2016. szeptember 18., vasárnap

Szerethetetlen

Elcsábított a borító. Annyira szép lett a színválasztással és a borongós hangulattal, hogy nem bírtam ellenállni neki. Pedig a fülszöveg alapján sejthettem volna, hogy ez a könyv nem feltétlenül nekem íródott. Azonban néha pozitívan csalódok az egyszerű történetekben, néha kifejezetten szórakoztatónak bizonyulnak.
Sajnos ez a 404 oldal nem igazán volt az.
Fülszöveg:
"A tizennyolc éves Maggie Brown régi, ócska ruháival, kiugró arccsontjával és karikás szemével elég ijesztő látványt nyújt. Emiatt az iskolában gyakran válik gúnyolódások céltáblájává. A lány problémáját azonban nem a csípős megjegyzések és a drogok jelentik, hanem alkoholista édesanyja és reménytelen életkörülményei. És ha eddig nem lett volna még elég a szenvedésből, Maggie életében megjelenik a reménytelennek tűnő szerelem. Belehabarodik Seth Prescottba, de attól fél, a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. A kapcsolat Seth számára is buktatókat tartogat, ugyanis a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High középiskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül."
Mielőtt módszeresen elkezdem felboncolni a könyv hibáit, meg kell jegyeznem, hogy nem én vagyok a célközönség. Ez a kötet egyértelműen fiatal lányoknak íródott, mert egyszerű és csöpögős. Viszont, attól hogy a célközönség fiatal és csak a kötelező bélyeggel ellátott könyvek által kerül a kezébe szépirodalom, illetve élvezi a nagy szerelmi sztorikat, még igazán kaphatna igényeset is.
Kezdjük magával a szöveggel, ami stilisztikailag csapnivaló. Sherry Gammon stílusát senki se magasztalja, vagy ha mégis megteszi, megdobálom néhány vaskos szépirodalommal. Rövid tőmondatok, semmi szépség a szavakban és leírások helyett érdektelen információk tömkelege jellemzi. Ezen sajnos a fordító sem segített, sőt, megkockáztatom, nem is akart. Rossz alapanyagból nehéz jót kihozni, de igazán megpróbálhatta volna. Például azzal, hogy egy tinikönyvbe nem tesz olyan kifejezéseket, mint "orca" vagy "falu bolondja". Kamaszok ugyanis ilyen szavakat nem használnak. Vagy ha már a pop-kulturális utalások előfordulnak a könyvben, akkor észreveszi a lehetőséget egy Harry Potter utalásra, mert a "paffol" sem trendi, de a "hopponál" már az lett volna. Az "-e" kérdőszócska nem megfelelő használatán pedig egyszerűen felszaladt a szemöldököm.
A könyv szövege tehát botrányos, hoztam is belőle egy kis ízelítőt:
"Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem-e csak miattam cserélte ki az ülést, de aztán magamra pirítottam, hogy vegyem már észre magamat. Miután legyűrtem önző gondolatomat, befészkeltem magam a kellemesen meleg ülésbe."
 Sajnos a cselekmény sem segít sokat az összkép javításán. Klisés sztori, ráadásul teljesen hiteltelen. Picit Rebecca Donovan könyveire emlékeztetett, de ezt a könyvet azért nem akartam kihajítani az ablakon.
Maggie tipikus szenvedő főhősnő, ami rendkívül bosszantó. Ezt azonban még el lehet könyvelni szokványos tinikönyvhibának. Az alkoholizmus teljesen hiteltelen bemutatását azonban már nem. Ez a probléma sajnos rengeteg családot érint, így az olvasó akár rendelkezhet személyes tapasztalatokkal, amelyek miatt csak felhúzza magát ezen a sok sületlenségen. Maggie anyjának már rég halottnak kellett volna lennie alkoholmérgezésből kifolyólag. Az alkoholizmus ugyanis nem azt jelenti, hogy valaki minden nap megiszik egy üveg vodkát, mert ez egyszerű öngyilkosság.  Hanem egy hosszan tartó betegség, mikor a beteg nem ipari mennyiségű szeszt iszik, hanem folyamatosan iszik egy bizonyos mennyiséget, ami fokozatosan növekedhet. Nem véletlen, hogy a betegségben szenvedők többsége a bort vagy a sört teszi imádata tárgyává.
Az is hiteltelen, hogy Maggienek semmire sincs pénze, még egy zsemlére sem (anyukának persze van pénze alkoholra...) és ezt senki sem veszi észre a suliban. A könyv végén az egyik tanár azt mondja a lánynak, hogy bármivel fordulhat hozzá. Nos, kérdem én, hol volt ez a tanárnő az elmúlt években?
Maggie szenvedő karakteréhez hozzátartozik, hogy így is szereti az anyját, ami szép és magasztos, de lehetett volna annyi esze, hogy segítséget kér neki. Ráadásul csak egyszer szólt vissza neki a sok sértés miatt, ami megint csak furcsa egy kamaszlánytól. A nyálas és hiteltelen leveket pedig inkább hagyjuk...
Apropó nyál, nézzük csak azt a szerelmi mézesmadzagot! Azt értem, Maggie miért van oda meg vissza a srácért, de fordítva már nem. A lány elvileg úgy néz ki, mint egy zombi és sosem váltottak még két szónál többet, Seth mégis halálosan szerelmes. Egészségére. A zombilányért egyébként a környék minden hímnemű egyede csorgatja a nyálát, hogy még több lehessen a cukor. Ő persze szenved, míg a hős rendőrsrác, aki a házi feladatát is lelkiismeretesen megírja, imádja a lába nyomát is. Seth egyébként Mr. Szociális érzékenység, matekzseni és húszas évei legelejére nemcsak elvégzett egy egyetemet, hanem beverekedte magát a rendőrség egyik elit részére is, mesterszakács és tökéletes úriember, mert bizony nem akarja megfektetni a zombilányt, mint mindenki más. Mikor pedig a szenvedő zombilány és a hősszerelmes Mr. Tökély összejön, undorítóan szerelmesek lesznek. Giccs, giccs, giccs.
Azért a mellékszereplőket sem kell félteni, akik humorosak akartak lenni, csak nem jött össze.
No, de ez nem csak egy románc története, hanem egy komoly drogügy. Vagy legalábbis az akart lenni, de sajnos ez sem jött össze. Túl sok a körítés, túl hülyék a negatív szereplők és túl szerencsétlen a főhőslány. Az egész egy vicc, amin csak azért nem nevettem, mert illetlenség nevetni, mikor pár embert azért felkoncolnak ezek a balfékek. Apropó dráma, teljesen súlytalan, még a kutyus sorsa sem rendített meg, pedig minden horrorfilmél azt mantrázom: Csak a kutyát ne!
Összességében tehát ez egy gyenge könyv. Gyengén van megírva, gyengék a karakterek és gyenge a sztori. Aki még sosem olvasott hasonlót, valószínűleg elvan vele, de aki már olvasott néhány jól összerakott izgalmas szerelmi történetet, vagy csak egy igényesen megírt tinikönyvet, annak édes kevés lesz.

Kiegészítés:
Mivel ez a kötet a Port Fare trilógia első része, van folytatás. Szerencsére nem Maggie és Seth szerelmi élete csordogál tovább a cukorszirupon, hanem az írónő a mellékszereplőkre koncentrál. A második részben (a címe: Hihetetlen)  az ügyetlen dokit találja meg a szerelem, míg a harmadik részben (a címe: Elviselhetetlen) Booker talál társra. Mivel az írónő nem győzött meg, csak akkor fogom folytatni, ha nagyon unatkozom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése