Azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy mozirajongó vagyok. Szeretem a filmeket és szeretem őket széles vásznon megnézni. Ráadásul képes vagyok hosszú eszmecserét is folytatni egy-egy alkotásról. Utóbbihoz azonban partner is kell és ezért örülök, hogy filmes rokonlelket találtam Nel-ben. Ő mondjuk kimondottan film őrült és az ízlésünk se mindig egyezik, de épp ezért tudunk remek filmes konzultációkat folytatni.
Szóval a hónapban 4 filmet láttam, mindegyiket moziban és mindegyiket Nel társaságában. Közülük egyről már írtam külön bejegyzést (A zátony), így a rovatba csak három alkotás kerül.
Vaksötét
"Két fiatal srác és egy lány a környékbeli házak fosztogatásával egészíti ki a zsebpénzét. Ügyesek, gyorsak, gátlástalanok, így aztán egyre sikeresebbek. Amikor kinéznek maguknak egy a világtól visszavonultan élő vak férfit (Stephen Lang), akiről az a hír járja, hogy milliókat rejteget otthon, azt hiszik, még az eddigieknél is könnyebb dolguk lesz.Tévednek: az eddigieknél sokkal nehezebb feladattal találják szembe magukat: életben kell maradniuk."
Bár nem vagyok kimondottan a horror műfajának rajongója, nem is taszít. Kamaszkorom elején megnéztem az akkor felelhető szinte minden horrorfilmet és azóta immúnis vagyok rájuk. Sőt, a trancsírozós vackokon rettentő jókat szoktam nevetni, annyira abszurdak. Ezért, mikor Nel felvetette, hogy nézzük meg ezt a filmet, mert sok jót hallott róla, nem kellett győzködnie.
Ez a film egy klasszikus horror. Attól ugyanis, hogy valami 18-as karikát kap és minél undorítóbb módon felkoncolnak benne valakit, még nem lesz a műfaj igazi alkotása. A horror nem a gyomorforgatásról szól (Rettentően örülnék, ha a filmkészítők ezt végre észben is tartanák.), hanem a feszültségkeltésről. Arról az izgalomról, ami a nézőt elkapja, miközben a színészek riadalmával szembesül és nem ereszti egészen az utolsó képkockákig. Nos, ez a film pont ilyen.
Habár 90 percnyi macska-egér játék egy házban nem tűnik igazán mozgalmas cselekménynek, rettentően jól működik. Végigizgultunk a filmet, bár nehéz volt állást foglalni, kinek drukkoljunk, a kapzsi betörőknek, vagy a kétségtelenül szociopata sértett félnek. A készítők remek helyzeteket kreáltak, így nem hogy nem volt unalmas, hanem néhol kifejezetten meglepő is.
Összességében tehát ez egy remek horror és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki borzongásra vágyik. Nem bugyuta, nem gyomorforgató, hanem izgalmas, ahogy ez a műfajtól elvárható.
A stáblistát pedig érdemes végigülni, mert ez gyakorlatilag egy magyar film. Nem csupán hazánkban forgatták, hanem minden mozzanatában benne volt egy magyar ember keze, amit a stáblista nevei szembetűnően mutatnak.
Idegpálya
"Játékos vagy Néző vagy?A középiskolás Vee (Emma Roberts) nem az a kimondottan bevállalós típus, megszokta, hogy inkább csendben, a háttérből figyeli az eseményeket. Egy nap azonban barátai unszolására benevez egy népszerű online közösségi játékra, az Idegpályára, ahol a Nézők határozzák meg, milyen vakmerő feladatokat kell teljesíteniük a Játékosoknak élő, egyenes adásban.
Vee a New York-i éjszakában összetalálkozik a titokzatos idegennel, Iannel (Dave Franco), akiről hamarosan kiderül, szintén az Idegpálya játékosa. A Nézők egyből felfigyelnek rájuk és irányításukkal már együtt kell végigcsinálniuk a vadabbnál vadabb feladatokat. A páros néhány óra leforgása alatt óriási népszerűségre tesz szert az internetes szurkolótábor körében. Ám ami ártalmatlan versengésnek indult, hamarosan adrenalintól túlfűtött hajszává alakul - a Nézők egyre követelőzőbbekké, a feladatok egyre veszélyesebbekké válnak. Vee számára pedig már nemcsak a hírnév és a győzelemért járó pénz, hanem annál sokkal drágább dolog: az élete a tét."
Sikerült jegyet nyernem a film premier előtti vetítésére.
Habár a könyvet nem olvastam, érdekelt a film, mert az előzetes alapján szórakoztatónak tűnt. Nos, valóban szórakoztató, de sajnos pont annyi, ami a pár perces előzetesben is látszik. Mintha a készítők azt a néhány kedvcsináló képkockát bővebbre eresztették volna, majd feltették volna a lábukat az asztalra. Szóval, aki fontolgatja, hogy megnézi, nehogy megnézze az előzetest!
Az előzetes poénellövés azonban sajnos filmes népbetegség és ettől függetlenül is érdemes közelebbről megvizsgálni ezt a filmet. A kérdésfelvetés érdekes, a feladatok szórakoztatóak és akad benne néhány nagyon jól eltalált párbeszéd, így összességében tényleg szórakoztató film. Csakhogy a célközönség a tinédzserek és ez nagyon érződik rajta. A remek kérdésfelvetés súlytalan, a játék háttere kidolgozatlan és az egész egy nagy romantikus történet tipikus barátság, szerelem és kaland elemekből. A saját kategóriájában tehát oké, de a nagyobb elvárásokat nem is súrolja.
Sajnos azt kell mondanom, kinőttem belőle és komolyabb alkotásokra vágyom. Ettől függetlenül, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, nézze csak meg. Laza délutáni időtöltésnek rendben van.
Mélytengeri pokol
"Mike Williamsnek (Mark Wahlberg), a Deepwater Horizon olajfúró torony vezető elektrotechnikusának ismét maga mögött kell hagynia feleségét (Kate Hudson) és kislányát. Ezúttal a Mexikói-öbölben megépített óriási úszó szigeten 125 kollégájával együtt (Kurt Russell, Dylan O'Brien és Gina Rodriguez) kell felügyelnie a munkálatokat. Mike hozzá van szokva a kemény munkakörülményekhez és a fizikai igénybevételhez, de ami egy április éjszakán vár rá, arra sem ő, sem a tornyon dolgozók nincsenek felkészülve.Amikor a Deepwater Horizont üzemeltető BP olajcég egyik befolyásos embere (John Malkovich) a kétes teszteredményeket követően kierőszakolja a kísérleti fúrásokat, hirtelen veszélyes gázok törnek át a kutat lezáró betonon. A kifinomult biztonsági rendszer csődöt mond. Hatalmas robbanás rázza meg a tornyot, ami pillanatok alatt pusztító tűzviharrá fajul. Mike-nak és munkatársainak minden bátorságukra és lelkierejükre szükségük van, hogy kijussanak az áthatolhatatlan lángtengerből, és élve elhagyják a süllyedő tornyot."
Ennek a filmnek a premier előtti vetítésére Nel nyerte a jegyeket. Mondhatnám, hogy filmguruknak már csak így megy, a szerencse azonban mindig forgandó.
Első ránézésre tipikus katasztrófafilm és valóban az is, de akad benne néhány dolog, ami kicsit kiemeli a műfaj füstjéből.
Egy valós katasztrófát mutat be, ami 2010-ben történt. Mikor először hallottam a filmről, nem emlékeztem rá, hogy hallottam-e erről a katasztrófáról vagy sem, aztán rájöttem, mégis. Nem konkrétan az olajfúró torony tragédiája maradt meg emlékeimben, hanem az a hatalmas természeti katasztrófa, amit okozott. A Mexikói-öböl élővilágára óriási csapást mért az a rengeteg olaj, ami a filmben is bemutatott események miatt a tengerbe ömlött.
A másik dolog, ami kiemeli a filmet, az a szakszerűsége. Nekünk, laikus bölcsészlányoknak is érthető volt, hogyan működik egy ilyen torony és mire kell figyelni. Sosem gondoltam volna, hogy valaha érdekesnek találok majd egy ilyen témát, de a film elérte.
A készítők szerencsére nem a tragédia gyors és szörnyű leforgására helyezték a hangsúlyt, hanem az emberekre és a körülményekre. A párbeszédek remekül lettek megírva és remekül körbejárták a katasztrófa okát.
A látványra és a színészekre sem eshet panasz, ezért csak egy negatívumot tudok a film szemére vetni, az én ízlésemnek túlságosan amerikai volt. A kis zöld lelkem nehezen viselte, hogy a természeti katasztrófa megbújt a háttérben.
Összességében tehát tetszett és bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, illetve azoknak, akik emlékeznek a valós eseményekre, mert nekik különösen érdekes lehet ez a film.
Értékelés:
Vaksötét -> 10
Mélytengeri pokol -> 9
Idegpálya -> 8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése