2017. május 30., kedd

Vámpírok múzsája

Sokáig csak szemeztem ezzel a könyvvel. Latolgattam, megéri-e belevágni egy újabb sorozatba, akarok-e újabb vámpíros könyvet olvasni és így tovább. Aztán egyre több karcot olvastam Molyon az írónőtől, ami meggyőzött arról, hogy van humora, így érdemes lenne belekóstolnom a könyveibe.
A borító nem különösebben vonzott, bár a színvilág tetszetős. 468 lapjával nem mondanám vékony kötetnek, főleg mivel a betűméret is az apróbb kategóriába esik.
Fülszöveg:
"Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?
Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze."
Ha pár szóval össze kellene foglalnom a könyvet, azt mondanám, ez egy fantasy regény bölcsészeknek.
Mindenféle sztereotípia nélkül állíthatom, hogy ezt a könyvet bizony a bölcsészek tudják igazán értékelni. Ez a fajta humor és önirónia nekik (nekünk) szól, főleg egy vérbeli bölcsész főhősnővel. Ettől számomra a könyv világa gyorsan otthonossá vált. Ezt az érzetet pedig csak fokozta a magyar helyszín, a magyar nevek és a tipikusan magyar hozzáállás, nem pusztán a stresszoldó alkoholizálás terén, hanem a fiktív politikai életben is. 
"(…) egy vámpír sokkal hatékonyabb politikai munkaerő, mint egy ember, mert egy csomó mindenre nem kell költenie, és elsősorban nem a napolajra gondolok. Kisebb igények, kevesebb lopás."
A világ tehát otthonos volt és a szereplőket is megkedveltem. Nem Bori az évszázad főhősnője, de tiszta karakter egyértelmű célokkal, pont annyi hajlammal a hibára, mint egy átlagember és a néha kissé okoskodó megnyilvánulásai sem rontanak az összhatáson. Női szereplőként egy férfiak által uralt vámpírvilágban tökéletesen megállja a helyét. Legyeskednek körülötte jó néhányan, de ez cseppet sem érződik soknak.
Az abszolút kedvenc karakterem azonban Attila, aki egy újabb szép példája annak, hogyan lehet hazai alapanyagokból jól építkezni. Illetve a főhősnővel folytatott párbeszédei a könyv legjobb elemei.
Természetesen van még bőven más mellékszereplő, nem is kevés, viszont érezhetően kevesebb hangsúlyt kaptak. Igaz, Koppány esetében ez biztosan változni fog a jövőben.
A vámpírok ábrázolása is tetszett, klasszikus, mégsem unalmas és igazán ötletes volt, hogy az írónő jogi értelemben is kitért a vámpírlétre és ezt még nemzetközi keretek közé is beágyazta. A könyv kidolgozottságára tehát nem eshet panasz, egy sorozat bevezető kötetének ideális.
Akad tehát bőven pozitívuma, mégsem fogott meg úgy, ahogy kellene. A cselekményt elég vérszegénynek éreztem. A kaland a sok kiegészítő jelenet és információdömping, illetve bölcsészhumor mellett egyszerűen elsikkadt. Lapos lett, nem ütött, pedig egy jó fantasy regényben ezt elvárhatja az olvasó és a végkifejlet sem hozta el azt a katarzist, ami megérdemelt egy rejtélyes probléma megoldásakor. Talán a bevezető jellegéből adódóan, talán a rengeteg szereplő miatt, talán csak a bölcsészek tipikus dagályossági hajlama miatt lett lapos a cselekmény és hiányzott belőle az a tűz, ami egy vérszívó világban elkélne. A könyv tempója ezért meglehetősen hullámzó, vannak benne unalmasabb részek.
Összességében azonban ez egy kreatívan felépített hazai vámpírkönyv, ám a lassabb változatból. Lekötött és tetszett is, de nem érzem a késztetést, hogy rögvest lecsapjak a következő részre, mint éhező vámpír a mikrózott vérre.
Azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnának magyar helyszínen magyar szereplőkről és kedvelik a vámpíros témát. Aki viszont pörgős akcióra vágyik, valószínűleg csalódni fog. Bölcsészeknek azért általánosságban javallom.

Kiegészítés:
Ahogy említettem, sorozatról van szó, ami jelenleg öt kötetre rúg és információim szerint, lesz még több is. Illetve készült egy kiegészítő novella, Démoni színjáték címmel, ami az első könyv előzménye és kizárólag e-könyv formátumban érhető el.
A következő kötetet, Átkozott balszerencse mindenképpen el fogom olvasni. Hiszen magyar fantasy olvasónak magyar vámpír dukál, bár a szemfogát jobban teszi, ha távol tartja a nyakamtól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése