Nemrég megkérdezte tőlem valaki, milyen sűrűn járok moziba. Kis töprengés után rávágtam: hetente. Ki is kerekedett a szeme. Pedig nem túloztam, amit jól bizonyít ez a rovat. Az előző bejegyzésben kizárólag moziban látott alkotásokról írtam és ez most sem lesz másként. Egyszerűen szeretem a mozi hangulatát és az élményt, amit a film utáni eszmecsere ad. Ezért is vannak bejáratott filmnézős társaim, mint Nel és Applequeen.
Októberben tehát 5 filmet láttam és mindet moziban. Közülük kettő megérdemelte a különálló bejegyzést: Kubo és a varázshúrok, valamint a Jutalomjáték. Ezért most csak három filmfől fogok jelentést írni.
Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
"Jake imádott nagyapja nagyon szeretett füllenteni. Sokat emlegetett gyerekkori emlékei mind olyanok, mint a tündérmesék. A srác nem sokat örököl a nagypapája után: csak pár furcsa feljegyzést - amelyekről hamarosan kiderül, hogy nyomok, amiket követve Jake egy különleges világ felé indulhat el.Még az is lehetséges, hogy az öreg nem volt hazudós, és legőrültebbnek tűnő történetei valóban megestek. Igazán létezik a Sziget, igazán lehet az időn kívül élni, és működik Vándorsólyom kisasszony iskolája, ahova azokat fogadják be, akik kivételes képességeik miatt kívül rekednek az emberi társadalmon.Sajnos az sem volt kitaláció, hogy ez a világ nagy bajban van: és talán éppen Jake az, aki megmentheti. Ha először elhiszi, hogy mi a dolga..."
Könyvadaptáció, így a történetről már korábban is hallottam, bár végül lebeszéltem magamat a könyvvásárlásról. Ettől függetlenül vártam ezt a filmet, hogy betekintést nyerhessek végre ezeknek a különleges gyerekeknek az életébe. Illetve volt még valaki nagyon vonzó benne, akit úgy hívnak, hogy Eva Green. Ez a nő zseniális! Nem csak szép, hanem rendkívül tehetséges is, amit a Penny Dreadful minden egyes részében bebizonyított. Applequeen barátomnak is megvolt a motivációja, hogy megnézzük, az egyszerű rajongás a fantasy filmekért.
Tehát nagyon vártuk és talán ezért nem ütött úgy, ahogy kellett volna. Ez ugyanis egy kedves mese, semmi több, mi pedig többet vártunk. Többet Evából, többet a humorból - bár Samuel L. Jackson hozta a formáját - és kevesebbet a cukorból. Összességében ezért szórakoztatónak találtul és a szörnyek kontra csontvázhadsereg jelenet mindenért kárpótolt, de nem nyűgözött le. Lehet, hogy kezdjük kinőni ezeket a filmeket, mert nem csak kiszámítható volt, hanem elcsépelten romantikus is.
Ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik egy fantasztikus elemekkel fűszerezett mesére vágynak és épp romantikus hangulatban vannak.
Gólyák
"Az újszülöttet a gólya hozza. Illetve dehogy. Régen talán így volt, de ma már a gólyák egy multinacionális internetes áruszállító cégnél vállalnak szállítmányozást. Junior a vállalat legsikeresebb tehergólyája, és éppen előléptetés előtt áll, amikor véletlenül működésbe hozza a Babagyártó gépet, amely - hisz ez a dolga - gyárt is egy bűbájos, de engedély nélkül készült kislányt. Junior a gyárban fellelhető egyetlen ember segítségével igyekszik minden nyomot eltüntetni a főnöke szeme elől. Olyat tesz, amit még sosem: elszállítja a babát."
San Diego választotta ezt a filmet, bár nem kellett sokáig győzködnie, mivel imádom a rajzfilmeket.
Ez a mese pedig rajzfilm a javából, mert ugyanolyan szórakoztató egy kisgyereknek, mint a felnőtteknek. A történet egyszerű, az animáció szép, ahogy kell és a humor sem marad el. Van azonban valami, ami különlegessé teszi a farkasfalka rettentően szórakoztató csapatán kívül, és ez a téma.
A készítők olyan szépen ragadták meg a gyerekvállalás minden szépségét és kemény küzdelmét, hogy vastapsot érdemelnek. Van egy jelenet, amikor a baba nem hajlandó elaludni és a két főhős szóra pontosan olyan párbeszédet folytat, mint a friss szülők egy újszülött fölött. Zseniális!
Ezt a filmet tehát bátran ajánlom mindenkinek. Kicsiknek, mert aranyos mese és nagyoknak, mert rettentően jól fognak szórakozni. Épp babát váró pároknak pedig tökéletes randifilm.
A lány a vonaton
"Rachel (Emily Blunt) minden áldott nap felül a vonatra, hogy bemenjen a városba, és minden áldott nap kétszer elhalad a régi háza előtt. A ház előtt, ahol a volt férje (Justin Theraux) az új feleségével (Rebecca Ferguson) és nemrég született gyermekükkel lakik. Rachel képtelen elengedni a múltat, és miközben fájdalmát alkohollal próbálja enyhíteni, egy fiatal párról talál ki történeteket, akiket a várakozó vonatról figyel meg. A nő elképzelése szerint Megan (Haley Bennett) és Scott (Luke Ewans) élete tökéletes: gyönyörűek, szerelmesek és hűségesek egymáshoz. Ám egy nap valami olyan megdöbbentőt pillant meg a vonat ablakából, ami mélységes félelemmel tölti el. A kétségbeesett nő mindenáron ki akarja deríteni az igazságot. Tanúnak jelentkezik a rendőrségen, ám alkoholizmusa és emlékezetkiesései miatt senki se hisz neki - még ő maga sem..."
Ez a film is egy könyvadaptáció, de rémesen túl van értékelve.
Teljesen spontán ültünk be rá, mert elnéztem a naptárt és vigaszdíjnak másik filmet kellett választanunk. (Bakimról írtam a Rózsaszín pöttyökben.)
Mielőtt elkezdeném megrugdosni ezt a filmet, elmondom, hogy én értem azokat, akiknek tetszett. Ők valószínűleg csak egy kis krimire vágytak, de egyébként nem sokat néztek eddig ebben a műfajban és biztosan nem láttak igazán jó pszichológiai thrillert. Ez a film ugyanis harmatgyenge.
Kriminek rettentően kiszámítható, sablonos és hiteltelen. A rendőrök még a hazai lopásokkal foglalkozó zsaruknál is bénábbak. Nem kell zseninek lenni, hogy az ember rájöjjön ki a gyilkos, mert teljesen kézenfekvő.
Pszichológiai történetnek is gyenge, mert minden karaktere gyenge. A három főhősnő mindegyike sarkított jellem, az urakat meg inkább nem méltatom. A hátterük pedig teljesen kidolgozatlan. Nem látunk bele a szerelmi viszonyokba, pedig ettől lehetne jó ez a történet. Oké, Megan háttere megelevenedik, de itt jön a képbe a következő probléma, hogy a thriller műfajának a nyomába sem ér.
Nincs benne nagy csavar - nem, az nem csavar, hanem szánalom a szereplőkre és a nézőre nézve is - és a készítők annyira görcsösen félre akartál vezetni a nézőket, hogy az már botrányos. Az időbeli ugrálgatások, a rengeteg ködösítés és művészien semmitmondó képsorok csak arra jók, hogy kitöltsék a perceket, amitől ez a történet zakatolóan vontatottá válik.
Az utolsó negatívum pedig, amit felhozhatok ellene és amivel elvette a kedvemet, az a szereplőgárda. Mindhárom főhőst agyoncsapnám (szerencsére az egyiket agyon is csapják a filmben), annyira irritálóak. Nyafkák, ostobák és gyengék, az erős női karakterektől olyan messze állnak, mint pingvin a holdtól. Ha ez még nem lenne elég, ott vannak a mellékszereplők, akik szintén irritálóak kezdve a rendőrnővel és folytatva a férjekkel. Luke Evans amúgy sem a szívem csücske, de az indokolatlan pucér fenekével nem lett szimpatikusabb. Apropó fenék, a készítők nagyon bele akartak simulni a trendbe, hogy szürke zombiköd után szabadon kellően erotikusak legyenek. Nos, ez sem jött össze...
Ez tehát egy amolyan "délután szódával elmegy ha nagyon unatkozom" film, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Kizárólag azoknak ajánlom, akik nem merültek még el nyakig a krimi és thriller műfajában. Kóstolónak rendben van, de főfogásnak nem csak kevés, hanem még rágós is.
Értékelés:
Gólyák -> 10
Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei -> 8
A lány a vonaton -> 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése