2017. szeptember 7., csütörtök

Szlovénia és Horvátország

Csakúgy, mint Dél-Csehországban tett túrámról, most is írok néhány bejegyzést arról, merre jártam és mit láttam, mikor végre elmehettem egy hétre nyaralni. Még friss az élmény és kicsit sok a kép, így valószínűleg eltart egy ideig, mire mindenről beszámolok, ám remélem, olvasóim érdekesnek találják majd ezeket a bejegyzéseket.

Az úti cél ezúttal Szlovénia és Horvátország volt. Az eredeti terv szerint csupán Szlovéniába mentünk volna, mivel láttam egy képet Bled gyönyörű taváról és beleszerettem, ám kicsit módosult az elképzelés. Egyrészt elkezdtem olvadni a hőségben, így a tengerpart gondolata egyre csábítóbbá vált, másrészt kicsit későn kezdtük el szervezni az utat, így Szlovénia picike tengerparti szakaszán már nem találtunk szabad szállást. San Diego közben kapott néhány tippet rokonoktól, merre érdemes menni, így egy horvát város is bekerült a kiszemeltek közé. A terv így lassan, de összeállt, már csak le kellett szervezni.
valahol úton Szlovéniában
Egy délelőttöt áldoztam rá, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb szállásokat. Megérte.
Három éjszakát töltöttünk Szlovéniában és hármat Horvátországban. Mindkét hely adta a helyszín jellegzetességeit és mindkét helyen franciaágyban alhattunk. Utóbbi nálam sarkalatos pont volt, bár San Diego közölte (mikor nem találtunk rögtön megfelelő szállást), hogy akár emeletes ágyon is elalszik. Nos, én nem, mivel kinőttem már az osztálykirándulásból és a kollégiumból is... Szóval rászántam az időt, így meseszép apartmant találtam Rovinj szívében és még a parkolás kérdését is megoldottam.
Ebből gondolom látszik, hogy a szervezési feladatok nagy részét én intéztem, sorra is veszem, mire kellett figyelnünk, hátha más is utazás előtt áll és pont olyan "Biztosan elfelejtettem valamit!" arcot vág, mint én indulás előtt...

Útiterv
Szlovéniáról Berlitz Zsebkönyvet szereztem, ami bár picike, tökéletesen megfelelt a célnak. Ennek alapján terveztem meg mindhárom napunkat gondosan beütemezve minden megtekintésre érdemes helyet. Tudom, tudom, sokan nem kedvelik az ilyen szintű szervezettséget, de én élvezem és San Diego is preferálta, hogy nem neki kellett kitalálni hová menjünk és mit csináljunk.
A horvát részére a nyaralásnak azonban nem terveztem semmit. Úgy voltam vele, úgyis elütjük az időt a tengerparton és nem árt egy kis spontaneitás. Azért a biztonság kedvéért beszereztem a legújabb útikönyvet a Lingea sorozatából. Bár nem forgattam sokat - mivel Rovinj mindössze két oldalt kapott benne - szintén hasznosnak bizonyult.

Valuta
Ezt a részt San Diego vállalta, ám pénzkezelésben besegítettem. Egyrészt gondoskodtam róla, hogy mindig csak a megfelelő pénznem (Szlovéniában euró van, míg Horvátországban kuna) legyen nálunk, míg a többit gondosan elcsomagoltam.
Másrészt volt egy vicces esetünk a szlovén autópálya egyik pihenőjénél. A fizetős mosdó beléptető kapus volt, gépbe kellett bedobni az aprót. Azért állt ott egy néni biztos ami biztos alapon. Az aprókat külön kis zacskóba gyűjtöttem pont ilyen esetekre, így mikor a kapuhoz értünk egyszerűen San Diego kezébe nyomtam egy zacskó érmét. Mindez a néni orra előtt történt, aki nevetve megjegyezte, látja ki a "bank".

Jármű
például itt spontán megálltunk
Nem választottunk messzi ulticélt, ráadásul elég szerteágazó helyszíneket terveztünk megnézni, így adva volt, hogy autóval megyünk. Bármikor megállhattunk pihenni, oda mentünk és akkor, amikor kedvünk szottyant rá.
Szlovéniába matricás rendszer van az autópályán, míg Horvátországban kapus, vagyis egyik kapunál behajt az ember és amikor a másik kapunál kimegy, kifizeti a levezetett összeget.
Szeretek autózni és szívesen navigálok is, ami jól jött, mikor a GPS nem volt teljesen egyértelmű. Összesen 1955 km-t tettünk meg, de minden percét élveztük, még a dugót is, mert volt néhány vicces német néhány méterrel előttünk, akik elszórakoztattak minket.

Útravaló
Mivel hosszú útra mentünk, felkészültünk némi ellátmánnyal. Sok vízzel, néhány szendviccsel és további szendvicsek alapanyagaival. Vittünk gyümölcsöt, kekszeket és egy kis édességet, ha sürgősen cukorbevitelre lenne szükségünk. Mindez jól jött, mert alig kellett boltba mennünk és mindig tudtam valamit bedobni a hátizsákba egy-egy túra előtt.

Minden esetre megfelelő ruhatár
Természetesen én is eljátszottam a szokásos női sopánkodást: "Mégis milyen ruhákat vigyek magammal?" Ez teljesen normális női reakció pont úgy mint a San Diego által képviselt "csak kiveszem a szekrényből a legfelső pólókat és már kész is" pakolási módszer. Valószínűleg ezt mindenki megtapasztalta már, pedig van egy szempont amire érdemes odafigyelni, az időjárási körülmények szeszélyes változására.
Mivel egyszerre mentünk hegyvidékre és tengerpartra, szükségünk volt a fürdőruhán kívül melegebb holmikra is, például mikor a verőfényes napsütésből lementünk egy hideg barlangba. Esernyő pedig mindig jó ha tartalékban kéznél van. San Diego pedig figyelmeztetett, hogy úszócipőre is szükségünk lesz, mivel a horvát tengerpart sziklás és tele van tengeri sünnel.

emlékek tárgyiasítva
Felkészültségünk elégnek bizonyult, a tervünket szinte teljesen teljesítettük és igazán mozgalmas utazást tettünk.
Azt nem mondom, hogy kipihentem magam - bár elvileg ez lenne a nyaralás célja - de elégedetten jöttünk haza. Feltöltődtünk hegyvidéki levegővel, egy kis sós tengervízzel és napsütéssel a bőrünkön és sok-sok kedves emlékkel. A továbbiakban majd ezekből fogok csemegézni helyszínekre és témákra lebontva.
Addig is megmutatom a szlovén utakon autózás élményét:

video


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése