2016. szeptember 11., vasárnap

Kék liliom

A Hollófiúk sorozat harmadik kötete gyönyörű borítót kapott. No, nem mintha az első két rész (A hollófiúk és az Álomrablók) borítója nem lett volna mutatós, de ez most egyszerűen meseszépre sikeredett.
A sorozat eddigi legrövidebb része, mindössze 398 oldal és a borító, illetve a cím is mutatja, hogy Blue került hangsúlyos helyzetbe.
Fülszöveg:
"Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat."
A fülszöveg kicsit megtévesztő, mert bár a könyvben történik jó néhány nagy jelentőségű fordulat, pont ugyanolyan kényelmes tempóban halad, mint az előzményei. Szóval nem kell hirtelen óriási fordulatszámra pörgő árulásokról és hatalmas drámáktól tartani, csak a megszokott rejtélyek bogozódnak tovább.
Bogozódnak, mert a fő rejtély, a Hollókirály és a halálos csók kérdése persze még mindig nem oldódik meg. Kell valami az utolsó kötetre és a feszültséget is életben kell tartani. Azonban az egész királyok alszanak a földben rejtély szépen kezd kibontakozni, csakúgy mint Blue képessége és az erdő is egyre barátságosabb lesz.
Tetszett, hogy a lány végre a sarkára állt és megszorongatta jövőbelátó rokonait, de nem tetszett, hogy mindenkivel pukkancs volt. Értem én, hogy ő a picike mogorva lány, de néha inkább csak hisztisnek tűnt, főleg mikor Gansey-re támadt. A fiú egyébként ebben a részben kicsit háttérbe szorult, ami a hozzá köthető kérdések megoldatlanságából adódóan nem is meglepő.
Adam és Ronan azonban szépen kitöltötték a teret. Örültem, hogy az előbbi fiú élete kezd megoldódni és a mágikus katyvasz sem tűnik már annyira zavarosnak. A másik fiú érzelmi állapotát viszont nem tudom még hová tenni. Majd akkor fogok állást foglalni a kérdésében, ha az írónő rendesen kibontja ezt a szálat és nem csak célozgat.
Jó volt Szürkét viszontlátni, bár kaphatott volna több szerepet és már megint nagyon őrült negatív hősökkel bővült a felhozatal. Ilyen harmonikusan elmebeteg házaséletet még nem láttam. Néha szörnyülködtem, néha nevettem, néha meg szabályosan röhögtem, mert annyira abszurd volt, hogy az már zseniális. Az írónő fejéből hihetetlen karakterek tudnak kipattanni.
Az előző könyvhöz képest kicsit fura volt, hogy a srácok iskolába jártak, annyira megszoktam már, hogy minden idejüket a kutatásnak szentelik. Az alaphangulat azonban továbbra is kellemes maradt, a rejtélyek még mindig érdekesek és a drámai vonal mélyült kicsit. Dicséretes, hogy a halálesetnek komoly súlya volt, bár olyan gyorsan vége lett a könyvnek, hogy a következményeket még nem tudta kibontani.
Összességében tehát ez a rész is tetszett. Szeretek a Holló Fiúkról olvasni, jó elmerülni a mágiában és a latin szavakban és már rettentően fúrja oldalamat a kíváncsiság, hogyan végződik a történetük.
Ajánlom is bátran mindenkinek, aki az első két részt olvasta, mert ha azok tetszettek, a harmadik részben sem fog csalódni.

Kiegészítés:
A negyedik kötet, The Raven King, ami a sorozat lezárása, idén jelent meg angolul. Még nem hallottam róla, hogy a Könyvmolyképző Kiadó dolgozna rajta, így ebben az évben legfeljebb karácsonyra tudom elképzelni. Nagy kár, mert szívem szerint már most rohannék érte a könyvesboltba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése