2018. április 5., csütörtök

Mozgóképek LXVII.

Márciusban sem panaszkodhattam filmek terén. Kétszer jártam moziban és még további négy filmet néztem meg otthon. Nem egy rossz tendencia.

Barry Seal - A beszállító
"Tom Cruise új filmje egy elképesztő igaz történetet dolgoz fel.
Barry Seal amerikai pilóta volt, aki a Pablo Escobar-féle Medellín kartell szállítója lett, és fegyvert és drogot csempészett a repülőin, majd váratlanul beszervezte a CIA, és az amerikai történelem egyik legnagyobb titkos akcióját hajtotta végre."
Nem vagyok Tom Cruise rajongója, sőt mondhatni, hogy egyáltalán nem is kedvelem, mégis megnéztem ezt a filmet és végül nem bántam meg.
A történet zseniális, főleg, hogy valós személyről, valós eseményekről szól. Ráadásul a készítők ezt az amúgy is laza sztorit egy olyan laza köntösbe bújtatták, hogy a néző kétségtelenül jól szórakozik rajta. Ezen még az sem ront semmit, hogy tudjuk, egy ilyen nagy játék nem játszható örökké.
Szóval ez egy pörgős, szórakoztató, nem akció, inkább kalandfilm, amit bátran ajánlok mindenkinek, akár csípi a főszerepet játszó színészt, akár nem.

Viszlát, Christopher Robin
"Micimackó bájos történeteit milliónyi gyerek hallgatja még ma is csodálattal, de a felnőtt szíveket is megdobogtatja a sok kedves kis történet. Christopher Robin gyermekkori játékai ihlették meg apját, A. A. Milnét ennek a varázslatos világnak a megalkotására. Az elsöprő nemzetközi sikert elérő könyvsorozat megnyugvást és reményt vitt a brit otthonokba az Első Világháborút követő években."
Micimackónak sem vagyok kifejezett rajongója. Helyes mese, gyerekként persze néztem, de nem ő számomra a gyerekkor meghatározója. Ettől függetlenül nagyon érdekelt ez a film, hiszen mégiscsak egy könyv keletkezését meséli el.
Ha valaki ugyanolyan kedves gyerekmesére számít, mint a könyv, akkor hatalmas sokkhatás fogja érni. Ez a történet inkább szomorú és nagyon reális. Úgy mutatja be a Milne családot, ahogy senki sem gondol rá, egy problémákkal teli, hűvös közegnek. Ettől egyszerre hiteles és nagyon szomorú az egész film. A színészekre nem eshet panasz, mindegyikőjük remekül hozza a figurát és a megelevenedő mesevilág, sőt maga az a kis erdő, ami megihlette, gyönyörű képekkel lett bemutatva. Ez azonban akkor is egy életrajzi dráma.
Nekem nagyon tetszett, így bátran ajánlom minden medverajongónak és azoknak is, akik nem annyira kedvelik ezt a gyermeteg mackót.

Wall-e
"WALL-E, a lánctalpas szeméttömörítő robot az egyetlen élő szerkezet a Földön, az emberiség ugyanis elhagyta a lakhatatlanná vált bolygót. A kis munkagép több száz magányos éve gyűjti a kacatokat, amikor megjelenik EVA, a modern és áramvonalas keresőrobot, aki megdobogtatja a szívét. EVA rájön, hogy WALL-E véletlenül rátalált a bolygó jövőjének és túlélésének kulcsára. Visszaindul az űrhajóra, hogy jelentse ezt a fontos hírt. A magányos kis robot EVA nyomába ered."
Nel barátom adta kölcsön dvd-n, mert szeretem az animációs filmeket és úgy gondolta, hogy ezt nekem látnom kell. Milyen igaza volt!
Ez a mese imádni való. A történet viszonylag egyszerű és zseniálisan kritikus a modern világgal szemben, mégis van egy olyan báj ebben a kalandban, hogy nem lehet nem rajongani érte. A főhős robot tüneményes és nagyon emberi, a szerelmi szál pedig cuki csupa nagy betűvel. Ráadásul a film minden mozzanata aprólékos gondossággal lett megalkotva, a humora kedves és imádom és kész. Ez egy gyönyörűen kivitelezett, kedves történet, pozitív üzenettel és a világ legaranyosabb robotjával. Csak ajánlani tudom kicsiknek és felnőtteknek egyaránt, mert ezt tényleg látni kell.

Láthatás
"Bár Miriam (Léa Drucker) és Antoine (Denis Ménochet) hivatalosan elváltak egymástól, továbbra is bíróságra járnak. A nő szeretné kiharcolni, hogy fiukra egyedüli felügyeletet szerezzen, megfosztva volt férjét a láthatási jogtól. A megtört és szemlátomást igyekvő Antoine-t látva a bírónő a közös felügyelet mellett dönt. A rettegő Miriam mindent elkövet, hogy szeretteit megóvja, ezért titkolja új lakcímüket. Antoine csupán a kiharcolt jogainak szeretne érvényt szerezni, és nem érti egykori felesége bizalmatlanságát. Vajon az apa valóban erőszakos, és Miriam okkal fél tőle, vagy a nő meg akarja téveszteni a bíróságot?"
Nyertem jegyet a film premier előtti vetítésére. Az eddig megszokottaktól eltérően csupán egyet, így nem tudtam senkit elvinni magammal. No, de az ingyen mozi, akkor is ingyen mozi, így egyedül is elmentem és kíváncsian vártam a film után a beszélgetést is, amit beherangoztak az esemény szervezői.
Ez a film elég kemény. Kemény, mert rettentően valós és egy sajnos gyakori esetet mutat be. Kemény, mert a néző morzsákból rakja össze, mi is történhetett korábban és vajon kinek van igaza. Kemény, mert egy családi dráma a maga puritán módján előadva. Mindegyik karakter megérne egy-egy külön elemzést, ám ezt meghagyom a nézők belső gondolatainak. Lehet ugyanis azonosulni a szereplőkkel, el lehet gondolkodni, ki mit tett volna a helyükben, hol lehetett volna megakadályozni, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok és így tovább és tovább. Elgondolkodtató film, bár lassan bontakozik ki és tényleg szépen bemutatja a valóságot.
Szóval tetszett. A film utáni beszélgetés azonban cseppet sem tetszett, gyorsan meg is szöktem róla. Az emberi kapcsolatok szerintem túlságosan bonyolultak ehhez. Épp ezért a film tanulságát inkább mindenki vonja le saját maga.
Bátran ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a téma és persze azoknak is, akik hasonló szituációban érintettek. Nem fognak belőle nagy életigazságokat leszűrni, de legalább érzik, hogy nincsenek egyedül, másokkal is megesik hasonló.

Szellemek háza
"A megtörtént eseményeken alapuló történet a történelem legelátkozottabb házáról szól, amely San Francisco közelében, egy elhagyatott környéken áll. A házat Sarah Winchester, a Winchester vagyon örököse, a híres ismétlőfegyver feltalálójának özvegye építteti évtizedeken keresztül, mániákusan. Hét szinten szobák százait rejtik a zegzugos és furfangos folyosók, de a ház nem neki, az unokahúgának, vagy bármely más élő embereknek épül. Az özvegy bosszúszomjas szellemek százainak építteti a semmihez nem hasonlítható épületet, mert úgy hiszi, hogy a Winchesterrel meggyilkolt emberek szellemei akarnak leszámolni vele saját, erőszakos haláluk miatt."
Szintén premier előtti vetítésen láttam. Ezúttal Nel barátom és én is nyertünk egy-egy páros jegyet, így ő elhívta az egyik barátnőjét, míg én rádumáltam San Diegót.
Az előzetes alapján szokványos, ám látványos kísértethistóriának tűnt. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Ez a történet rém sablonos és rém kiszámítható. A hirtelen előugró kísértetek az egyetlenek, amelyek a horror elemeit képviselik és ez is a leggyengébb kategóriába tartozik. A sztori kidolgozatlan, tele van lyukakkal és ostoba következetlenségekkel a kísértetekkel kapcsolatban. A ház adta lehetőségek kihasználatlanok és úgy általában elég hamar eljut a néző arra a pontra, hogy kineveti a filmet és annak "szörnyeit" mintsem, hogy megborzongjon tőlük.
Ez tehát egy alacsony színvonalú kísértetsztoricska, senki sem veszít sokat, ha kihagyja.

Tűnj el!
"Most, hogy Chris és a barátnője, Rose elértek a kapcsolatukban ahhoz a ponthoz, hogy megismerjék egymás szüleit, a lány meghívja Christ egy hétvégére a családi birtokra.
Chris a család túlzottan előzékeny vendégszeretetét annak tulajdonítja, hogy ezzel próbálják leplezni zavarukat, amiért a lányuk egy fekete sráccal jár. Ám ahogy telik a hétvége, egyre több nyugtalanító dolog történik, mígnem lassan fény derül az igazságra, ami felülmúlja Chris legdurvább rémálmait is..."
Oscar-díjas filmről van szó és Nel barátom ódákat zengett róla, szóval jogos volt a kíváncsiságom.
Az alapötlet valóban remek. Nagyon tetszett a mondanivalója és ahogy fokozatosan adagolta az információkat és növelte a feszültséget. A karakterek is rendben voltak és a kissé abszurd szituációk tökéletesen uralták a film hangulatát. Mégsem mondhatom, hogy én is elájultam ettől a filmtől, mert nekem a vége sok volt. Addig szépen felépített és hiteles volt, ám egy pont után olyan hihetetlenné vált és annyira átváltott egy leszámolásfilm kissé parodisztikus változatára, hogy visszaesett a lelkesedésem.
Szóval nem volt ez rossz film, csak az én ízlésemnek túlzásnak tűnt a vége. Ettől függetlenül tudom ajánlani, mert a rasszizmus ellenes filmek még ilyen groteszk köntösben is megérdemlik a nézettséget.

Értékelés:
Wall-e                                          ->  10
Viszlát, Christopher Robin          ->  9
Láthatás                                       ->  8
Tűnj el!                                       ->   7
Barry Seal - A beszállító            ->   6
Szellemek háza                          ->   5

2 megjegyzés:

  1. Szia! Tudnék neked javasolni egy filmet (ha már esetlegesen láttad volna akkor sajnálom hogy raboltam az idődet) a film lebilincselő és fantasztikus igaz történet alapján készült! Vakrandim az élettel a cime :)

    VálaszTörlés