2018. február 18., vasárnap

Minden nap minden órájában

Összekevertem egy másik Arany pöttyös könyvvel, ezért vettem ki a könyvtárból. Aztán úgy voltam vele, ha már hazajött velem és ráadásul az írója horvát és horvát szerzőtől még nem olvastam, akkor már átlapozom.
Nem kellene ennyire kényszeresnek lennem, akkor talán megspórolhatnék magamnak több negatív olvasási élményt. Ez a könyv egyetlen napomat, sőt egyetlen órámat sem tette jobbá...
A borító nem mond sokat (nekem a felső kép nélkül sokkal szimpatikusabb lett volna) és bár csupán 264 oldal, rettentően hosszúnak érződik.
Fülszöveg:
"Dora és Luka tizenhat évig nem találkoznak, pedig valaha elválaszthatatlanok voltak: gyermekkorukban csodás nyarakat töltöttek együtt a kis horvát halászfalu sziklás tengerpartján. De Dora családja Franciaországba költözött, és Luka magára maradt. Huszonéves korukban váratlanul egymásba botlanak Párizsban, és abban a pillanatban világossá válik számukra: ők ketten egyszerűen összetartoznak. Három boldog hónap következik, és már a közös életüket tervezik. Luka csak rövid időre akar hazatérni, hogy néhány dolgot elintézzen – de azután többé nem jelentkezik…"
Hiába tűnik romantikusnak és hiába állítja ezt a besorolás, ez a könyv cseppet sem az. Nincs benne semmi, ami egy kellemes szerelmi történethez kell, sőt még egy mezei szerelmi történet elemeit is csupán nyomokban tartalmazza. A történet ettől nem hitelesebb, hanem tragikusabb, no, de kezdjük az elején.
264 oldal mégis a szerző Ádámnál és Évánál kezdi. Értem én, hogy fel kell építeni a karaktereket, ki kell bontakoztatni őket, de muszáj mindezt a születésüknél kezdeni? A gyerekkor kissé túl van részletezve és ettől a könyv nyitánya már vontatott. Illetve a legfőbb problémáim már itt, a legelején tetten érhetők, a karakterek és azok érthetetlen és ésszerűtlen viselkedése.
Gyerekszerelem oké, egymásnak rendeltetett rokonlelkek, hát, ha valakinek van rá affinitása elmegy, de koravén háromévesek és szerelem első látásra az óvodában már cseppet sok. Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy egy hároméves kislány és egy hatéves kisfiú halálos szerelembe eshet egyetlen pillantástól. Azt meg pláne nehezen tudom elképzelni, hogy egyedül csatangoljanak mindenfelé, miközben a kamaszszerelem tipikus tüneteit produkálják. Ebben a korban ugyanis pár év, sőt pár hónap is nagy korkülönbségnek számít.
A történet ráadásul erre a gyerekszerelemre építkezik, azért történik benne minden újra egymásra találás, majd különválás, majd újra együtt, majd megint külön és így tovább a végtelenségig, mert ők bizony óvodában halálosan szerelmesek voltak. Persze ezt úgyse érti senki, mert annyira egyedi és különleges, meg a többi bla bla bla... Nos, egyedinek egyedi, mert bár sok bosszantó szerelmi történetet olvastam már, ilyen szerencsétlen, gyenge jellemű, szánalmas és életképtelen férfi főhőshöz még nem volt szerencsém.
Bizony, a legnagyobb problémám a könyvvel a szereplőkben keresendő, pontosabban az egyik főhősben.
Luka tipikusan az az embertípus, akinek fáj a lét és jobb lenne neki, a világnak és főleg a környezetének, ha a fejére pottyanna egy aszteroida és befejezné végre gyászos földi pályafutását. A könyv végére szabályosan gyűlölni kezdtem, annyira felhúzott a jellemtelensége, a nyafogása és a döntésképtelensége. Ez az ember még azt sem tudta eldönteni, mit egyen reggelire vagy melyik zoknit vegye fel és közben nyafogott, hogy neki milyen rossz, hibáztatott ezért mindenkit, de tenni, na azt aztán már nem sikerült, nem akart, nem tudott... Utáltam! Idegesített valahányszor felbukkant a lapokon, mert ez a nagy románc bizony miatta nem lett romantikus egy picurkát sem. Egyszerűen tönkre vágta a hű de nagy óvodás szerelmet, kihasznált minden nőt a közelben, majd eljátszotta a mártírt és csodálkozott, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte. Ez a fickó életképtelen!
Dora gyereknek szintén idegesítő volt, mert egy hároméves nem így viselkedik, aki találkozott már kisgyerekkel, jól tudja ezt. Aztán szerencsére felnőtt és így kevésbé volt furcsa a viselkedése, mégsem tudtam megkedvelni. Nem szimpatizáltam vele, mert számomra felfoghatatlan, hogyan ragaszkodhat valaki egy ilyen gyenge férfihoz. Hogyan tarthat ki hosszú időn át a szerető pozícióban csak azért, mert a pasas még hazamenni is gyáva nem hogy elválni a feleségétől. Ráadásul az érv, hogy a lánya miatt nem szánja rá magát a döntésre, hatalmas nagy hülyeség. Még a kezébe sem veszi a gyereket, de azért eljátssza a ragaszkodó apukát. Szánalom a négyzeten. Szóval Dora ugyanolyan ostoba, mint Luka és megérdemli ezt az egész hercehurcát, ha van olyan sötét, hogy foggal-körömmel ragaszkodik egy rakás szerencsétlenséghez.
Az is bosszantott, hogy a mellékszereplők mind gonosznak és rossznak voltak beállítva, amiért külső szemlélőként próbáltak beleszólni ebbe a szánalmas kapcsolatba. Klarát kifejezetten sajnáltam, bár ő is volt olyan ostoba, hogy hagyta, hogy Luka tönkre tegye az életét.
Szóval ennyi unszimpatikus, idegesítő és szerencsétlen figurát egy rakáson régen láttam és ezen a "nagy szerelem" szájbarágós mozzanatai sem segítettek, sőt, inkább tovább rontották a helyzetet. Ez a könyv nem romantikus, hanem tragikus. Tragikus szereplők egy tragikusan rossz szerelmi történetben. Olvasni is tragikus volt.
Nem tetszett és nem is ajánlanám senkinek. Kár ezekre a szerencsétlen ostobákra pazarolni egyetlen napot, sőt egyetlen órát is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése