Csavargások VIII.

A rovat egyik korábbi bejegyzésében említettem, hogy ősszel különösen szívesen csavargok. Nos, ez télen sincs másképp. Nem riaszt el a hűvösebb időjárás, sem az, ha korán besötétedik. Azért hegyet mászni nem mennék fagypont körüli hőmérsékleten, de egy városnézés bármikor belefér. Sőt, kifejezetten városnézős típus vagyok, jártam is két szép helyen.

Esztergom

Bazilika

Eredetileg Visegrádra vágytam, de aztán az időjárás és egy kicsit hosszúra nyúlt vasárnapi lustálkodás közbeszólt, így végül Esztergom lett az úti cél.

Meglehetősen borult időt fogtunk ki, mikor délután útnak indultunk San Diegóval. Út közben be is sötétedett, amitől már maga az utazás is kaland lett. Kacskaringós, erdei utakon haladtunk, amit rettentően élveztem. Autópályán mindig unatkozom az ismétlődő fa, autó, autó, fa végtelen körforgása miatt, ám most tágra nyílt tekintettel bámészkodhattam.

Esztergom egy igazán szép város, aminek éke a Bazilika. Az éjszakai kivilágítás pedig sokat dob a látképen. Szóval keringtünk kicsit körülötte. Konstatáltuk, hogy bár nincs késő, alig lézengenek emberek és dideregtünk kicsit a hűvös szélben. Jó volt felmászni a dombra, megcsodálni a Dunát és botladozni a macskaköveken. Oké, csak én botladoztam, mert botor módon magassarkút választottam a kiruccanáshoz.

Utunk tanulsága a következőképpen foglalható össze: sosem késő elindulni. Cseppet sem bántuk meg az autókázást, a gyors városnézést, mert jól éreztük magunkat és kimozdultunk, ami mindig feltölti kicsit az embert. Persze a sétálgatás után jó volt beülni egy cukrászdába egy süti és forrócsoki mellé.

A fényképek nem sikerültek tökéletesen, de azért remélem valamennyire visszaadják a város hangulatát. 

alagút és az a rengeteg macskakő

Bazilika szemből

kilátás

Bécs

Károly-templom

Folytatva a hangolódást az ünnepekre (kezdeti hangolódásom ITT olvasható) Bécsben jártam a hétvégén.

Nagyon szeretem ezt a várost, mert gyönyörű, mert tele van látnivalókkal és mert bár már háromszor jártam itt, nem tudom megunni. Szóval sem a belváros, sem a Karácsonyi vásár nem volt újdonság számomra, mégis nagyon vártam az utazást és pont olyan izgalmas is volt, mint először.

Csoportosan vonattal mentünk és bár több emberrel együtt utazni logisztika szempontjából nem mindig tökéletes, szépen vettük a kihívásokat, hogy mindenki elégedett legyen. Például, mikor belevetettük magunkat a hatalmas vásári forgatagba és felmerült a kérdés, külön váljunk-e, rögtön rávágtam: "Ne! A horrorfilmekben is mindig különválnak és tudjátok, mi lesz a vége..." Úgyhogy végig együtt mozogtunk mind a hatan. Oké, San Diegóval néha kicsit lehagytuk a csapatot, mert nem vagyunk andalgó típusok.

Karlskirche

Az első dolog, amit megnéztünk, az a Karlskirche vagy magyarul Károly-templom volt. Meglehetősen impozáns épület és a két oszlopa bámulatosan van kidolgozva. Szerettünk volna a kupolába felmenni, ám sajnos rendezvény miatt zárva volt, így csak körbejártuk.

Bécsben decemberben gyakorlatilag minden sarkon vásár van, így itt is találtunk egyet, ami a korai időpont miatt épp csak éledezett.

Átjutni a téren azonban így sem volt egyszerű, mert nem csak vásári bódékat kellett kikerülnünk, hanem néhány malacot is. Igen, malacot, mert a templom előtt a teret szalmával szórták be és felállítottak egy nagy karámot, amiben foltos malacok matattak. Természetesen ez az összes gyereket odavonzotta, akik a szalmából várat építettek és heves csatát is vívtak érte. Úgy kellett átfutnunk közöttük, nehogy mi is telibe kapjunk egy marék szalmát. Szórakoztató volt.

Szalmacsata!

Utunkat a Belvedere kastély felé folytattuk. Itt már egy igazán pezsgő, karácsonyi hangulatban tobzódó vásár fogadott minket és nem kevés ember. A tömeget azonban felszívta a kastély hatalmas parkja, így kényelmesen végignézhettünk mindent.

Belvedere és előtte a vásári bódék sora

Szerencsére nagyon szép időnk volt, sütött a nap és nem fújt a szél. Úgyhogy a sétálgatás és nézelődés kényelmesnek és kellemesnek bizonyult.

Igazából ez a vásár is olyan, mint a többi. Ugyanazok a finomságok (borok, sajtok, édességek) várják az embert, mint mindenhol, mégis van egy különleges hangulata. A kézműves portékák is sokkal szebben festenek, ha egy igazán festői kastély mellett kapnak helyet. Szóval szerintem a Karácsonyi vásár nem a vásárlás miatt érdekes, hanem az érzés miatt, hogy az ember ott van és nincs más dolga, csak gyönyörködni.

Nos, mi gyönyörködtünk is, körbejártuk a teljes kastélykertet. Egyszer nyáron még biztosan visszatérek, mert akkor igazán gyönyörű ez a gondosan megtervezett park a szökőkútjaival.

Belvedere kastély és az árnyékunk

mindenki pózol

Van egy épület Bécsben, amit nem lehet kihagyni. Valahányszor erre járok, meg kell csodálnom. Ez nem más, mint a Stephansdom vagyis a Szent István-székesegyház. Egyszerűen meseszép!

Stephansdom egy része

Nem sikerült igazán jó fényképeket készítenem róla, mert hatalmas és mert hatalmas volt a tömeg is. A székesegyház lábánál ugyanis az egyik legkedveltebb karácsonyi vásári tér foglal helyet, ami rengeteg embert vonz.

Mi is itt csábultunk el egy forralt borra, vagy esetemben Jugend puncsra. Málnásat ittam, ami lényegében olyan mint egy meleg szörp. Igazán finom és jár hozzá bögre. Levadásztam magamnak egy hagyományosabb kéket, míg a többiek megelégedtek a mutatós, ám cseppet sem praktikus cipő formájú bögrével.

Itt is végig bámészkodtunk mindent és megkaptam a "vásárfiát". San Diego vett nekem egy csokinyalókát, amin egy Mikulásnak álcázott bagoly díszeleg. Cseppet ismeri már a mániáimat és a csokiimádatomat...

Mivel már nem maradt túl sok időnk - egy délutánba beleszuszakolni mindent nem épp egyszerű - meg kellett gondolnunk, mit nézzünk meg utoljára.

Stephansdom egy másik csücske

vásárral a lába mellett

nem tudom megunni...

azt hiszem, értem Jancsit és Juliskát...

Olyan gyönyörű!

Végül egy hosszabb sétára vállalkoztunk a Maria-Theresien-Platz-ra. Itt foglal helyet a Természettudományi és a Szépművészeti Múzeum. Mindkettőt érdemes megnézni belülről, ám most nem mentünk be, mert nem fért volna bele az időnkbe. Inkább csak belevetettük magunkat az újabb vásári forgatagba és szembesültünk nem csak azzal, hogy rengeteg a városban a magyar (még az étteremben is magyar pincérünk volt), hanem azzal, hogy kicsi a világ. Egyik útitársunk a hömpölygő tömegben összefutott egyik ismerősével.

múzeum és vásári forgatag

Itt már csak nézelődtünk, és bár alig volt egy óránk rá, elégnek bizonyult. Ekkora tömeget nem sokáig visel el az ember, vagy lehet én vagyok túl rigolyás, hogy megvisel ha idegen emberek népes tábora nyomul bele az aurámba.

Természetesen, míg eljutottunk a vasútállomásra, tovább bámészkodtunk és szívtuk magunka a bécsi karácsonyi hangulatot, ami a sötétedéssel egyre csak fokozódott.

Szóval kellemesen elfáradva, karácsonyi hangulattal és egy remek élménnyel gazdagodva tértünk haza. Na, meg egy kis zsákmánnyal is, mint az utolsó kép mutatja.

Szeretem ezt a várost és szeretem a Karácsonyi vásárt, így biztosan nem ez volt az utolsó alkalom, hogy meglátogattam és csak buzdítani tudok mindenkit, aki kíváncsi rá. Megéri megnézni.

bécsi zsákmány