Üresek városa

A különleges gyermekek történetei folytatódnak. 

A második kötet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei véget ért. A borítóra ezúttal is egy különös kislány került, ami ráadásul passzol a címhez. Megjelenésére egyébként nem lehet panasz, 382 oldal, tele ilyen furcsa képekkel és szép színes fejezethatárokkal.

Fülszöveg:

"A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…"

 Habár az első könyv nem nyűgözött le, azért kíváncsi voltam a gyerekek további sorsára. Sajnos azonban csalódnom kellett.

Habár a könyv cselekménye nagyjából 3-4 napot ölel fel, néhol rettentően vontatottnak hat. Ez valószínűleg elsősorban a fényképek számlájára írható. Értem én, hogy a könyv attól különleges, hogy tele van bizarr képekkel, de ettől függetlenül szükség van egy jó cselekményre. Csakhogy az író már megint a fényképek köré kanyarította a sztorit és nem a történethez válogatta az illusztrációkat. Ettől pedig eléggé lapos és hullámzó élményt nyújt az olvasás.

Ezúttal nem volt gondom a nyelvezettel (vagy egyszerűen már hozzászoktam), ám más dolgokkal annál inkább.

Ez egy időutazós könyv, a gyerekek egyik századból ugrálnak át a másikba, mégsem értem, hogy ezt hogyan és miként. Nincsenek lefektetve a szabályok, sőt az a kevés, ami van, is rettentően kusza. Hogy van az, hogy ha elhagyják a hurkot elporladnak, ők mégis vidáman szaladgálnak napok óta? Ha pedig nem porladnak el, hiszem a "saját korukban" hagyták el a hurkot, akkor meg minek aggódnak újra és újra az elporladás miatt? Ez egy értelmetlen körforgás. A nyitott jövő kérdését meg hagyjuk, mert ez már az egész időutazós katyvasz teteje...

Szóval a könyv háttere átgondolatlan és teljesen kidolgozatlan. Sokkal több hangsúlyt, időt és energiát kellett volna a szerzőnek erre fordítania, mint mondjuk arra, hogy random furcsa képeket szuszakoljon a lapok közé. 

A szereplők ugyanilyen átgondolatlanok. Oké, hogy ránézésre gyerekek, de időnként hangoztatják, hogy több mint száz évesek, ami az említett időkatyvasz vonatkozásában is alapot nyer, így kicsit nehezen néztem el nekik, hogy hisztis óvodások módjára viselkedtek. Ha belül felnőtt, sőt öregemberek, akkor igazán elvárható, hogy intelligensen átgondolják a lehetőségeiket és ne sírdogáljanak egy sarokban. Tudom, tudom burokban, akarom mondani, hurokban éltek, de akkor is. Néhol (például a vonatos jelenet) igazán megérdemelték volna, hogy valaki, mondjuk egy üresrém a fenekükbe harapjon.

Apropó üresrémek és lidércek, ők sincsenek a helyzet magaslatán. Esetükben azonban nem is baj a kidolgozatlanság, mert az ismeretlentől félni mindig hatásosabb.

Az író még egy vonatkozásban nem végezte el a házi feladatát. Nem nézett utána az egyes korszakoknak. Időutazós történet esetén elengedhetetlen bizonyos mértékű korhűség és korfestés. Itt azonban minden kor ugyanolyan. Nem éreztem semmi különbséget az 1940-es időszak és mondjuk az 1800-as évekbeli között és ez hiba.

A különleges képességekre vonatkozó információk szintén hiányosak. Ezúttal kapott az olvasó egy kis háttér-információt a képességekről, azok kialakulásáról, de még mindig nem tiszta a kép. Ez a hiányosság pedig tovább nehezíti a többivel együtt, hogy az olvasó elmerülhessen a könyvben.

Összességében tehát, míg az első könyvet az újdonság varázsa kihúzta a bajból és tetszett valamennyire, addig ezt nem mondhatom el erről a részről. Unatkoztam vagy épp bosszankodtam olvasás közben.

Kizárólag azoknak tudom ajánlani, akiket az első könyv nagyon megfogott, ők talán túlteszik magukat ezen az értelmetlenül elnyújtott utazáson.

Azért, mivel a harmadik kötetet is kivettem már a könyvtárból (Lelkek könyvtára), befejezem a sorozatot, de már előre aggódom, hogy utána nem lesz őszinte a mosolyom.