Csehországi csacskaságok

Ezzel a bejegyzéssel szeretném lezárni csehországi élménybeszámolómat. Kicsit hosszúra nyúlt a dolog, mivel már egy hónapja jártam ott, de azért remélem, olvasóim nem bánták, hogy rájuk zúdítottam részletes beszámolómat. A végére nem maradt más, mint a furcsaságok, vagyis minden olyan dolog, ami érdekes és egy kicsit csacska is.

Korábban már áradoztam Cesky Krumlov minden bájáról. Mindez természetesen igaz és állításomat továbbra is fenntartom, ám van valami kevésbé fennkölt oka vonzalmamnak. Ó, igen, a képen is látható ajtóról van szó.

Szinte rögtön, megérkezésünk után kiszúrtam ezt az ajtót és teljesen belezúgtam. Valahányszor elsétáltam mellette, megcsodáltam, sőt egyszer meg is simogattam a sárkány buksiját.

Imádom a sárkányokat! Úgy tűnik, hogy a helyiek is imádják őket, így nem is volt több fenntartásom, egyszerűen belezúgtam a helybe. Az a város ugyanis, ahol sárkányok is vannak, csak jó lehet.

A város másik különösen szimpatikus pontja egy kocsma volt. Nem mintha Csehországban nehéz lenne megnyerő kocsmát találni, hiszen minden sarkon van legalább kettő. Ez a kocsma azonban különleges.

Ahogy a neve is mutatja, igazi lázadó hely rockzenével, ami valahányszor valaki kinyitja az ajtót szinte kihömpölyög az utcára. Az amerikai zászló kicsit kacér Európa közepén, ám a bejárati instrukció még provokatívabb.

A szokványos kutyát és fagyit bevinni tilos piktogramok helyett, itt csak két szabály van: nyakkendősök és kommunisták számára kívül tágasabb.

Csípem a helyet.

Utunk legviccesebb kalandja Holasovice falujában esett meg velünk. A helyes kis házikók nézegetése közben szúrtuk ki a táblát, amely jelezte, hogy a közelben van a Stonhenge. No, nem a misztikus angol kőkörre kell gondolni, hanem a helyi változatra. Nem is haboztunk követni a jelzőtáblákat, így jutottunk el a falu szélén egy dombhoz, amelyen egy tisztás lapult. Alig tettünk meg pár métert, mikor egy néni elénk kerekezett a kemping biciklijével és közölte velünk, hogy ez magánterület, jegyet kellene váltani. Mindezt pedig a következő bevezető kérdéssel kezdte: "Cesky, Deutch, English?" Angol nyelvet választva meg is vettük a jegyet (cirka 500 forint volt, egy poént megért), mire a néni nagy boldogan a domb felé intett végigmutatva a birtokon: "English!"

Elkönyveltük hát, hogy nyelvválasztásunk következtében minden angolul lesz, még a fű és a kövek is és bandukoltunk tovább. Aztán eljutottunk a néni székhelyéhez egy vikingszerű trónhoz, ahol egy picike kő alatt a felsorolt 3 nyelven lapultak az instrukciók. Itt döbbentünk rá, hogy ez nem kamu, valaki tényleg komolyan gondolta és valaki tényleg használja az ide pakolt köveket. A leírásban olyan dolgok szerepeltek, mint például hogy a látogatók bizsergést tapasztaltak az ujjaikban, elmúlt az allergiájuk vagy furcsa fényeket láttak. San Diego röhögve végig is olvasta a használati utasítást, majd kipróbáltuk ezt a csodát. Betartva az instrukciókat külön-külön próbálkoztunk és bár megfordult a fejemben, hogy megtapizva a köveket esetleg a 18. századi Skóciában köthetek ki (kezdenek Outlander elvonási tüneteim lenni) nehéz volt komolyságot erőltetnem magamra. 

Csehország tehát a spirituális beállítottságúaknak is kedvez és ha valaki netán mégsem az, akkor is jól szórakozhat, mint mi.

Ugyanebben a faluban történt, hogy megtört a jég. Macskamániám köztudott, így talán senkinek sem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy küldetésemnek tekintem minden általam látogatott országban megismerkedni a helyi cicákkal.

Árkon, bokron át is!

A cseh macskák azonban nem bizonyultak ismerkedő típusnak, pedig direkt cseh nyelven szóltam hozzájuk. Szomorú is voltam, míg a Stonhenge-től hazafelé indulva meg nem láttam a képen látható fekete-fehér cicát az egyik falon pihenni. Több sem kellett, már mentem is át az árkon és a vad növényzeten, hogy összebarátkozhassunk. Sikerült is, így én boldog lettem, ő meg elégedett, amiért random turista cirógatta hosszú percekig.

Csupán ennyi kellett és már meg is találtam a közös hangot a helybéli cirmosokkal, mert hazaérve összebarátkoztam a szomszéd panzió cicájával is. Olyan nagy kebelbarátok lettünk, hogy este a kapuban várt rám, másnap pedig még a tetőről is lemászott a kedvemért egy kis vakargatásért.

Mindezt pedig egy nagy találkozás koronázta meg a belvárosban. Egy másik foltos cica üldögélt a járdán. Kiszúrtam, így elindultam felé, ő is kiszúrt és ő is elindult felém, így félúton találkoztunk egy kis cirógatásra. San Diego szerint, bennem több a boszorkányság, mint a fent említett kövekben...

Van még valami, ami nagyon tetszett Csehországban, a helyi street art. 

Cesky Krumlov utcáin főleg modern falfestmények voltak, néhol progresszív üzenettel. A mellékelt képen látható kedves kis rajz lett azonban a kedvencem. Valószínűleg nem kell megmagyaráznom, miért.

Hluboká nad Vltavou egyik utcáján található, pontosabban a kastélyhoz vezető úton. Imádon az ilyen váratlan látnivalókat.

Ezzel pedig végére is értem beszámolómnak. Remélem, hogy olvasóim találtak legalább egy érdekes részletet utazásom leírásában és talán akad olyan is, aki kedvet kapott utazni picit. Számomra Csehország nagy élmény volt, csak ajánlani tudom.