2018. január 12., péntek

Pánik

Valamilyen, számomra ismeretlen okból kifolyólag Lauren Oliver minden könyvének borítóján egy-egy női arc szerepel. Nem feltétlenül tetszik ez a megoldás, de legalább egységes.
424 oldal, ám gyorsan végig lehet lapozni.
Fülszöveg:
"Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna. Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani.
Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk."
A fülszöveg és az olvasói közönség nem túl magas pontszáma alapján nem számítottam sokra, mégsem egészen azt kaptam, amit vártam. Egy picurit jobb volt, mint reméltem.
A történet két főhős nézőpontjából íródott, ám van mellettük még jó néhány fontosabb karakter. Illetve rengeteg, akiknek van nevük, de nem tudjuk, miért is lennének érdekesek a tömeg növelésén kívül.
A cselekmény a Pánik köré íródott és ez az elején rendben is volt. Tetszett, hogy önszerveződő játékról volt szó, hogy szinte spontán bátorságpróbák követték egymást és így hitelesnek tűnt a dolog. Unatkozó tinédzserek tényleg vetemednek éjszakai tóba ugrásra, akár kapnak érte valamit, akár nem. Szóval jól indult a dolog, valahogy mégis félresiklott.
Annyira túlmisztifikálták a bírókat és az egész játék háttérmunkásait, hogy mikor kiderült a "nagy titok" inkább lecsapta a poént, minthogy csavarként funkcionált volna. Illetve volt még néhány kisebb probléma, például a rendőrség, akik vakok, ha nem vesznek észre egy seregnyi kamaszt itt-ott tömörülni, a "nem lehet kiszállni" ismétlődő levegőbe beszélése, plusz a szabályok sem voltak tiszták. Néhol mondvacsinált okból kizártak valakit a játékból, néhol szándékosan ritkították a versenyzőket, néhol meg olyan jutott a végéig, aki semmit sem csinált (igen, itt az egyik főbb szereplőre gondolok), szóval elég nagy volt a káosz.
No, de erről szól a játék, ám nem csak a játékról szól a könyv.
Egyszerre éreztem úgy, hogy az írónő túl sokat vállalt, mert mindkét főhős családi háttere külön megérdemelt volna egy történetet, és úgy, hogy túl keveset adott. Valahogy mindig hiányérzetem volt legyen szó az aktuális próbatétel leírásáról (oké, hogy feszültségkeltés, ha az olvasó nem tudja meg rögtön, sikerült-e a manőver, de ez újra és újra eljátszva inkább pont elszívja a lelkesedést) vagy a családi gondok megoldásáról.
Számomra a női főhős szimpatikusabb volt, bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, míg a férfi főhős valahogy kidolgozatlan maradt. A motivációja érthető lehetett volna, de mégsem sikerült elhitetnie velem, hogy valóban egy bosszúszomjas alak és nem csak egy unatkozó, céltalan kölyök.
Nat karaktere kifejezetten idegesített, míg Bishop és a kedves néni túlságosan cukormázasnak hatottak. Szóval egyik karakter sem lopta be magát a szívembe.
Reméltem, hogy legalább a végkifejlet ütős lesz, ám csalódnom kellett. Ez a hollywoodi nagy jelent a végére inkább nevetségessé tette az egészet. Na, meg persze súlytalanná, így a pánik teljesen kimaradt. A tigriseket meg inkább nem méltatom, mert ez a vonal volt a könyv leghiteltelenebb momentuma.
Összességében tehát nem ez lett Lauren Oliver legjobb könyve, de azért nem érzem úgy, hogy csak rabolta volna az időmet. Könnyed kikapcsolódásnak a metrón, vagy este egy tea mellé pont megfelelt.
Azoknak ajánlom, akik olvastak már az írónőtől, mert nekik tetszeni fog a megszokott stílus, illetve azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak egy lusta délutánon. Strandkönyvnek is ideális.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése