2017. szeptember 26., kedd

Puha boldog puffancs

Sarah Andersen korábbi munkáihoz már volt szerencsém, írtam is első kötetéről (Felnőni kiábrándító), illetve folyamatosan követem az interneten. 
Mikor értesültem róla, hogy újabb képregénykötet jelent meg a tollából, lelkes voltam, ám közel sem olyan lelkes, mint mikor azt is megtudtam, Magyarországra látogat. Szóval muszáj volt beszereznem ezt a puha (a borítón a cím és a kék pulóver valóban puha plüss borítást kapott), boldog (végigkacagtam az egészet) puffancsot. Viszem tehát dedikáltatni és nem bírtam ki, hogy addig ne lapozgathassam.
Mindössze 128 lapból áll ez a könyvecske, így gyorsan be lehet falni, főleg hogy az ember úgyse bírja ki, hogy "csak még egyet, csak még egy képkockát, na még egyet" ne olvasson el belőle.
Fülszöveg:
"Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Ööö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós-pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!"
Ez a kötet pont olyan szórakoztató, mint az előző. Ismét felbukkannak benne azok a kérdéskörök, amelyek az első kötetben is szerepeltek, ám adódik hozzájuk néhány újabb témakör is. A kötet vége pedig kifejezetten képregényesre sikerült.
Míg az elején oldalanként váltják egymást a rövid kis történetek, addig a kötet végén többoldalas történeteket mesél el, mint egy hagyományos értelemben vett képregény.
Mind szórakoztató, mind előhozott valamilyen személyes tapasztalatot (akár rám igaz, akár valakire a környezetemben) és mind pont azzal a bájos egyszerűséggel van grafikailag tálalva, ahogy azt a művésznőtől már megszoktam.
Ezúttal is mazsolázok néhány témából, hogy mások is kedvet kapjanak a puffancs léthez.

Pubertás
A női lét kihívásai nem felnőttkorban kezdődnek, így kapcsolódva ehhez a kérdéskörhöz Sarah gyakran utal a múltra, a pubertás időszakának nehézségeire.
Szórakoztató, ahogy szembe állítja a fiúk és a lányok helyzetét és még szórakoztatóbb, mikor előkerül a múlton merengés. Ebben a kötetben ezért helyet kap az iskola, a szülők és a világ hozzáállása a diákokhoz és a gimnázium borzalma.
A készítő saját életéből merít, vagyis egy introvertált személyiség mindennek az alapja, így a szintén introvertált olvasók azok, akik kifejezetten értékelni tudják mindezt. Én mérhetetlenül átéreztem a lerajzoltakat még úgy is, hogy a gimi kedves emlék maradt.
A könyv tehát ismét mindenkihez szól, főleg mivel olvasás közben a barátomat nyaggattam, hogy "Ez olyan jó! Ezt olvasd el!" és mosolyogva el is olvasta.

Párkapcsolat
Ha már férfiak, akkor szót kell ejtenem a párkapcsolati képkockákról.
Sarah lerajzolta szerelmét is - természetesen ugyanolyan kócos, nagy szemű figurának - és elmesélt néhány általánosan levonható tényt. Például, hogy miért is praktikus, ha férfi van a háznál, amellyel saját esetemben 90%-ban egyet is értek. Sőt, ő is egyetért, mert bóknak vette, mikor közöltem vele, ő az én testhőszolgáltatóm...
Ebben a kontextusban persze ismét felmerültek a férfi-női különbséget (például ruhákban) és az önbizalom hiányos személyiség általános problémaforrásai.
Szóval kapcsolattól függetlenül, ez tényleg minden párra igaz lehet, ami ismét egy rendkívül szórakoztató dolog.

Összességében tehát ez egy olyan könyvecske, ami mosolyt csal az ember arcára.
Csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha pedig valaki introvertált, egészséges öniróniával rendelkezik és szereti a képregényeket, oda és vissza lesz tőle. Főleg, hogy tényleg olyan puha a borítója....

Zárszónak életem nagy problémája képekben:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése