2017. szeptember 22., péntek

Szlovénia - barlangok

Szlovénia bővelkedik természeti kincsekben, amit legutóbbi áradozásom tavairól is jól mutat. Egyszerűen gyönyörű tájon fekszik, tele van hegyekkel, erdőkkel és bár picike ország, még picikébb az a rész, amit a városok foglalnak el benne. Természetbarátok számára tehát ideális környezet.
Azonban nem csak a felszínen találni látnivalót, hanem alatta is. Akad itt bőven olyan barlang, amit érdemes megnézni, máris adom a tippet, hogy hol kell keresni.

Predjama
Még szép, hogy barlangnéző túránkat is egy várnál kezdtük! Várfetisiztáknál ez már csak így megy...
Predjama vára Szlovénia délnyugati régiójában foglal helyet. A várat a 13. században kezdték el építeni a sziklafalba, ám jelenlegi formája a 16. századra nyúlik vissza. Nincs túl magsason, számomra az Alpok hegységei után kisebb dombnak tűnt csak ez a sziklafal.
A vár alatt ingyenes parkoló van, amit legelésző lovak őriznek. Onnan kell felsétálni a várhoz, amely nem egyszerűen a sziklához van építve, hanem inkább magából a sziklából lett építve. A várat ugyanis, ahogy a magyar audio guide-ból megtudtuk (Imádom, hogy a szlovének mindig gondolnak a szomszédokra!) egy természetes barlangrendszerre építették. Belülről ezért a vár bizonyos részei tipikusan várszerűek, míg más részei tömör sziklafalak. Nem a kényelmi szempontok voltak tehát itt az elsődlegesek, hanem a védelmiek.
folyosó a várban
- balra tégla, jobbra szikla -
A vár története épp ezért kalandos. Itt élt egyrészt a helyi Robin Hood, aki a környéken fosztogatott nemes célból. Aztán a vár egy bizonyos Erasmus kezébe került, aki egyébként Mátyás királyunkat támogatta császári ambícióiban és akit ezért ostrom alá vettek a Habsburgok. Az ostrom nagyon elhúzódott és az ostromló sereg, aki megmérgezte a környező kutat és szándéka szerint épp kiéheztette a várlakókat, nem igazán értette, miért vannak még mindig vígan odabent. Állítólag Erasmus cseresznyét és más ételt dobált a várablakból az ostromlóknak azzal a szöveggel, hogy "Nesztek! Egyetek!" Elég laza hozzáállás ez egy épp kiéheztetés alatt álló várkapitánytól...
A lazaság abból fakadt, hogy a vár alatt húzódó barlangrendszer segítségével ostrom ide vagy oda bármit be tudtak vinni a várba. A történetnek azonban még sincs ennyire vidám vége, mert szegény Erasmust utolérte a vég. Árulás következtében, mikor épp a vécén ült, eltalálta egy ágyúgolyó. Pechére pont az árnyékszék volt a várfal leggyengébb pontja...
Szóval kalandos helyről van szó és kalandos bejárni is.
Fel a lépcsőn! Utánam!
Tele van lépcsőkkel és a már említett sziklafal és barlangosság miatt, óvatosan kell eljárni. Az út csúszós, az ember véletlenül beverheti a fejét és meglehetősen meredeken vezet fölfelé. Maga a várrész is olyan, mint egy barlangrendszer, bár azért itt is akadnak szépen berendezett szobák.
A bútorok rekonstruálják az itteni életet és mesélik el lakói történeteit. Igazi kis labirintus és ez még csak a sziklaszirt csúcsa.
A vár barlangrendszere is látogatható. Vezetett túra indul oda, bár egy jó részéhez felszerelésre is szükség van. Mivel mi egy másik barlangra pályáztunk, ezt most kihagytuk. Szóval csupán magát a várat jártuk be, ám ahogy a mellékelt képek is mutatják, így is kaptunk bőven látnivalót. Utunk legmagasabb pontján már tényleg olyan volt mintha barlangászni jöttünk volna.

Oké, lenézve ebbe a mélységbe mégsem mondanám,
hogy alacsonyan fekszik ez a vár...

Az egyik lakószoba
Még feljebb, még feljebb!

Kilátás a csúcsról
(ennél beljebb már csak felszereléssel lehet menni)
Kilátás a várból

Postojna
Predjama várához közel fekszik Postojna, ami egy gyönyörű cseppkőbarlangról híres. A két hely olyan közel van egymáshoz, hogy kombinált belépőjegyet is lehet venni. Szóval mi a várnézés után felszálltunk a kombinált jegyhez járó ingyenes buszra, ami átvitt minket a barlanghoz pont az ottani túra indulása előtt. Ez nagyjából 20 perces buszozást jelent oda, majd a barlangászás után vissza, mégis könnyebb és kényelmesebb így, mint autóval. San Diego például aludhatott kicsit felmentve a vezetés koncentrációja alól, én meg bohóckodhattam az osztálykirándulás érzés hatása alatt.
A Postojnai-barlang 20 km hosszú rendszer, amelybe a látogató 90 percig bóklászhat. Természetesen csak felügyelettel, így folyamatosan indulnak csoportok különféle nyelveken. Mi az angolt választottuk (magyar nyelvű vezetésről nem tudok, de előttünk spanyol csoport ment, mögöttünk pedig valamilyen szláv nyelvű) és okosan, előrelátón, pulóverrel felfegyverkezve belevetettük magunkat a túrába.
kisvasúton
A túra 3,5 kilométeres szakaszát kisvasúton tettük meg. Rendkívül izgalmas utazás volt, végig aggódtam, hogy lefejelek egy cseppkövet, annyira közel süvítettünk el mellettük. Közben megcsapott minket a lenti hőmérséklet, ami nem sok, mindössze 9 C°. Kellett az a pulóver!
Aztán megérkeztünk a barlang közepébe és innen kezdetét vette egy 1,5 kilométeres gyalogtúra a cseppkövek között.
Lenyűgözően szép ez a barlangrendszer. Tele van hatalmas termekkel, bámulatos természeti képződményekkel. Vakut nem szabadott használni, így csupán egyetlen fényképet készítettünk és inkább a szemünkkel gyönyörködtünk. Persze nem mindenki gondolta így, ezért csoportunk le-leszakadozó emberek bevárásával haladt viszonylag lassan.
barlangban
Az egyik leglátványosabb rész egy hatalmas koncertterem volt. Ez akár tízezer embert is be tud fogadni és a barlang remek akusztikája miatt bizonyára hangulatos élményt ad. Karácsonyi koncertet szoktak például itt tartani.
San Diegónak a legjobban a függönyszerű cseppkövek tetszettek, amelyek olyan finoman hullámzónak tűntek, mintha tényleg textilből lettek volna.
Számomra a legérdekesebb azonban a helyi kabalaállat, az emberi hal bizonyult. Túránk végén, mielőtt felszálltunk volna a kisvasútra, ami kivitt minket a barlangból, volt egy nagy akvárium benne ezzel a kis lénnyel.
emberi hal
Ez a mélyen fekvő barlangrendszer tehát nem lakatlan, élnek itt különféle rovarok szép számmal, de a legérdekesebb, legaranyosabb, legelképesztőbb mégis ez a lényecske, akit az akváriumban úgy kellett megkeresni.
Ő egy szalamandra, nagyjából 25-30 cm hosszú állatka, aki a helyi viszonyok miatt: nem lát, de a szaglása kiváló, van kopoltyúja, sokáig, akár 10 évig is kibírja étel nélkül (egyébként tengeri élőlényeket és férgeket eszik) és átlag élettartama 100-150 év.
Szerintem rendkívül aranyos és a szlovének is imádják. Ő a kabalaállatuk, mindenfelé feltűnik és az a hír járja róla, hogy pont olyan, mint egy bébisárkány. Egyszerűen imádom! Legszívesebben hazahoztam volna, de be kellett érnem a plüss változatával. Felnőtt nő vagyok (legalábbis elméletben), de ha puha és aranyos dolgokról van szó, visszavedlek kislánnyá. San Diego szerencsére megszokta már, így csak mosolygott rajtam, mikor elkezdtem mindenhová egy ilyen furcsa kis lényt cipelgetni. Jött velünk vacsorázni, autókázni és még az ágyunkba is beköltözött. (Azt mondjuk nem díjazta, mikor elfoglalta a párnáját...) Szóval igazán a szívemhez nőtt, így illett nevet adnom neki.
Proteusz (alias Kolbászka)
A névválasztás azonban nem volt egyszerű, mivel én a lény latin nevéből (proteus anguinus) adódóan Proteusznak kereszteltem, míg San Diego konzekvensen Kolbászkának hívja. Állítása szerint, úgy néz ki, mint egy bajor kolbász, míg én állítom, hogy csak bosszantani akar. Az első "hármasban" töltött éjszaka utáni reggelen a következő kérdés volt hozzám intézett első mondata: "Na, hogy van a szexi, csupasz állatkád?"
Ja, kétségkívül féltékeny...
Megérte tehát barlangászni kicsit és általánosságban elmondható, hogy megérte elmenni Szlovéniába.
Ezzel a bejegyzéssel végére értem szlovén élményeimnek, ám mivel az utazásunk itt még nem ért véget, folytatom nyári élménybeszámolómat a horvát tengerparttal.
Remélem, kedves olvasóim, még nem unjátok nagyon. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése