Cseh gasztronómia

Az útikönyvem tele volt éttermekkel. A szerzőnek ugyanis mindenről, de tényleg mindenről valamilyen étterem vagy kocsma jutott az eszébe, így a fél könyv másról sem szólt, mint kulináris útmutatóról. Ezzel több problémám volt. Egyrészt nem igazán érdekelnek az éttermek és úgy általánosságban az ételek, alkoholt pedig nem iszom, így a sörök sem hoznak lázba. Másrészt a rengeteg étteremreklám elvette a helyet a számomra érdekes dolgoktól. Szívesebben olvastam volna a város épületeinek történetét, mint hogy melyik sarkon van olyan kocsma, hogy csuda. Harmadrészt pedig úgysem élek az ilyen jó tanácsokkal, mert absztinens vegetáriánusként számomra mások a prioritások.

Mindezen okfejtés után mégis miért írok külön bejegyzést a helyi ételekről és italokról? Nos, mert ez is egy utazás része, így hozzátartozik az élményhez. Plusz hátha akad még hozzám hasonló csodabogár, akinek az érdeklődési köre eltér a többségétől és érdekesnek talál egy nem szokványos gasztronómiai összegzést.

cseh forrócsoki

Az egyetlen kulináris dolog, amivel meg lehet engem fogni, az az édesség, illetve a forró italok. Ezt a kettőt pedig lehet kombinálni például egy forró csokoládéban.

Az első számú jellegzetes cseh íz, amit a városban kerestem, az egy extrán finom édesség volt. San Diego tavaly hozott nekem Prágából és azóta ez számomra a cseh édességmérce. Egész mandula csokoládéba forgatva és meghintve fahéjjal. Isteni finom, így rettentően boldog voltam, mikor az egyik boltban megpillantottam az ínycsiklandozó gombóckákat.

No, de ezzel nem merült ki édességvágyam, így egyik hűvösebb napon beültünk egy kávézóba forró csokit inni. Ahogy a mellékelt kép is mutatja, nem spóroltak vele. San Diego tejjel kérte, míg én csak egy kis mandula ízesítéssel. Az enyém tehát egy csészényi krémes és sűrű, kesernyés csokiadag lett, amihez mellékeltek apróra vágott mandulát. Habár szeretem az étcsokoládét, annyira ütős volt, hogy muszáj volt lopnom egy kis tejszínhabot meglágyítani. Egyébként finom volt, mint minden csokoládé.

Svejk menü

Az első napunkon kipróbáltunk egy kifejezetten népszerű és elterjedt helyet, a Svejk kocsmát. Igen, a könyvről kapta a nevét és igen, egész Csehországban elterjedt hálózat van belőle.

Mivel ez lényegében kocsma, kizárólag a sörök mellé passzoló, lehetőleg zsíros ételekből lehet választani. Cseh földön köztudottan a sör az úr, így ezt is ki kellett próbálni.

San Diego le is tesztelte a helyi sört, az Eggenberget egy adag ecetes kolbásszal, míg én kértem magamnak egy teát és egy kis sült krumplit. Itt sem apró adagot adtak, a teám majdnem egy liter volt, így sokáig kortyolgathattam. A krumplihoz tartozó szósz édesen csípős volt és bár nem szeretem a csípős ételeket, mértékkel fogyasztva igazán jól illett a burgonyaszemekhez.
Ha valaki cseh kocsmakörnyezetre vágyik, itt garantáltan megkapja.

nyúlragu és gomba párolt zöldségekkel

A bejegyzés elején említett okok miatt nem olyan könnyű számomra megfelelő éttermet találni, ám a kizárólag vegetáriánus ételeket kínáló helyeket elvből levettem a listámról. San Diego meg is kérdezte, miért teszek ilyet megnehezítve a saját dolgomat. A válasz szerintem logikus és egyszerű: Csehországban cseh helyre kell menni, nem indiaiba, ahová egyébként bármikor betérhetek Budapesten is.
Ezért kötöttünk ki egy helyi rométteremben. Oké, nem ez volt a neve, de rendkívüli módon emlékeztetett minket a hazai romkocsmákra. Volt itt minden a szedett-vetett bútoroktól (például kerékpárülés volt a bárszék) a változatos dekorációig. A falakon békésen elfértek a közlekedési táblák a nem is olyan régi diktátorok portréi és Marilyn Monroe fényképe mellett.
Az étlapjukon volt külön húsmentes szekció is és ez csak növelte bizalmamat. Végül a gomba mellett döntöttem párolt zöldségekkel. Igazán remek volt a fűszerezése. San Diego kért levest, ami szerinte leveskockából készült, és nyúlragut, amivel már elégedettebb volt.

cseh túrós rétes

Mivel eléggé fárasztó napunk volt túrával az erdőben, úgy éreztem, lemenne a desszert is. Kértem hát egy túrós rétest ráadásnak és a képen látható finomságot kaptam. Nem, a fénykép nem csal, valóban hatalmas adag volt sok mazsolával. San Diego meg is jegyezte, hogy túl szépen mosolyogtam a pincérre. Ezen jót nevettem, majd miután megbirkóztam az édességbombával és elmentem mosdóba, konstatáltam, hogy igaza volt. Az étteremben rajtunk kívül olaszok és kínaiak voltak és utóbbiak épp a desszertnél tartottak. Nos, az ő rétesük fele akkora volt, mint az enyém...

gulash és rántott sajt

A Moldva partján is rengeteg étterem foglal helyet és a többségnek terasza is van. Ezért, amint kisütött a nap, kiültünk ebédelni a vár alatt a folyópartra. A hangulat miatt választottuk, így cseppet sem panaszkodtam, amiért a rántott sajt volt a számomra szimpatikus egyetlen fogás. San Diego kicsit aggódott is, miután elfogyasztott egy az elmondása szerint remek lencselevest, hogy éhes és csalódott maradok. Amint kihozták a sajtomat és megkóstoltam, megnyugtattam, hogy ne aggódjon, finom és nem maradok éhes, mert meg sem bírom enni mindet. Tényleg finom volt, kellemesen lágy, ahogy szeretem, és tényleg nem bírtam mind megenni, így le is tesztelhette, hogy igazat mondtam. Persze csak miután végzett a cseheknél gulash címszó alatt futó pörköltjével.

No de nem csak Cesky Krumlov ételkínálatát néztük meg, mivel csatangoltunk más városokban is, így az egyik kirándulós napon egy másik kastély (írni fogok róla külön bejegyzést, mert megérdemli) felfedezése után rögtön ebédelni mentünk.

nagyon húsos és nagyon húsmentes

Szintén egy teraszra ültünk ki, méghozzá utunk legmelegebb napján. Szerencsémre itt is volt többféle étel, amiből választhattam, míg San Diego közölte, neki most már egy nagy darab hús kell. Ja, szép kis pár vagyunk, a húsimádó mérnök és a vegetáriánus bölcsész...
Szóval ő rendelt egy levest, ami zöldséges volt, így én is szemeztem vele, de végül nem vállaltam be. Jól tettem, mert nem szeretem a kaprot, az a leves pedig rettentően kapros volt. Egy kanállal kóstoltam bele, de még jóval később is éreztem az ízét.
A leves után ő megkapta a nagy adag húsát, vagyis pulyka steaket, míg én a rakott krumpli egy igazán remek helyi változatát. A krumpli alatt ugyanis brokkoli volt tejszínes szószban, ami nagyszerű ízvilágot adott neki és a tetején a paradicsom mellett sajt is trónolt.
Mindketten jóllakottan távoztunk, én talán túlságosan is, mert megint nem bírtam mindent eltüntetni a tányéromról. A pincérnő meg is kérdezte, volt-e valami gond, mire rávágtam, hogy igen, túl sok, amin persze jót nevetett.

Természetesen nem csak ételeket kóstoltunk, hanem italokat is.

sör, tea, süti

Csehországban az volt a legszimpatikusabb, hogy nem kellett eldöntenünk, melyikünk igénye szerint válasszunk helyet, mert mindenhol megkaptuk mindkettőnk vágyát. Például beültünk egy cukrászdás kávézóba és rendeltünk sört. Oké, San Diego rendelt sört, míg én maradtam a teánál, pontosabban a zöld teánál. Ehhez még kértünk egy szelet málnás sütit, ami egyébként nagyon finom volt. Nem vagyok a cukrászdai sütemények híve, mert nagymamám és anyukám süteményeihez vagyok szokva, amelyek mindig zseniálisak és szerencsére süti tekintetében én is otthon vagyok a konyhában. Ezúttal azonban jó ötlet volt kísérletezni.
A cseh kávéházi élmény tehát remek, tökéletesen passzolt a különböző igényeinkhez. Ráadásul ez a hely egy forgalmas sétálóutcán foglalt helyet, így a nagy ablakokon át is bámulhattuk Cesky Krumlov egy részét.
Csehországban tényleg mindenhol lehet sört kapni...

Ha már sör, meg kell mutatnom a túlságosan tökéletesre sikerült bizonyítékot arra, hogy a sörözést sem hagytuk ki.

A sör

Utolsó esténken elmentünk hermelint enni. No, nem a helyes kis állatra kell gondolni, hanem a helyi sajtra. San Diego nagy küldetése volt, hogy megkóstoltassa velem a cseh olajban érlelt sajtot. Mivel szeretem a sajtokat nem zárkóztam el előle. Levadászni azonban nem volt annyira könnyű, mert a csehek hajlamosak ezen sajtféle minden elkészítését így hívni, így akár rántott sajtot is kaphat az ember hermelin név alatt.
Korábbi tapasztalataira hivatkozva kötöttünk ki egy kocsmában, ahol volt minden, mi söröző kelléke lehet. Cseh zászló, sörpadok, kivetítőn focimeccs és két régi motor az emeleten. Ki is kértük a sajtot és persze mellé a sört. Előbbiről nem készítettem fényképet, mert nem volt az igazi. Enyhén grillezett sajtot kell elképzelni egy salátán trónolva. Nem igazán tudtam értékelni, mert a camembertre emlékeztetett, amit nem szeretek. Úgyhogy gyorsan le is passzoltam és míg San Diego megküzdött vele, addig fényképezéssel foglaltam el magam. Így készült ez a remek kép a söréről, ami egyébként világos és barna sör ötvözete.
A képet elküldte a barátainak, akik épp ekkor Prágában egy sörfesztiválon mutattak és mindenféle zsíros ételekről és korsókról készült képekkel cukkolták, amiért nem volt velük. Szóval küldte az általam készített képet, mint bizonyítékot, hogy ő is fogyasztja a cseh nemzeti italt, mire a következő válasz érkezett: "Mi az, letöltöttél egy képet a netről?" Így jár az ember, ha túl jól sikerül egy fénykép...

A kávé

Meg kell mutatnom még egy képet, a másik oldalt. A sörért cserébe kaptam én is egy remek képet a kedvenc kávémról.
A vár kapujához közel találtam egy aranyos kávézót, aminek egyetlen hibája, hogy nem a cseh, hanem a francia légkört volt hivatott megeleveníteni.
Először csak találomra ültünk le ide, mert a kinti asztalnál szépen sütött a nap és épp két várbéli program között tartottunk szünetet. Aztán megkóstoltam a vaníliás lattét és szerelmes lettem.
Ez a kávé isteni! Annyira jó volt, hogy utolsó napunkon muszáj volt ezzel zárnom a nyaralást. A bennem élő kávé-sznob oda és vissza volt a gyönyörűségtől.



Gasztronómiai zárszónak hoztam egy igazi különlegességet.

Nem nőknek!

Hazafelé megálltunk bevásárolni (természetesen 99%-ban sört vettünk...) és ott bukkantam erre a csodára.
Oké, valójában csak leemeltem két cseh jellegűnek tűnő ropogtatni valót és csak később vettem észre, mit választottam. Igen, az a bal sarokban egy tábla, méghozzá egy áthúzott magas sarkú cipőről, vagyis ez a chips nem hölgyeknek készült, sőt, a hölgyek kimondottan kerüljék.
Jót nevettem rajta, majd amikor megkóstoltam, rájöttem, mégis van ebben valami. Ez ugyanis foghagymás chips, méghozzá annyira, hogy visszazárt zacskó ellenére foghagymaszag terjengett az egész autóban.
Számomra kicsit erős volt ez az ízvilág, de San Diegónak tetszett. Poénnak pedig tökéletes volt.