Szemezni nem lehet vele...

punk tengerimalac

A kaméleon után kaptunk egy sünit, akit pedig azért nem örökítettem meg, mert összegömbölyödött és aludt. Nem igazán érdekelte, hogy a fehér tüskéit simogattam vagy a puha füle hegyét cirógattam, úgy aludt, mint egy jóllakott óvodás. Örültem is, mikor jött a váltás egy agáma képében.

Apró tény rólam: a hüllők közül a gyíkokat szeretem a legjobban és azok közül a leguán a kedvencem, de szorosan mögötte ott az agáma.

Gyönyörűek és olyan jó volt megölelni. Oké, ez egy kicsit túlzás, valójában ő ölelt engem, mert szeret az ember pólóján megcsimpaszkodni. Úgyhogy az agámát nemes egyszerűséggel lenyúltam, ráfektettem a ruhámra, ügyesen megkapaszkodott a kis karmaival és végig ott is maradt, mint egy lélegző matrica, míg én elbűvölten simogattam. Kissé csalódott voltam, mikor a pincér elvitte és hozott helyette egy tengerimalacot.

Félreértés ne essék, semmi bajom a rágcsálókkal, de a szívem a hüllőkért dobog. A kis tengerimalac volt a legelevenebb vendégünk, vinnyogott, mászkált körbejárva a csészéinket, rágcsálta a sárgarépáját és összepotyogtatta az asztalt. A kis balesetet természetesen a pincér azonnal orvosolta.

Egyébként a tisztaságra nem eshet panasz, mert az asztalokat sűrűn letörlik és mindig figyelnek a higiéniára. Akinek persze nem tetszik, ha kisállat van a bögréje mellett, az ne ilyen helyet válasszon. (Bár egyik állatka sem érzett késztetést arra, hogy megkóstolja, amit ittam.)

Miután a punkosan kócos tengerimalac távozott, kaptunk egy görög teknőst. A lakótársam, Ropi (a fenevad ITT megtekinthető) után megdöbbentően kicsinek és barátságosnak találtam. Hagyta, hogy megsimogassam és nem sokat mozgott.

Sikló

Aztán zárszónak megérkezett a világ legrosszabb imázsával rendelkező állatának kistestvére, a sikló. Sajnos, nem emlékszem pontosan milyen, fajta, de a kép alapján is látszik, hogy nem az, ami elúszik az ember mellett a Balatonban.

Mint a többi hüllő, ő is békés volt és csak akkor nyújtogatta a nyelvét izgatottam, mikor kézbe vettem. Csípem a kígyók tapintását, mert minden izmukat érezni.

Nagyjából két órát töltöttünk a kávézóban és ilyen sokféle állattal találkoztunk. Láttam még nyulat, csincsillát, amerikai mókust (őket nem lehet kivenni a helyükről, ami jobb is, mert az egyik macska nagyon rájuk volt kattanva), papagájokat és még néhány gyíkfélét és kígyót. A választék tehát széleskörű.

Az italok ára nem olcsó, meg kell fizetni a hely egzotikumát és az egyetlen dolog, ami nem tetszett az volt, hogy míg egy macskának volt döntési joga, hogy odamegy-e egy asztalhoz vagy sem, a "rendelt" állatoknak nem. 

Viszont nem aggódom, mert ide tényleg csak állatszerető vendégek járnak, akik figyelnek rá, ki kerül az asztalukra és a hüllők tényleg nagyon jól bírják, ha fogdossák és rakosgatják őket. Plusz a személyzet is egy pontos koreográfiát követett, hogy melyik állat mennyit van asztalnál és mennyit a helyén.

Nekem tehát szimpatikus ez a hely, biztosan megyek még, és csak ajánlani tudom, elsősorban a hüllők rajongóinak.

Aki kedvet kapott, nézzen szét a honlapjukon.

Whiskers

Ha valaki esetleg megunta a kávézókat, de még mindig állati társaságban szeretne iszogatni, ne búsuljon, van megoldás. Múlt héten megnyílt Budapest első macskás pubja.

Cat Pub

Igen, ez egy modern stílusú pub, ahol macskákkal is találkozhat az ember. Ehhez mérten a dizájn nagyon kreatív és nagyon cicás, az italok (különösen a koktélok) fantázia neve is a bolyhos szőrmókokat idézi. 

Van itt minden, mi este iszogatni vágyóknak kedves és ha az említett iszogató cicabarát, kap egy kis pluszt is. Azonban tekintve az iszogatás mellékhatásait és a cicusok lelki békéjét, a macskák nem mászkálnak szabadon.

A melléklet képen is látszik, hogy a hely kétszintes, lent asztalok és italok, fent cicusok. A macskáknak ugyanis van egy játszószobája, aminek egyik fala üveges, úgyhogy fellátni rá és körben a falon van nekik egy járat, ha végképp megunják az emberek társaságát. Tehát félre tudnak vonulni és a magasból leskelődni, mi történik odalent. Ez a cicabarát hozzáállás pedig dicséretes!

Na, ki leskelődik a bejárat fölött?

Négy cicusuk van, két nagy szőrmók (egy vörös és egy szürke), egy kicsi vörös szőrpamacs és egy kopasz cicus. Ó, igen, az a bizonyos egyiptomi kopasz macska, aki csak ránézésre kopasz.

Szeretnék egy kopasz cicát. Eddig is akartam, mert olyan különleges és nagyon bújós fajta, lakásban ideális, de most, hogy végre testközelből találkoztam eggyel, teljesen beleszerettem. 

Ez a cica rettentően puha és nagyon meleg. Olyan rövid a szőre, hogy csak közelről látszik és olyan puha, mint a plüsshuzattal bevont kárpit. Mivel a sivatag a természetes élőhelye, a teste leadja a hőt, így tapintásra sokkal melegebb, mint a többi macska és ezért nálunk fázik is. Fázik, tehát bújik az emberhez és megkeresi a legmelegebb helyeket. Tündéri jószág, hiába tekintik sokan csúnyának. (Oké, ez ízlés dolga, tudom, a kígyókért sem repesnek az emberek, én mégis kedvelem őket.)

kopasz cica

Szóval ebben a pubban az ember elszürcsölhet egy italt, miközben a feje fölött cicák lopakodnak vagy szundítanak. Nagyon szeretnek a bejárati ajtó fölött tanyázni. Aztán felmehet az emeletre és ha épp valamelyik macska ott van, meg is simogathatja őket.

Nekem nagyon tetszik ez a hely, a macskák aranyosak, a személyzet kedves és árban sem vészes. 

Szóval csak ajánlani tudom, természetesen elsősorban cicabarát embereknek, de aki nem rajong értük, az is megnézheti. Például elvihet egy cicabolondot és míg ő macskázik az emeleten, addig iszogathat a földszinten tisztes távolságban a kissé bizarr külsejű kopasz cicától. 

Ha valaki kedvet kapott, ITT utánajárhat. Zárszónak hoztam még néhány képet a cicákról:

hatalmas vörös szőrmók cica

kis vörös az ajtó fölött