2018. január 8., hétfő

Felnőtteknek nem

Korábban már elmeséltem, hogyan került hozzám ez a könyv, így most nem ismételném magam. 
A lényeg, hogy mutatós kötet, bár elég rövid, mindössze 114 oldal. Két metróút alatt végig is lapoztam.
Fülszöveg:
"A felnőttek ANNYIRA nem tudnak semmit!
Megváltozik az élet, új lakásba kell költözni, új óvodába kell járni, mert apa nincs sehol, apa Londonban van, talán vissza se jön többé. Miközben fontos apróságok derülnek ki: Jolán néni félrecsúszott haját anya mindig megdicséri, a Várfürdőben nincs is vár, Szabó úr kutyája pedig kifejezetten büdös.
Haász János svéd típusú gyerekversei egy óvodás kisfiú hangján mesélnek a megbillent egyensúlyú családban hánykódó gyerekek sorsáról. Az egyetlen történetté összeálló életképek sorozata hol humorral, hol szomorkásan, de végig elemi erővel mutatja meg, hogy az ovisok élete is épp olyan hullámvasút, mint a nagy élet – csak kicsiben.
A versek mögött Merényi Dániel (Grafitember) találó rajzai nyitnak teret a gyermeki csodavilág számára."
A kötet belül is olyan szép, mint kívül. A színes lapok testvériesen osztoznak a verseken és a rajzokon. Előbbiek a jobb-, utóbbiak pedig a baloldalakat foglalják el. Érdemes miattuk elidőzni kicsit a lapokon.
Nagyon tetszettek a rajzok. Egyszerűek, ám rendkívül kifejezőek. Különösen tetszett, hogy tökéletes összhangban voltak a szavakkal. Látszik, hogy külön erre a célra készültek és remekül kiegészítették az egyes kissé abszurdan gyermeki gondolatokat. A színek időnkénti használata pedig csak tovább hangsúlyozta a grafitfigurák üzeneteit.
A versek valóban svéd típusúak, tehát ne várjon az ember tőlük rímeket, ám nem mondanám őket gyerekverseknek. Egy óvodás nézőpontjából íródtak és pont annyira szókimondóak, mint a kicsit szoktak lenni, sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy a szerző egy-egy versét a valóságban elhangzottak ihlették. Azonban ezek a sorok cseppet sem a gyerekeknek készültek. Felnőtt fejjel remekül szórakoztam rajtuk, hiszen értettem a hátterükben megbújó történeteket. Egy kisgyerek azonban hasonlóan gondolkodik, mint a könyv narrátora és így nem biztos, hogy megérti, mit is akart mondani mindezzel a szerző. Ez nagyjából olyan, mint mikor egy kisgyerek elszólja magát amolyan gyerekszájosan és a felnőttek jót derülnek rajta. A kicsi persze velük nevet, de meg kell neki magyarázni, miért is volt mindez mulatságos. Szóval szerintem ezek versek gyerek nézőpontból íródtak, ám felnőttek számára, hiába állít mást a cím.
ízelítő a könyvből
Illetve van még egy oka, hogy inkább a felnőtteket tartom célközönségnek, méghozzá a hangulatuk.
Hiába a helyes rajzok, hiába az óvodás pimaszság, ez egy szomorkás történet. A sorok mögött ott van a csonka család, a megélhetési gondok, az új helyzetek ijesztő mivolta és az a sok feszültség, ami egy szülőből időnként árad és esetleg a gyereken csattan is. Olvasás közben elszontyolodtam kicsit. Ez azonban nem baj, sőt, dicséretes, hiszen jól mutatja, hogy a könyv hat az olvasó érzelmeire, ami csak növeli az élményt.
Bátran ajánlom tehát ezt a könyvet szigorúan felnőtteknek. Persze kicsik kezébe is kerülhet, mert bizonyára értékelni fogják a szép rajzokat, ám nem fogják egészében és úgy érteni, mint a nagyobbak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése