2017. január 2., hétfő

Mozgóképek LII.

2016 utolsó hónapjában a filmeket sem hanyagoltam el. Háromszor jártam moziban (lassan már mozifüggőnek számítok) és két filmet néztem meg a kanapé kényelmében.

Éjszakai ragadozók
"Susan Morrow, Los Angeles-i műkereskedő hihetetlen jómódban él férjével, Hutton Morrowval, ám mégsem érzi teljesnek az életét. Az egyik hétvégén Hutton elutazik az egyik szokásos és túlzottan gyakorta esedékes üzleti útjára, Susan pedig egy csomagot talál a postaládájában.A csomagban egy regényt van, melyet a volt férje, Edward Sheffield írt, akivel már évek óta nem beszélt. A küldeményhez Edward egy levélkét is mellékelt, melyben arra bíztatja Susant, hogy olvassa el az írást, aztán keresse meg, amíg ő a városban tartózkodik. Este, egyedül az ágyban Susan olvasni kezd. A könyvet neki ajánlották......de a tartalma erőszakos és pusztító erejű. Susant olvasás közben mélyen megindítja Edward írása, és akarva-akaratlanul is felidézi a szerzővel közös szerelmi történetük legintimebb pillanatait. Megpróbál magába tekinteni, életének és karrierjének csillogó felszíne alá, és egyre inkább egyfajta bosszúként értelmezi a könyvet, melynek története arra kényszeríti, hogy átértékelje a döntéseit. Újraéled a szerelem, melyet elveszettnek hitt, és ahogy a történet halad, olyan felismerésre készteti, amely újraértelmezi a regény hősét és saját magát is."
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre. Az előzetes alapján izgalmasnak és érdekesnek tűnt és kollégáim napokig erről diskuráltak. Ennél több nem is kellett, hogy becsábítson a moziba, én pedig magammal csábítsam San Diegót kísérőnek. Lehet jobban járnánk, ha ő választaná a randifilmeket...
Fel voltam készítve a film első 5 percére. Tigris szó szerint ezt mondta: "Az első pár perc rossz lesz, sőt, borzasztó. Azt fogod hinni, rossz teremben vagy, de várj és meglátod, hogy mégsem." Ez a tanács nagyon jól jött, mert a teremben mindenki sokkolva pislogott körbe, míg én kacagtam rajtuk. Aztán elkezdődött a film és bár nem éreztem hosszúnak, meglehetősen vontatottnak találtam. A történet két szálon fut és ebből az egyikben szinte semmi sem történik, míg a másikat kínos nézni.
Kétségtelenül van egy erőteljesen feszengő hangulata és mondanivalót is lehet találni, ha keresi az ember, mégis végig hiányérzetem volt. Nem volt katarzis, nem volt elégtétel, nem volt semmi, csak szenvedés (mármint a főhősök szenvedése) és az egész film kicsit lebegett. Épp ezért, nem mondanám rossznak, de igazán jónak sem. Nem tipikus alkotás és remek színészeket válogattak hozzá, ezért érdemes megnézni. Azonban, ha valaki csak egy esti mozira vágyik, nem biztos, hogy ez a film a legjobb választás.

Derült égből apu
"Samuel mindenféle problémától mentes, gondtalan agglegényéletét éli a napsütötte Dél-Franciaországban. Egy nap váratlan esemény zavarja meg futó kalandokkal színesített, békés hétköznapjait: betoppan egy régi barátnő az életéből és kiderül, hogy van egy lánya, akiről eddig nem is tudott. Mielőtt a meglepetésből felocsúdhatna, a nő el is tűnik, ám hátrahagyja a csecsemőjüket. Az újdonsült apuka kétségbeesésében lányával együtt útnak indul Londonba, hogy megtalálja anyukáját, azonban nem jár sikerrel. Samuel ezután úgy dönt, hogy a városban marad és munkát vállal. Ahogyan múlnak az évek, a férfi némi baráti segítséggel szép lassan beletanul az apai szerepbe és lányával elválaszthatatlanok lesznek. Egy napon azonban újra felbukkan életükben a kislány anyja..."
Nel ismét extrán szerencsésnek bizonyult, úgyhogy bezsebeltünk 4 jegyet a premier előtti vetítésre. Tigris rögtön csatlakozott hozzánk és az utolsó jegyet utolsó pillanatban San Diegónak adtam. Az egész úgy indult, mint egy vicc: az orosz cárnő, a vidám kismama, a punk kislány és a gyanútlan srác elmegy a moziba... 
Ez a film aranyos és francia. Szeretem a francia vígjátékokat, mert könnyed és fesztelen a humoruk, ami jelen esetben is jól látszott. Persze a történet se nem új, se nem fordulatos (bár van benne egy jó csavar) és a karakterek is tipikusnak mondhatók. Szerethető laza apuka, aranyos kölyök, csúnya, irritáló anyuka és egy olyan meleg barát, hogy az összes hasonló klisét elfelejtettem. Az a pasas vitt mindent, már csak miatta érdemes volt megnézni. Na, meg azért a lakásért a hatalmas plüsselefánttal. (Kell nekem egy olyan!)
Szóval tetszett a film és bátran ajánlom könnyed délutáni, családi kikapcsolódásnak. Semmi extra, de jó nézni.

Underworld 5 - Vérözön
"A vámpírok és vérfarkasok háborúja talán sosem ér véget. De hozhat még néhány váratlan fordulatot. Selene (Kate Beckinsale) egyszerre próbálja túlélni a lycan klánok brutális támadásait és az őt eláruló vámpírok ostromát. Kevesen állnak az ő oldalán, de azt a néhány férfit most arról próbálja meggyőzni, hogy békét kell teremteniük - még akkor is, ha nem értenek semmi máshoz, mint a háborúhoz, és akkor is, ha az csak egy módon születhet meg: a végső, legnagyobb áldozat kell hozzá."
Applequeen barátommal nagyon rá voltunk kattanva erre a filmre. Csakhogy nekem a 4. rész teljesen kiesett, így muszáj volt felfrissítenem az előzményeket. Nos, ártani nem ártott, mert így nem ért akkora csalódás.
Az első filmet én bizony szeretem, mert akkoriban nagy újdonság volt, remekül eltalálták a hangulatát és szépen kidolgozták a látványvilágot. Ehhez képest a második és a negyedik (a harmadik film önálló, kiegészítő rész, úgyhogy most hagyjuk) film nagy visszaesést mutatott. A látvány egyre olcsóbb lett és a történetvezetést sem bonyolították túl, sőt, pofon egyszerű minden. Ezért nem is vártam sokat az új résztől, ami jól jött.
Látványra hoztak némi újítást, de a vérfarkasok ismét csapnivalóak lettek. A történetet is igyekeztek felfrissíteni, ami hol sikerült (lásd fő vérfarkas és aktuális gonosz vámpír), hol nem (lásd az említett vérfarkas szerelmi élete és a Görög Zita rajongás folytatása) és ettől a film teljesítménye meglehetősen hullámzó. Picit adja a megszokott hangulatot, hull benne kellő mennyiségű lőszer és vér, Kate Beckinsale még mindig belefér a latexruhájába és igen, ennek a háborúnak valószínűleg sosem lesz vége. Csakhogy nem éreztem azt a kellemes fantasy élményt, amit az elsőnél és nem is hozott meglepetéseket vagy bármiféle kreatív újítást, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyott rengeteg kérdést.
Szóval nem voltunk megelégedve vele, így csak azoknak ajánlom, akik az előzményeket szerették. Ők találnak ebben is jó dolgokat, ám akinek már az első rész sem nyerte el a tetszését, inkább kerülje.

Oldboy
"A '80-as évek végén, Oh Dae-soo-t, a teljesen átlagos családapát elrabolják saját háza elől és évekig fogva tartják egy privát cellában, ahol az egyetlen kapcsolatot a külvilággal egy televízió jelenti számára. Így szerez tudomást róla, hogy feleségét megölték és a rendőrség őt gyanúsítja. Értelmetlen és érthetetlen fogva tartása a kezdeti kétségbeesés után eltökélt belső bosszúvá érik. 15 évvel később szabadul, mindenféle magyarázat nélkül. Oh Dae-soo-t megkeresi az a személy, aki valószínűleg minden balszerencséjének okozója és azt javasolja, hogy találja meg, ki és miért tartotta fogva annyi éven át. A rémálom folytatódik Oh Dae-soo számára."
Nagyon régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet. Egyrészt, mert kultfilm, másrészt mert Nel újra és újra áradozott nekem róla. Aztán megnéztem a rendező új filmjét (A szobalány) és eldöntöttem, látnom kell. Nos, élmény volt, az egyszer biztos...
Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt értem, hogy miért szeretik ennyire olyan sokan. Zseniálisan kreatív az emberrablós sztori és itt bizony mindenki pszichopata, ami önmagában érdekessé teszi a filmet. Időtartamra hosszú, de a néző nem érzi, annyira elkapja a lendület. Csakhogy ez a lendület pont olyan őrült, mint a szereplők. Ráadásul nagyon koreai. Az akciójelenetek eltúlzottak, a mentalitás jól átjön, de európai szemmel néhol kicsit fura. (Vagy döbbenetes lásd polip...) Vannak benne jó csavarok, bár a fő fordulatot előre láttam (és reméltem, hogy nincs igazam, de nem jött össze...) és a mondanivaló is átjön, bár eléggé bizarr. Szóval tökéletesen értem, mitől olyan nagy alkotás ez a film, a rendezőt továbbra is csak dicsérni tudom, de nem nézném meg még egyszer. Ez egyszer az életben bőven elég volt.
Kizárólag filmrajongóknak ajánlom, mert egy filmmániásnak illik ismerni, illetve azoknak, akik valami szokatlanra és megdöbbentőre vágynak. Gyenge idegzetűek azonban jobban járnak, ha elkerülik.

Ponyvaregény
"Adott két idősödő, szabad szájú, tökös, szimpatikus gengszter, Vincent (John Travolta) és Jules (Samuel L. Jackson), akik igyekeznek főnöküknek visszaszerezni egy aktatáskát. Ehhez persze meg kell ölniük pár embert, de ez az egyszerű bérgyilkosokkal gyakran megesik. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, s ezt jelnek tekintvén úgy dönt, felhagy eddigi életével. Társának viszont el kell vinnie szórakozni a gengszterfőnök feleségét... Van továbbá egy boxoló, Butch (Bruce Willis), aki a hírhedt marffiafőnök, Marselleus Wallace (Ving Rhames) átvágását tervezi. Hogy-hogy nem, odáig fajul a történet, hogy végül már inkább a megmentésére készül, mint a lelövésére... Nem utolsósorban, pedig, van egy piti rabló-párosunk is (Tim Roth és Amanda Plummer), akik éppen egy étterem kirablására készülnek. Ám ott reggelizik Vincent és Jules."
Szégyen vagy sem, nem igazán vonzott ez a film. Semmi bajom Tarantino filmjeivel, sőt néhányat szerettem, ez azonban kimaradt, amiért újra és újra megkaptam, hogy ássam el magam. Nos, nem kell elásnom, mert jelentem, megnéztem és nagyon nem kellett volna eddig halogatnom. Jöhetnek a kövek, golyók, plüssmackók!
Nekem ez a film nem adott többet két és fél óra filmnézésnél. Nem szippantott be, nem ájultam el tőle, sőt azt sem mondanám, hogy felhőtlenül jól szórakoztam. Voltak benne vicces részek, jók a karakterek, de nem állt össze egy kerek egésszé, amit nagyon hiányoltam. Aztán persze rájöttem, hogy azért, mert a Blöff az egyik kedvenc filmem, ami hasonló, de későbbi és több, így nekem az a viszonyítási alap, míg mindenki másnak fordítva.
Tehát láttam, jó volt és bár értem, miért övezi akkora rajongás, nekem ez bizony felejtős. Ettől függetlenül azt mondom, aki még nem látta, sürgősen pótolja, nehogy olyan sokáig várassa, mint én, mert ez nem olyan, mint a jó bor, nem tesz jót neki, ha sokáig érlelik.

Értékelés:
Derült égből apu                      ->   9
Ponyvaregény                          ->   8
Éjszakai ragadozók                 ->   7
Oldboy                                    ->   6
Underworld 5 - Vérözön        ->   6


A Mozgóképek rovat 2017-ben is halad tovább töretlenül. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése