A nyári időszak kifejezetten kedvez a csavargásoknak, így ideje újra írnom ebbe a rovatba.
Gokart
Régóta szerettem volna kipróbálni a gokartot és San Diego meg is ígérte, hogy elvisz. Csakhogy, mikor alkalmunk lett volna rá, vagy túl hideg volt (télen nem kellemes hely egy mélygarázs) vagy beteg voltam. Szóval tologattuk az időpontot egészen május végéig.
Mivel ez a móka csapatban az igazi, San Diego barátai is jöttek velünk, így végül heten ültünk gokartba. Az Ázsia Center pályáját választottuk, mert a fiúk szerint ez egy hosszú pálya és 3 futamra foglaltunk időpontot.
Mivel számomra ez volt az első alkalom, próbáltam kérni némi útmutatást, ám a fiúk csak annyit mondtak: fék és gáz, na meg próbáljak kormányozni. Könnyű nekik, gondoltam én, mert a csapatból csak hárman voltunk lányok, a fiúk pedig mind mérnökök voltak, szakmai ártalom, hogy értenek hozzá. Ettől függetlenül nem aggódtam, mivel gyorsan tanulok.
Oké, első körben kétszer elakadtam a gumifalban, ám így sem én lettem a leglassabb versenyző. Persze megkaptam, hogy kicsi vagyok és könnyű, így jól gyorsul alattam a gokart. Másodszorra már hiba nélkül vettem a kanyarokat és tartottam a hatodik helyet. Harmadszorra pedig már engedtem játszani is, vagyis tesztelgettem a sebességhatáraimat és megdöntöttem saját csúcsomat. Persze továbbra is csupán a hatodik helyen végeztem, de esélyem sem volt a fiúkkal szemben.
A futamok gyorsan véget értek, bár az izmaimon megéreztem hatásukat és sikerült kékre és zöldre összevernem a derekamat, mert tényleg kicsi vagyok és könnyű, így mindig az üléshez ütődtem a kanyarokban. Szóval jó élmény volt, függetlenül attól, hogy az egész csapat bűzlött a benzinszagtól és maszatos volt az autógumiktól.
Biztosan megyek máskor is, így csak ajánlani tudom. Érdemes kipróbálni.
Sum 41
Egy picikét szkeptikus voltam, mikor pár hónapja San Diego boldogan közölte, hogy szerzett jegyet a Budapest Parkba a Sum 41 koncertre. Persze ismertem a bandát, néhány számot szerettem is tőlük, így rögtön el is fogadtam a meghívást. Főleg mivel tudtam, hogy ő igazán szereti ezt a bandát.
Szóval nem voltak különösebb elvárásaim, mikor megérkeztünk a helyszínre. Az előzenekar, The Living End azonban hamar előhozta belőlem a zenerajongót, az egyre növekvő tömeg pedig a fesztiválélményt. Ez csak fokozódott, mikor a színpad átpakolása közben az emberek egyre sűrűsödtek körülöttünk. Közben felvételről Linkin Park és System dalok szóltak és azonnal el is kezdtem nyafogni, hogy Nova Rock-ra akarok menni. (Ezt a kérdést egyébként milliószor átbeszéltük már és mindig arra jutottunk, hiába lesz ott mindkettőnk kedvenc bandája, nem éri meg elmenni.) Aztán hirtelen meghallottam, hogy mögöttünk egy csapat fiú a Volt fesztivál miatt nyafog és úgy általánosságban mindenki menni akar még valamelyik fesztiválra, de nincs jegye. Ez a közös probléma még inkább összehangolt a tömeggel, ami jól is jött, mert amint elkezdődött a koncert, az egész nézőtér bekerült a dühöngőbe.
Imádom a rock zenét, de nem szeretem a pogót. Sosem értettem, mi a jó benne és ez most sem volt másképp, így San Diego gyorsan kijjebb is húzott. A kisebb intermezzo után azonban olyan bulit kaptam, hogy az sem érdekelt, közben hány üveg sört locsoltak rám. Eszméletlenül látványos, hangulatos és pörgős koncertet csaptak. A dinamikája remek volt és mikor felfújták a hatalmas csontvázat a színpadra, megvettek kilóra.
Nagyon örülök tehát, hogy elmentem, mert egy újabb nagyszerű koncertélménnyel gazdagodtam.
Eger
Hétvégén Egerben jártam. Hirtelen felindulásból kötöttünk ki itt. Mindketten városnéző típusok vagyunk, így sorra vettünk a nem túl messze fekvő szép városokat és mivel mindketten osztálykiránduláson látogattunk csak el ide (az pedig nem mostanában volt), jó ötletnek tűnt felnőtt fejjel is megnézni.
Emlékeimhez képest rengeteget változott. Általános iskola 7. osztályában töltöttem itt pár napot és akkor sokkal nagyobbnak és leharcoltabbnak tűnt ez a város. Ahogy a mellékelt képeken is látszik, azóta kicsinosodott.
Az elsődleges dolog, amit megnéztünk, az természetesen a vár volt. Végigjártuk az állandó történeti kiállítást, lenéztünk a kazamatákba és a börtönmúzeumba. Voltunk vártúrán is, amelyet egy igazán autentikus kísérővel tettünk meg, aki a túra végén még a puskáját is elsütötte. Plusz megnéztük az időszaki kiállítást a magyarországi repülés történetéről és egyszerűen gyönyörködtünk a tájban.
Habár a századok nem voltak kegyesek a várral és a falakon kívül alig maradt meg valami (Rettentően sajnálom a katedrálist...) érdemes végigjárni. Remek a kilátás a városra és mégis csak egy ikonikus várról van szó, akár átrágta magát az ember általánosban az Egri csillagokon, akár nem.
No, de a városban nem csupán a romok az érdekesek, hanem a légkör maga. Nagyon tetszett, hogy megmaradt a régi utcaszerkezet és hogy ilyen gondosan felújították a hangulatos utcákat. Ráadásul pont amatőr zenészek hétvégéje volt, mikor minden sarkon zenélt valaki - ki tehetségesen, ki katasztrofálisan - és ez csak fokozta a hangulatot.
A város egyébként gasztronómiai szempontból is remek hely. Találtunk egy éttermet (Palacsintavár Étterem), ahová muszáj volt kétszer is betérnünk. Hangulatos étterem, ám nem ez fogott meg minket, hanem az az ételköltemény, amit nevükhöz híven óriáspalacsintából kreálnak.
Oké, hogy óriáspalacsinta, de amíg az ember nem látja a saját szemével, el sem tudja képzelni, hogy valójában mekkora. Ez a mentségünk arra, hogy miért mertünk első alkalommal levest is rendelni. Estefelé járt, így elég éhesek voltunk, hogy a cipóban felszolgált leves hívogatónak tűnjön. Különben is, a palacsinta, az csak palacsinta. Legalábbis mi így gondoltuk...
A leves egyébként nagyon finom volt és én már ettől is úgy éreztem, jóllaktam, mikor megérkezett A Palacsinta.
San Diego különféle húsokkal megpakolt palacsintát kért, míg én a brokkolikrémeset választottam. Ahogy a mellékelt kép is mutatja, nem volt kis adag.
Szinte bűn volt megbontani ezt az ételkompozíciót, az első falat után azonban kiderült, muszáj. Valószínűleg senkit sem lepek meg, ha azt mondom, a harmadáig jutottam. Mentségemre szóljon, hogy San Diego sem jutott a saját palacsintája végére, pedig férfiasan tud enni. A pincérek sem lepődtek meg, hogy alulmaradtunk a kihívásban és készségesen elcsomagolták nekünk a maradékot, így megvolt a másnapi reggelink is.
No, de én kiszúrtam az étlapon az édes palacsintákat, így hiába volt maradékunk, vissza kellett jönnünk másnap is.
Immár rutinosan másodszorra "csak" palacsintát rendeltünk. San Diego meggyes-túrósat, míg én maradtam a kedvencemnél a Nutella és banán kombinációjánál.
Isteni volt! Nagyon szeretem a Nutellát. Természetesen kanállal az üvegből, ám az egyetlen dolog, ami szerintem nem ront a tökéletességén, az a palacsinta. Magamat is megleptem vele, hogy képes voltam eltüntetni a háromnegyedét. Minden Nutella-rajongónak muszáj kipróbálnia!
No, de nem csak ettünk egri kiruccanásunk második napján, hanem ittunk is. Oké, én üdítőt, de ha már Eger, ami köztudottan borvidék, akkor ezt a Szépasszony völgyében kell tenni. Elsétáltunk hát oda és míg San Diego végigkóstolta a borkínálat egy részét, élveztem a hely vendégszeretetét.
Rengeteg borászat van ebben a völgyben. Nos, mi elég hamar kiválasztottuk a Szarvas pincészetet.
Átlagember valószínűleg borfajta vagy egyéb szakértelem miatt teszi le valahol a voksát, de nem mi. Döntésünk a következőképpen alakult: San Diego megállt a pincészet táblájánál, hogy átfussa a kínálatot, mikor kiszúrtam egy cirmos cicát. Aztán megjelent a pincészetben dolgozó úr és miközben válaszolt San Diego kérdésire, közelebb hívta a cicát, akivel rögtön össze is barátkoztam. Móric - mint megtudtam az úrtól, így hívták a cicahölgyet - élvezte a cirógatásomat, így San Diego tudta, itt kell megállni és kért is az egyik palackból kóstolót. Szóval letelepedtünk egy asztalhoz, Móric pedig mellém egy székre és mindenki boldog volt. Elvoltam a cicával, így cseppet sem unatkoztam, míg partnerem eldöntötte, melyik borból vigyünk haza.
Szóval igazán jó napom volt, főleg, hogy a szállás felé tartva még egy kutyát is simogathattam. Hogy ki szólított le kit, arról vitát lehetne nyitni, mivel amint rámosolyogtam a fekete labradorra, már indult is felém nem kicsit rántva a pórázán. Tudta, hogy simogatás következik, amit nem is mulasztottam el. Nutella, kutya és macska, ennyi nekem elég is a boldogsághoz.
Azért a kora esti török fürdőzés még dobott egy kicsit a kedvemen. Egerben nem lehetett kihagyni a régi török fürdőt és a köré épült különlegességeket. Úgyhogy bugyogtunk kicsit a jakuzziban, izzadtunk a szaunában és "melyikünk bírja tovább" játékot játszottunk a gőzfürdőben. Amennyire csak lehetett kihasználtuk az időnket.
Ezt jól is tettük, mert utolsó napunkra kissé borús lett az időjárás. Be is tértünk rögtön az Egri Pasa Sátrába, hogy kicsit felmelegedjünk.
A sátor a vár lábánál foglal helyet és igazán törökös. Le kell venni a cipőt, hogy az ember bekucorodhasson valamelyik puha és színes sarokba. A kínálat is török különlegességekből áll, így megkóstoltuk a török teát. San Diego maradt a hagyományosabb szálas fekete teánál, míg én a narancsos tea mellett döntöttem. Ó, és milyen jó döntés volt! Nagyon ízlett, mert édes és narancsos volt, kicsit a téli meleg szörpökre emlékeztetett, mégis volt benne valami különleges. Ha valaki finom újdonságra vágyik, próbálja csak ki.
Ezután már csupán egy gyors sétára és ebédre futotta, mielőtt indultunk volna tovább, előbb Bélapátfalvára, majd haza.
Bélapátfalva egyébként nincs messze, így érdemes ide is ellátogatni a szép táj (remek túraútvonal indul innen, amit majd egyszer ki fogunk próbálni) és a ciszterci apátság miatt. Az apátságot jelenleg nem használják, csak esküvőkre, de látogatók számára így is ideális. Lehet kérni audio guide-ot, amivel végigjárva az apátságot kívül és belül, az ember úgy érzi, egy újabb érdekességet látott. Persze csak ha érdeklődik a műemlékek iránt.
Eger tehát jó hely, tudom ajánlani.
Mivel számomra ez volt az első alkalom, próbáltam kérni némi útmutatást, ám a fiúk csak annyit mondtak: fék és gáz, na meg próbáljak kormányozni. Könnyű nekik, gondoltam én, mert a csapatból csak hárman voltunk lányok, a fiúk pedig mind mérnökök voltak, szakmai ártalom, hogy értenek hozzá. Ettől függetlenül nem aggódtam, mivel gyorsan tanulok.
Oké, első körben kétszer elakadtam a gumifalban, ám így sem én lettem a leglassabb versenyző. Persze megkaptam, hogy kicsi vagyok és könnyű, így jól gyorsul alattam a gokart. Másodszorra már hiba nélkül vettem a kanyarokat és tartottam a hatodik helyet. Harmadszorra pedig már engedtem játszani is, vagyis tesztelgettem a sebességhatáraimat és megdöntöttem saját csúcsomat. Persze továbbra is csupán a hatodik helyen végeztem, de esélyem sem volt a fiúkkal szemben.
A futamok gyorsan véget értek, bár az izmaimon megéreztem hatásukat és sikerült kékre és zöldre összevernem a derekamat, mert tényleg kicsi vagyok és könnyű, így mindig az üléshez ütődtem a kanyarokban. Szóval jó élmény volt, függetlenül attól, hogy az egész csapat bűzlött a benzinszagtól és maszatos volt az autógumiktól.
Biztosan megyek máskor is, így csak ajánlani tudom. Érdemes kipróbálni.
Sum 41
Egy picikét szkeptikus voltam, mikor pár hónapja San Diego boldogan közölte, hogy szerzett jegyet a Budapest Parkba a Sum 41 koncertre. Persze ismertem a bandát, néhány számot szerettem is tőlük, így rögtön el is fogadtam a meghívást. Főleg mivel tudtam, hogy ő igazán szereti ezt a bandát.
Imádom a rock zenét, de nem szeretem a pogót. Sosem értettem, mi a jó benne és ez most sem volt másképp, így San Diego gyorsan kijjebb is húzott. A kisebb intermezzo után azonban olyan bulit kaptam, hogy az sem érdekelt, közben hány üveg sört locsoltak rám. Eszméletlenül látványos, hangulatos és pörgős koncertet csaptak. A dinamikája remek volt és mikor felfújták a hatalmas csontvázat a színpadra, megvettek kilóra.
Nagyon örülök tehát, hogy elmentem, mert egy újabb nagyszerű koncertélménnyel gazdagodtam.
Eger
 |
| vár oldalából is látszik a bazilika |
Emlékeimhez képest rengeteget változott. Általános iskola 7. osztályában töltöttem itt pár napot és akkor sokkal nagyobbnak és leharcoltabbnak tűnt ez a város. Ahogy a mellékelt képeken is látszik, azóta kicsinosodott.
 |
| vártúrán |
Habár a századok nem voltak kegyesek a várral és a falakon kívül alig maradt meg valami (Rettentően sajnálom a katedrálist...) érdemes végigjárni. Remek a kilátás a városra és mégis csak egy ikonikus várról van szó, akár átrágta magát az ember általánosban az Egri csillagokon, akár nem.
 |
| a város |
A város egyébként gasztronómiai szempontból is remek hely. Találtunk egy éttermet (Palacsintavár Étterem), ahová muszáj volt kétszer is betérnünk. Hangulatos étterem, ám nem ez fogott meg minket, hanem az az ételköltemény, amit nevükhöz híven óriáspalacsintából kreálnak.
 |
| fokhagymakrémleves cipóban |
A leves egyébként nagyon finom volt és én már ettől is úgy éreztem, jóllaktam, mikor megérkezett A Palacsinta.
San Diego különféle húsokkal megpakolt palacsintát kért, míg én a brokkolikrémeset választottam. Ahogy a mellékelt kép is mutatja, nem volt kis adag.
 |
| brokkolikrémes óriáspalacsinta |
No, de én kiszúrtam az étlapon az édes palacsintákat, így hiába volt maradékunk, vissza kellett jönnünk másnap is.
Immár rutinosan másodszorra "csak" palacsintát rendeltünk. San Diego meggyes-túrósat, míg én maradtam a kedvencemnél a Nutella és banán kombinációjánál.
 |
| nutellás-banános óriáspalacsinta |
No, de nem csak ettünk egri kiruccanásunk második napján, hanem ittunk is. Oké, én üdítőt, de ha már Eger, ami köztudottan borvidék, akkor ezt a Szépasszony völgyében kell tenni. Elsétáltunk hát oda és míg San Diego végigkóstolta a borkínálat egy részét, élveztem a hely vendégszeretetét.
 |
| pincészetek |
Átlagember valószínűleg borfajta vagy egyéb szakértelem miatt teszi le valahol a voksát, de nem mi. Döntésünk a következőképpen alakult: San Diego megállt a pincészet táblájánál, hogy átfussa a kínálatot, mikor kiszúrtam egy cirmos cicát. Aztán megjelent a pincészetben dolgozó úr és miközben válaszolt San Diego kérdésire, közelebb hívta a cicát, akivel rögtön össze is barátkoztam. Móric - mint megtudtam az úrtól, így hívták a cicahölgyet - élvezte a cirógatásomat, így San Diego tudta, itt kell megállni és kért is az egyik palackból kóstolót. Szóval letelepedtünk egy asztalhoz, Móric pedig mellém egy székre és mindenki boldog volt. Elvoltam a cicával, így cseppet sem unatkoztam, míg partnerem eldöntötte, melyik borból vigyünk haza.
 |
| Móric |
Azért a kora esti török fürdőzés még dobott egy kicsit a kedvemen. Egerben nem lehetett kihagyni a régi török fürdőt és a köré épült különlegességeket. Úgyhogy bugyogtunk kicsit a jakuzziban, izzadtunk a szaunában és "melyikünk bírja tovább" játékot játszottunk a gőzfürdőben. Amennyire csak lehetett kihasználtuk az időnket.
Ezt jól is tettük, mert utolsó napunkra kissé borús lett az időjárás. Be is tértünk rögtön az Egri Pasa Sátrába, hogy kicsit felmelegedjünk.
 |
| a Pasa sátrában |
Ezután már csupán egy gyors sétára és ebédre futotta, mielőtt indultunk volna tovább, előbb Bélapátfalvára, majd haza.
Bélapátfalva egyébként nincs messze, így érdemes ide is ellátogatni a szép táj (remek túraútvonal indul innen, amit majd egyszer ki fogunk próbálni) és a ciszterci apátság miatt. Az apátságot jelenleg nem használják, csak esküvőkre, de látogatók számára így is ideális. Lehet kérni audio guide-ot, amivel végigjárva az apátságot kívül és belül, az ember úgy érzi, egy újabb érdekességet látott. Persze csak ha érdeklődik a műemlékek iránt.
Eger tehát jó hely, tudom ajánlani.
 |
| egri vár |
 |
| török teák |
 |
| a Pasa sátra |
 |
| ciszterci apátság |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése