2016. december 16., péntek

Macskanapló

Köztudott macskamániám ellenére mindig félve nyúlok macskás könyvekhez. Ennek oka korábbi csalódásom (Mia-helyzet), illetve a tény, hogy legalább olyan szívesen néznék bele a cicák fejébe, mint amennyire valószínűleg nem kellene.
Szóval kicsit óvatosan vettem kézbe ezt a könyvet, bár kemény kötésével mutatós darab és 176 lapjával nem egy vaskos olvasmány.
Előre is elnézést kérek Buzay Istvántól, de nekem cseppet sem tetszettek az illusztrációk. Borítónak még elment ez a rajzstílus, de visszatérőnek már cseppet sem. Ha macska lennék borzolódott volna tőlük a bundám.
Fülszöveg:
"Bemutatjuk ​​Nokedlit, a szabadszájú kölyökmacskát, aki saját, különbejáratú gazdira tesz szert, és hogy a rengeteg új élményt el ne felejtse, naplóírásba kezd. Macskaszemmel fura, sőt olykor felháborító hogy a gazdik között van, aki éjjel aludna, nem nyalogatja magát tisztára naponta többször is, kiporciózza az ételt, kutyát tart, és dobozba téve elviszi egy helyre a macskáját, ahol annak a szegény állatnak tablettákat dugnak le a torkán, tűt szúrnak a fenekébe, és még a hasát is bestoppolják. A kismacska azonban a sok furcsaság közben is igen jól szórakozik: bemászik a gardróbba, ott megküzd a fogasokon lógó ingekkel, cipőfűzőt, mobiltelefon-töltő kábelt gubancol össze, kipakolja a fürdőszobaszekrényt, megmássza a bejárati ajtót, a függönyt, levadássza és megöli az internetkábelt, kicsomagolja az összekészített karácsonyi ajándékokat, miközben folyamatosan próbálja megérteni az embereket, új alapokra helyezve a fajok közötti kommunikációt. "
Nem kellett volna tartanom ettől a könyvtől, mert Nokedli részint igazi macska, részint meg sznob szőrmók.
Urbán Szabó Krisztina szépen visszaadta a macskák felsőrendűség képzetét, és hogy macskaszemmel az emberek világa milyen furcsa lehet. Nagyon tetszett, mikor Nokedli valami rosszaságot csinált és teljes meggyőződéssel vallotta, hogy ez bizony így volt helyes. Az is tetszett, ahogy a gazdáit kezelte. Érződött a sorokon, hogy hús és vér macskáról mintázták és a leírt események megestek. Nokedli ezért egy szimpatikus és tipikus macska volt, legalábbis részint. Részint pedig túlszofisztikált szőrmók.
Az írónő stílusán a foglalkozása is nagyon érződik. No, nem azért, mert a macska antropológiai feljegyzéseiből nem maradt ki, mivel ütik agyon az időt a gazdik, hanem mert olyan bölcsész szóhasználata volt a négylábú cirmosnak, amit csak más bölcsészek tudnak tolerálni. 
Szerencsére én az vagyok, így bírtam a hétköznapi életben szokatlan szavakat és a rettentően hosszú mondatokat, amelyek miatt nem tudtam kiírni idézeteket, pedig szerettem volna. A borítóra nyomott bélyeg, mi szerint "Felnőtteknek", nagyon is találó. Hiába szabadszájú a cicus, nincs benne semmi a megszokott felnőtt tartalmakból, ám a nyelvezete nagy valószínűséggel csak felnőttek számára lehet élvezhető.
Gideon furcsa alvópóza...
vagy lehet, hogy ez csak álca és ő is antropológus...
Azonban pszichológus író és bölcsészmacska ide vagy oda, ez a könyv kifejezetten szórakoztató. Szórakoztató a macskaszemszög, szórakoztatóak a csínyek és szórakoztató a két gazdi is. Legalább annyit nevettem a női-férfi konfliktusokon, mint a tintafoltos macskán.
A fejezetek rövidek, így gyorsan lehet vele haladni, de lefekvés előtt egy kis mosolygásnak is tökéletesen megfelel.
Összességében tehát ezúttal pozitívan csalódtam. Sokkal jobb volt, mint számítottam rá, így bátran ajánlom mindazoknak, akik igazi macskás könyvre vágynak. Azonban azt még hozzá kell tennem: bölcsészek előnyben.

Kedvenc idézet a könyvből:
"… a kávézás egy szociális aktus, és nem különböző folyadékok magunkba döntése."

Kiegészítés:
A könyvnek van folytatása Macskanapló 2. címmel és Nokedli újabb kalandjai alcímmel. Igen, ez azt jelenti, hogy a legbölcsészesebb macska kalandjai tovább folytatódnak. Lehet, hogy valamikor elolvasom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése