2017 könyvösszegzése

Itt az új év! Kezdem is az évet kedvenc szenvedélyemmel, a könyvekkel.

A blog elmúlt jó néhány évének hagyománya szerint összefoglalom, mit olvastam az elmúlt 365 nap során. Lássuk azokat az adatokat!

Könyvek mennyiségét tekintve romló tendenciát mutatok, mivel 10 kötettel kevesebbre sikerült az óévben időt szakítanom, így végül 40 lett a 2017-ben elolvasott könyvek száma.

Ebből a negyvenből 3 útikönyv volt, míg 4 képregény.

Mindösszesen 3 közülük olyan, amelyiknek magyar a szerzője, így sajnos az "olvassunk többet hazai tollból" vonalon is romlott kicsit a statisztikám.

No, de így is sikerült 15500 oldalt elolvasnom, ráadásul az átlapozott könyvekből 21 saját tulajdonomban van, pedig olyan érzésem volt, hogy egyre kevesebbet költök könyvekre...

Olvasmányaim 18 kiadó kínálatából lettek összeválogatva a következő eloszlás szerint:

Fumax - 11 kötet; Könyvmolyképző - 6 kötet; Európa - 4 kötet; Gabo - 3 kötet; Cartaphilus és Tuan - 2 kötet; illetve egy-egy kötet a Maxim, Libri, Vad Virágok, Pioneer Books, Magvető, Hibernia Nova, Delta Vision, Agave, Grafoman, Kossuth, Animus és Lingea kiadóktól.

Lássuk őket közelebbről a szokásos szempontrendszer szerint!

Melyik volt a leghosszabb?

1184 lapjával King híres könyve, az Az joggal érdemelte ki a leghosszabb olvasmányom címet. Azt viszont sajnos nem mondhatom, hogy különösebben megérte volna átrágnom magam ezen a több mint ezer oldalon...

Melyik volt a legrövidebb?

A Felnőni kiábrándító mindössze 112 oldal volt. Mondjuk képregénynél ez teljesen normális, azonban ezt a kötetet olvastam volna még tovább és tovább. Szerencsére megkaparintottam a folytatását is.

2017-es olvasmányaim / 1.

Melyik tetszett a legjobban?

Szerencsére 2017-ben bőven akadt olvasmányaim között olyan könyv, ami tetszett. A legjobb címet azonban annak ítélem oda, amelyik hosszútávú hatással volt rám. Az Én vétkem nem is olvasás közben fogott meg igazán, hanem utána. Újra és újra eszembe jutott a főhőse, a hangulata vagy egy-egy mozzanata, ilyen hosszú hatást pedig csak az igazán jó könyvek tesznek rám. Szóval az elmúlt év legjobbja címet joggal érdemelte ki.

Melyik tetszett a legkevésbé?

Ez most egy könnyű kérdés, mivel az Életed története és más novellák annyira rossz volt, hogy minden más olvasmányom sokkal élvezetesebbnek tűnt hozzá képest. Szenvedtem vele, egyik novellára sem tudtam mondani semmi jót, rosszat ellenben sokat is. Hiába volt csak 310 oldal, hiba volt időt pazarolni rá.

Melyik olvasása tartott a leghosszabb ideig? És melyik olvasása tartott a legrövidebb ideig?

Összevontam a két kérdést, mert ismételnem kell magamat. Értelemszerűen a leghosszabb és a legrövidebb könyvek elolvasása tartott a leghosszabb és a legrövidebb ideig. Ezúttal nem volt olyan olvasmányom, még az előbb említett legrosszabb sem, amelyet hosszabb ideig tologattam volna a polcomon. Szóval ismét: Az és Felnőni kiábrándító a két kiemelt kötet.

2017-es olvasmányaim / 2.

Melyik volt kölcsönkapott könyv?

Az utolsó szerelmes levél volt az egyetlen könyv, amit kölcsön kaptam. Poly barátom adta oda, mikor meglátta nálam az írónő egy másik kötetét és könyves eszmecserébe kezdtünk. Nos, nem bántam meg, hogy elfogadtam.

Melyik könyv volt a legvidámabb?

Ismét egy képregényt kell kiemelnem. A Puha boldog puffancs olvasása közben mosolyogtam és nevettem a legtöbbet. Ráadásul olyan puha a borítója!

Melyik könyv volt a legszomorúbb?

A Tengerbe veszett könnyek volt a legdrámaibb. Nem csak a cím, hanem a téma és a szereplők sorsa is megérte volna a könnyeket, ha sírós alkat lennék. Azonban nem vagyok az, így csak annyit mondhatok, ez volt az elmúlt évben a legszomorúbb olvasmányom.

Melyik könyv volt a legizgalmasabb?

Mindenképpen a Lőpormágus-trilógia volt a legizgalmasabb történet, azon belül talán a Karmazsin hadjárat volt az, ami a leginkább pörgött. 

Melyik könyv volt a legromantikusabb?

A barackfa titka, mert Sarah Addison Allen könyvei mindig bájosak, kedvesek és klasszikus értelemben romantikusak.

2017-es olvasmányaim / 3.

Melyik könyvet értékelik túl?

Újra ismételnem kell magam, de egyszerűen nem értem azt a rajongást, ami az Az körül lebeg. Én rettentően vontatottnak és nem különösebben izgalmasnak találtam, míg a vége minősíthetetlen. Számomra ez a könyv az első felén még csak-csak megállta a helyét, ám a második fele olyan volt, mintha az író betépett volna és közben találta volna ki, mi legyen a folytatás. Persze biztos bennem van a hiba, hogy leszólom a horror királyának egyik legismertebb művét, de akkor is úgy gondolom, ez a könyv messze túl van értékelve.

Melyik könyvet értékelik alul?

A Vámpírok múzsája cseppet alul van értékelve. Pedig egy szórakoztató hazai fantasy történet, ami szerintem többeknek tetszene, mint ahányan egyáltalán hallottak róla. 

Melyik könyvnek volt a legszebb a borítója?

Nehéz kérdés, mivel az elmúlt évben sok szép könyvborítóval találkoztam. A legjobban talán Az álmok harmadik könyve fogott meg látványvilágával. Nem csak a helyes kis gyík miatt, hanem mert a borító motívumai fel-feltűnnek a lapokon is. Kerstin Gier könyveinek egyébként mindig mutatós a köntöse.

Melyik könyv volt a legnagyobb csalódás?

A Tengernyi szerelem igazi csalódás volt. Nagyon szeretem Jojo Moyes könyveit, vagy legalábbis eddig nagyon szerettem őket. Ez a kötet azonban annyira semmitmondó és kiforratlan lett, hogy megrendült egy kicsit az írónőbe vetett bizalmam.

Melyik könyv volt a legnagyobb meglepetés?

Az árulás csókja meglepően csavarosnak bizonyult. Még mindig nem tudom, hogyan sikerült félrevezetnie, de pozitív emléket hagyott bennem. A folytatás azonban sajnos nem ugrotta meg ezt a szintet.

2017-es olvasmányaim / 4.

Hány új sorozatba kezdtem bele?

Négybe. Az előbb említett Az árulás csókjával A Fennmaradottak Krónikái trilógiába, a vaskos Nem vagyok sorozatgyilkos kötettel a John Cleaver sorozatba, az alul értékelt vámpíros könyvvel a Borbíró Borbála sorozatba és a Pusztító mágia című könyvvel a Kate Daniels sorozatba. Ez magamhoz képest elég visszafogott arány.

Hány sorozatot fejeztem be?

Sikerült befejeznem két újonnan megkezdett sorozatot (A Fennmaradottak Krónikái és John Cleaver) és a korábban megkezdettek közül is végére értem összesen négynek (Silber-trilógia, Lőpormágus-trilógia, A vörös királynő háborúja és a Hollófiúk).

Olvasás szempontjából így nézett ki a 2017-es évem. Remélem, 2018-ban is legalább ennyi jó könyv megfordul majd a kezemben.

Békés, Boldog, Olvasásban gazdag Új Évet kívánok!