2017. május 31., szerda

Csehországi csavargások (1. rész)

Még nem fogytam ki csehországi élményeimből, csupán nem volt mostanában elég időm, hogy befejezzem beszámolóimat. No, de most folytatom ezzel a bejegyzéssel, amelynek a címből is adódóan lesz második része.
Tervezek még két további bejegyzést csehországi utamról, egyet a cseh környezetről, mert gyönyörű, és egyet a helyi érdekességekről, valamint minden olyan dologról, ami megesett velem, de nem illik az ismeretterjesztő mondandóim mellé.
Remélem, olvasóim még nem unták meg az áradozást Dél-Csehországról.

Kínzóeszközök Múzeuma
Beszámolómból Cesky Krumlov-ról kimaradt ez a hely, mivel nem illett a város lenyűgöző szépségéhez. Pedig ez volt az egyik első helyszín, amit megnéztünk itt. Egyrészt, mert a város szívében van, másrészt, mert San Diego már járt itt és ajánlotta, harmadrészt, mert elvetemült érdeklődési köröm van.
micsoda kedves illusztráció
Újat nem mondott nekem, sőt, szakmai ártalomból ahelyett, hogy elolvastam volna a leírásokat, elkezdtem magyarázni San Diegónak a középkori istenítéletekről... Ettől függetlenül azonban érdekes volt. Tetszett, ahogy egyik sötét kamrából a másikba kellett átjutnunk szűk lépcsőkön, miközben a hangszórókból sikolyok szűrődtek. Igazán romantikus program volt... A viaszbábuk ugyan csöppet illúziórombolók voltak és rettentően gyorsan végigértünk a termeken, de nem bántam meg, hogy benéztünk.
Ha tehát valaki beltéri programra vágyik és megnézné, hogyan vallatták az embereket néhány száz éve, nyugodtan tegyen vele egy próbát.

Zlatá Koruna
kolostor
Ez a kis falucska volt az első környékbeli csavargásunk helyszíne. Nem különösebben különleges, mivel az egyetlen látványossága egy kolostor (mellékelt képeken), amelyet sajnos belülről nem tudtunk megnézni.
Mégis érdekelt minket, mert közel volt, mert útba esett egy másik helyszín felé, mert aranyos - bár ez az összes cseh településre igaz -, és mert magyar vonatkozása van.
A második világháború idején öt magyar katonát bújtattak itt a helyiek, ám sajnos a történet szomorú véget ért. A katonák sírját minden évben meglátogatja egy magyar követség és ez pont ottjártunkkor történt meg, így a kolostor zárva is volt.
Azért így is körbejártuk a 13. században alapított épületegyüttest, bár egyik kincsét sem találtuk meg. A legenda szerint ugyanis itt őrizték Krisztus koronájának egy tüskéjét, sőt Noé bárkájának egyik pallóját is és még kincset is ástak el a környékén a 16. században. Igaz, ásni nem kezdtünk, így nem voltunk alaposak....

valahol itt kellett volna ásót ragadnunk...

Divci Kámen
Az egyik kedvenc helyem egy rakás kő volt. Persze nem akármilyen kövek, hanem egy vár romjai. Állítólag itt is lehet kincset lelni, bár egy kis ásásnál nehezebben, mivel törpék őrzik.
Kincskeresés helyett mi csak körbejártuk a vár maradványait, felmásztunk ahová csak tudtunk, miközben a bejáratnál kapott térkép és leírás segítségével próbáltuk megfejteni, mi hol lehetett.
A vár egyébként a Rosenberg család tulajdona volt a 14. században, akik voltak annyira gazdagok, hogy hobbiból várat építsenek. A vár tehát nem sok szerepet játszott a környék történetében, még a torony is csupán azért készült, mert az várúr úgy gondolta, hogy torony nélkül nem is vár a vár.
Ahogy látszik, később már nem is törődtek vele, ami egyrészt szomorú, másrészt még izgalmasabbá teszi. Az ember így maga fedezheti fel és ez nekem nagyon tetszett.
Csak ajánlani tudom, főleg túrázni kedvelőnek, mert a környék egyszerűen meseszép (írok majd róla egy másik bejegyzésben). Kedvcsinálónak még néhány fénykép:


egy picike Szellem a romokon


építkező kedvű turisták kedvenc helye...



még darabjaira hullva is gyönyörű

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése