Mikor megjelent, nagyon sokat szemeztem ezzel a könyvvel. Tetszett a borító és a rövid leírás alapján a történet is érdekesnek tűnt. Aztán elkészült a filmadaptációja és bár előbb szeretem elolvasni, mint megnézni a történeteket, nem bírtam a kíváncsiságommal. (Főleg, hogy Eva Green játszott benne.) A film azonban nem nyűgözött le, sőt mondhatom, hogy kisebb csalódást okozott, így ismét jegeltem az olvasást egészen mostanáig.
A borító még mindig nagyon tetszik és összességében is mondhatom, hogy nagyon szép kivitelű könyv. Kemény kötést kapott és 352 lapja tele van hasonló jellegű képekkel és még az új fejezetet jelző oldalak is egy régimódi tapétát idéznek.
A külcsínnel tehát nem lehet baj, lássuk milyen a belbecs. Fülszöveg:
"Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek."
Mivel láttam a filmadaptációt, már valamennyire ismertem a történetet, így nem hozott számomra a cselekmény nagy fordulatokat. Azonban úgy érzem, ha nem lettek volna előzetes ismereteim, akkor sem lepődtem volna meg nagyon, mert eléggé kiszámítható.
Az alapötlet egyébként jó, bár vannak hibái.
Egyrészt nem tudom, hogy ebben az író vagy a fordító volt a ludas, de nekem néhol a nyelvezet elütött a mondanivalótól. Ez egy kissé régimódi könyv és most nem csupán a régi fényképekre gondolok, hanem a hurok titkára is. Egy ilyen kötetbe pedig nehezen tudtam beleilleszteni azt a fajta vulgáris kifejezésmódot, amelyet néhol a főhős használt. Számomra ez kicsit idegen volt a könyv világától és úgy általában egy tizenhat éves fiútól.
Másrészt szépek és érdekesek ezek a képek, csak néhol csöppet erőltetettek. A kötet végén leírja a szerző, hogy ismerősei magángyűjteményeiből kölcsönözte őket. Látszik, hogy válogatott képekről van szó, néha mégis úgy éreztem, az író túlságosan ragaszkodik hozzájuk. Mintha a képek köré írná a történetet és nem egy már meglévő történetet illusztrálna a képekkel. Mindig megmagyarázta, mi van a képen, miért került a lapok közé, ám itt-ott erőltetettnek éreztem.
Harmadrészt a hurok. Ez azonban spoileres, szóval innentől vigyázat!
Az alapötlet, ahogy már mondtam, rendben van. Csakhogy nagyon körültekintően kell bánni az időutazós történetekkel, mert hamar hiteltelenné válnak. Itt kezdetben logikusnak tűnt a hurok és annak működése, gondolok itt az alma esetére, aztán sajnos valahol félrecsúszott. Végig abban a hitben voltam, hogy a hurok miatt van az időkapu és nem fordítva. A könyv befejezése azonban mást sugall. Sokkal logikusabb lett volna, ha a hurok megszűntével, vagyis azzal, hogy landolt a bomba, az út a jövőbe is füstbe szállt volna. Ez azonban nem történt meg, így nem igazán értem ezt a hurkokkal, ergo időkapukkal teli világképet. Egy ilyen kényes fantasztikus elemnél igazán figyelni kellene a szabályokra és nem össze-vissza magyarázni róluk.
Spoiler vége.
Ami a karaktereket illeti, valamennyire szerethetőek, de egyikőjüket sem kedveltem meg igazán. A gyerekeknél pedig úgy éreztem, az író egyszerre markolt sokat, mégis keveset fogott. Sok a gyerek, változatosak a képességek, mégis a többség csak felületes szerephez jutott. Pedig tényleg érdekesek.
Összességében ez egy nem különösebben ütős ám nem is rossz bevezető kötet. Nem nyűgözött le, de nem volt rossz átlapozni. Kíváncsian várom, mit tartogat a további két könyv (Üresek városa és Lelkek könyvtára).
Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a régi fényképeket, ők mindenképpen kapnak tőle valami érdekeset.
Egyrészt nem tudom, hogy ebben az író vagy a fordító volt a ludas, de nekem néhol a nyelvezet elütött a mondanivalótól. Ez egy kissé régimódi könyv és most nem csupán a régi fényképekre gondolok, hanem a hurok titkára is. Egy ilyen kötetbe pedig nehezen tudtam beleilleszteni azt a fajta vulgáris kifejezésmódot, amelyet néhol a főhős használt. Számomra ez kicsit idegen volt a könyv világától és úgy általában egy tizenhat éves fiútól.
Másrészt szépek és érdekesek ezek a képek, csak néhol csöppet erőltetettek. A kötet végén leírja a szerző, hogy ismerősei magángyűjteményeiből kölcsönözte őket. Látszik, hogy válogatott képekről van szó, néha mégis úgy éreztem, az író túlságosan ragaszkodik hozzájuk. Mintha a képek köré írná a történetet és nem egy már meglévő történetet illusztrálna a képekkel. Mindig megmagyarázta, mi van a képen, miért került a lapok közé, ám itt-ott erőltetettnek éreztem.
Harmadrészt a hurok. Ez azonban spoileres, szóval innentől vigyázat!
Az alapötlet, ahogy már mondtam, rendben van. Csakhogy nagyon körültekintően kell bánni az időutazós történetekkel, mert hamar hiteltelenné válnak. Itt kezdetben logikusnak tűnt a hurok és annak működése, gondolok itt az alma esetére, aztán sajnos valahol félrecsúszott. Végig abban a hitben voltam, hogy a hurok miatt van az időkapu és nem fordítva. A könyv befejezése azonban mást sugall. Sokkal logikusabb lett volna, ha a hurok megszűntével, vagyis azzal, hogy landolt a bomba, az út a jövőbe is füstbe szállt volna. Ez azonban nem történt meg, így nem igazán értem ezt a hurkokkal, ergo időkapukkal teli világképet. Egy ilyen kényes fantasztikus elemnél igazán figyelni kellene a szabályokra és nem össze-vissza magyarázni róluk.
Spoiler vége.
Ami a karaktereket illeti, valamennyire szerethetőek, de egyikőjüket sem kedveltem meg igazán. A gyerekeknél pedig úgy éreztem, az író egyszerre markolt sokat, mégis keveset fogott. Sok a gyerek, változatosak a képességek, mégis a többség csak felületes szerephez jutott. Pedig tényleg érdekesek.
Összességében ez egy nem különösebben ütős ám nem is rossz bevezető kötet. Nem nyűgözött le, de nem volt rossz átlapozni. Kíváncsian várom, mit tartogat a további két könyv (Üresek városa és Lelkek könyvtára).
Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a régi fényképeket, ők mindenképpen kapnak tőle valami érdekeset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése